Számtalan nehézség után a francia Olympia Press 1955-ben adta ki a Lolita első, még temérdek sajtóhibától hemzsegő példányát. Előtte már négy amerikai kiadó is visszautasította a kéziratot, az egyik azzal, hogy ha megjelentetné, akkor ő is, és a szerző is börtönbe kerülne. Igaz, az Olympiától nem volt szokatlanul merész e tett, az általuk megjelentetett könyvek háromnegyede ugyanis ócska pornográf fércmű volt.

Dolores Haze, a fiktív csábító

Bár a közhiedelemmel ellentétben a Lolita nem erotikus regény, mégis botrányos témaválasztása lehetett a gátja annak, hogy mielőbb az olvasók kezébe kerülhessen. A történet ugyanis egy középkorú irodalomkutatóról szól, akiben ellenállhatatlan vonzalom ébred egy 12 éves lány iránt. Az eseményeket kizárólag a férfi elbeszéléséből ismerhetjük meg, aki intelligenciájával, megnyerő modorával képes az olvasóval elfeledtetni, micsoda szörnyeteg is valójában.

Éppen ez az, ami zseniális Nabokov elbeszélésében: hiába tudjuk a józan eszünkkel, hogy egy gyerekrabló, pedofil rém narratíváját halljuk, az elbeszélés lendülete és műveltséget sugárzó kelleme képes mindezt elfeledtetni.

A Lolita az első párizsi kiadása óta több mint 50 millió példányban kelt el. 1962-ben Stanley Kubrick, 1997-ben Adrien Lyne készített belőle filmet, a regényt számtalan alkalommal vitték színpadra, ezen felül két opera, két balett és egy Broadway-musical is feldolgozta a történetet. Dolores beceneve, a Lolita örökre bevonult a kultúrába, a szexuálisan koraérett, erős csáberővel bíró fiatal lány jelenségét illusztrálva. A könyv szerepel a Time magazin száz legjobb angol nyelvű regényének listáján, a Modern Library hasonló százas listájának pedig a negyedik helyét foglalja el. 

„Amikor először olvastam a Lolitát, azt gondoltam, ez a legviccesebb könyv, ami az elmúlt években a kezembe került. Aztán amikor később újraolvastam, azt gondoltam, hogy ez a legszomorúbb” – írja Elizabeth Janeway, a New York Times kritikusa.

Való igaz, a regénynek számtalan rétege van. Az egyik ilyen feltétlenül Sally Horner története, amely ihletként szolgált a könyv megírásakor. A főszereplő, Humbert Humbert maga is megemlíti, amikor zavartan tűnődik: „Vajon azt tettem volna Dollyval, amit Frank Lasalle, az ötvenéves szerelő tett a 11 éves Sally Hornerrel 1948-ban?” A különbség csak annyi, hogy ami a Lolitában puszta fikció, az Sally életében a borzasztó valóság volt.

Sally Horner, a valódi áldozat

A 11 éves Sally Horner számára sorsdöntő volt 1948. június 13-a, amikor besétált a Woolworth boltjába azzal a feltett szándékkal, hogy ellopjon valami apróságot. A lányklub ugyanis, amelyhez mindenáron csatlakozni akart, ezt a csínyt szabta felvételi teszt gyanánt. A kislánynak már majdnem sikerült kislisszolnia a boltból zsákmányával, amikor az ajtóban egy idősebb férfi állította meg. Elmondta, hogy FBI-ügynökként dolgozik, és most azonnal letartóztatja, hacsak…

Hacsak meg nem ígéri, hogy rendszeresen jelentkezik nála. Amit akkor a naiv Sally még nem tudott, hogy a férfi neve Frank La Salle, és nemhogy az FBI kötelékében nem dolgozott soha, de hat hónappal korábban szabadult a börtönből, ahová öt kiskorú megerőszakolása miatt került. Másnap a férfi azzal állt elő, hogy egy kormányrendelet miatt azonnal Atlantic Citybe kell utazniuk, Sallynek pedig rá kell beszélnie az édesanyját, hogy elengedje őt az iskolatársa apjával a tengerpartra vakációzni. Sally – még mindig rettegve a lopásért járó büntetéstől – beleegyezett a dologba. Az őt és a lánytestvérét az apjuk öngyilkossága óta egyedül nevelő édesanyja sem gördített akadályt a nyaralás elé.

Egyikük sem sejtette, hogy közel két évbe telik, mire újra találkozhatnak egymással, miközben perverz és manipulatív rabtartójával Sally végigutazza Amerikát.

Sally másnap Atlantic Citybe költözött a férfival. Eleinte rendszeresen hívta az édesanyját, hogy megnyugtassa, remekül szórakozik, Ella Horner ezért hat teljes hétig egyáltalán nem gyanakodott arra, hogy a barátaival nyaraló lánya esetleg veszélyben lehet. Idővel azonban ritkultak a hívások, a lány hangja pedig egyre szomorúbbá vált. Ella július 31-én kapott utoljára levelet Sallytől, és még aznap este felkereste a rendőrséget. Mire azonban a rendőrök kiérkeztek a bérelt házba, már bottal üthették La Salle és Sally nyomát. 

La Salle és Sally Baltimore-ba menekült, apának és lányának kiadva magukat. A férfi a költözést otthon azzal indokolta, hogy új megbízást kapott az FBI-tól. A környékbeliek nem gyanakodtak semmire, Sallyt átlagos kislányként írták le, akit özvegy, konzervatív édesapja féltve óv, és nem szívesen hagy őrizetlenül.

Ruth Janish, az egyik szomszédjuk volt az egyetlen, aki idővel gyanítani kezdte, hogy Frank mégsem Sally édesapja. Türelmes munkával végül sikerült áttörnie a szerencsétlen lány félénkségének falát, és neki mesélte el először az igazságot. Ruth azonnal cselekedett, így amikor La Salle visszaért a városból, a rendőrök már várták. La Salle-t 35 év börtönbüntetésre ítélték, Sally pedig végre hazatérhetett a családjához.

Terhesség és katasztrófa

Bár sok helyen összefonódik a fikció és a valóság, Nabokov Lolitájának története másképp ért véget, mint a tragikus sorsú Sallyé. Lolita, miután megszabadult Humbert Humbert-től, 17 évesen teherbe esett a barátjától, majd egykori fogvatartójához fordult anyagi segítségért.

Sally a bírósági tárgyalás után igyekezett felvenni az élete fonalát ott, ahol két évvel korábban letenni kényszerült. Egy év csúszással ugyan, de kitűnő eredménnyel elvégezte az általános iskolát, és úgy tűnt, rettentő múltját is sikerült maga mögött hagynia. Aztán augusztus 16-án egy osztálytársnőjével nyaralni utazott Wildwoodba. Vasárnap este Carol egyedül tért haza, Sally ugyanis összeismerkedett egy fiatal sráccal, aki megígérte, majd hazaviszi az autóján. Másnap éjjel az újdonsült pár járgánya beleszaladt az előttük haladó teherautóba. A fiún csak pár karcolás esett, Sally teste azonban olyan súlyosan szétroncsolódott, hogy a sógora csak nehezen tudta azonosítani.

Így ért szomorú véget annak a hányatott sorsú kislánynak az élete, akinek a világirodalom egyik nagy klasszikusa adott örök életet.

Mi pedig itt maradtunk összeszorult gyomorral…

Fiala Borcsa

A cikk részben a Hazlitt kutatási anyagainak felhasználásával készült.

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Flickr / Jenna-Carver