–

Gólyatábor: buli orrvérzésig?

Elképzelés: Az elkövetkezendő pár nap lesz az előtted álló éveid alappillére. Már az odaúton mindenkivel összespannolsz a vonaton, és persze a szaktársaid is egytől egyig jó fejek, hiszen egy közös máris van bennetek: ugyanazt akarjátok tanulni. A felsőbb évesek a non-stop piapincérek, és a csapból is sör folyik víz helyett. Az esti bulik csak még jobban összehozzák a csapatot, és a másnapi macskajaj közös elszenvedése csak ráerősít a barátságra, ami aztán az egyetemi éveken túl a sírig tart.

Valóság: Kínos csönd, felszínes csevegések. Ez jellemzi az első pár órát, amit egy csoportban töltesz újdonsült társaiddal. Ezután persze beindul a buli, de sörben-borban úszó Kánaánra ne gondolj.

Bár vannak szép számmal olyan gólyatáborok, ahol a csapatépítő feladatok végcélja az, hogy mindenki csacsiratyi részeg legyen, de nem mindenhol ez a menetrend.

A barátokról meg csak annyit, hogy tapasztalataim szerint ugyan már az első napokban is kialakulhatnak hatalmas barátságok, de hidd el: nincs az a varázskoktél, ami jobban összehozná az sorstársakat, mint egy vizsga előtti közös pánikolás…

Végre a magad ura vagy?

Elképzelés: Miután a Neptun (online tanulmányi rendszer – a szerk.) minden zegzugát feltérképezted, nincs más hátra, mint hogy ripsz-ropsz, összepakold az órarended. Sima ügy, hiszen minden tárgynál meg van jelölve, melyik félévben kell elvégezni. Így nagy kegyesen szánsz rá 15 percet az életedből, és persze a tíz óránál előbb kezdődő előadásokat máris diszkvalifikálod. A pénteket hivatalosan is a kinevezed a hétvége teljes jogú tagjának, az előtte lévő négy napon át pedig az óráid szigorúan 15 perces szünetekkel követik egymást.

Valóság: Még be sem tetted a lábad az egyetemre, máris szidod mindenki anyját, aki kitalálta, hogy az elsőéveseknek maguknak kell összepakolniuk az órarendjüket. Órák óta ülsz görcsben a géped előtt (hiszen vagy beenged a Neptun, vagy nem), egyik kezeddel nyomkodod a belépés gombot, mint süket a csengőt, a másik izzadó tenyeredben pedig a tanegységlistát szorongatod. Próbálod összebogarászni, hogy mit is kéne felvenned, hogy az első félévben ne csússz rögtön két évet. Aztán amint bent vagy a rendszerben, indulhat a játszma:

a Mátrix harci jelenetei a fasorban sincsenek azokhoz a virtuális verekedésekhez képest, amit a helyedért folytatsz. Mert igen, gyakorta előfordul, hogy 70 hallgatóra hirdetnek meg 30 helyet.

Ja, és a reggel tíz órai kezdésről, meg a háromnapos hétvégéről csak annyit, hogy rengeteg olyan tárgy van, ami kötelező, és csak egy időpontban hirdetik meg. Például péntek reggel nyolcra. Igen, ezt hívják úgy, hogy szívás.

Nem kötelező órákra járni?

Elképzelés: Végre ez is eljött. Iskola, tanórák, de nem kötelező bejárni. Hurrá! Ez olyan, mint egy álom. Az óráid két csoportra oszthatók: előadás és gyakorlat. Ebből a kettőből az előadás az, amin nem kötelező a részvétel, így aztán a franc fog bejárni. Majd otthon simán megtanulod, elég, ha a vizsgán találkozol a tanárral, és le van tudva minden. Mindenkinek jobb így. Talán még ő is hálás lesz érte. Neked meg van egy kis plusz „szabadidőd”, mert ki a fene akar a padban dekkolni, amikor az ágyban sokkal kényelmesebb?

Valóság: Nos, ha elsőre nem is döbbennél rá, hogy az órákra érdemes bejárni, leghamarabb vizsgaidőszakban eljön a keserű felismerés: hiába nem muszáj bent lenni, azért nem árt, ha ott vagy. Tegyük fel, hogy másokól megkapod a jegyzetet, és beleásod magad az olvasmányokba. Szinte azonnal rájössz, hogy az a pár lefirkantott sor egyáltalán nem pótolja azt a heti másfél órát, amit ellébecoltál.

Így aztán december elején az ellógott időnek minimum a dupláját kell keccsölnöd a magolással. Ja, és a csavar: attól, hogy előadás, a tanár még simán dönthet úgy, hogy látogatáskötelessé teszi az óráját.

Ilyenkor az protokoll, mint a gyakorlatnál: csak három hiányzás megengedett. Tehát hiába nem kötelező, be kell ballagnod. Igen, akár péntek reggel nyolckor is…

Végre azt tanulod, ami érdekel?

Elképzelés: Hatalmas lelkesedéssel ülsz be az összes órára (hiába nem tudod esetleg elsőre kibogarászni, hogy mi is a témája), hiszen végre magad mögött hagyhatsz minden olyan általános tárgyat, amiket a gimiben ki nem állhattál. Itt már csak arról lesz szó, ami érdekel, ráadásul rengeteg módon körbejárva, alaposan, minden altémával együtt. Szuperizgi.

Valóság: Akár gépészmérnök, akár szabadbölcsész vagy, mindenhol vannak olyan tárgyak, amiknek alig, vagy semmi közük a szakodhoz. A bölcsészeknél is van némi közgazdaságtan alapjainak nevezett finomság, és a mérnökök órarendjében is szerepel a filozófia. Ja, és ott vannak az úgynevezett tölteléktárgyak, amikről ordít, hogy csak a kötelező óraszám miatt kerültek be a rendszerbe.

Ettől függetlenül ezeket is be kell vágni, és vizsgázol is belőlük, csak hogy meglegyen a gimis fíling…

Lesz elég időd felkészülni a vizsgákra?

Elképzelés: Egész félévben szorgosan tanulsz, hogy a hajrában se kapj idegösszeroppanást. Különben is, a zh-kra úgyis mind készültél, már csak fel kell frissíteni a memóriádat. Minden vizsgát úgy veszel fel, hogy viszonylag hamar végezz, de mindegyikre legyen elég időd tanulni. Így aztán a kapott érdemjegy száz százalékosan tükrözi majd a tudásod. Végül már január közepén letudod az összes vizsgádat, és lesz egy fél hónapod az édes semmittevésre. Ez amúgy jár is neked – hiszen egész félévben hozzád képest a buzgó méhecske sem csinált semmit. 

Valóság: Minden vizsgaidőszak kábé olyan, mint az érettségire készülés. Kezdjük ott, hogy vannak olyan órák, ahol heti két zh alatt nem úszod meg, de létezik olyan is, ahol egész évben semmi dolgod,  és csak a vizsgaidőszakban van az első – és utolsó – számonkérés. És ez bizony szívás. Mert ahol nincs állandó felmérés, ott elég nehéz motivációt találni a tanulásra.

És persze mindig lesz jobb programod, ami sürgősen közbejön, ilyenkor következik a „majd holnap nekiállok” kifogás.

Ugyanakkor a rendszeresen zh-zók sem járnak sokkal jobban, hisz a bemagolt tananyag gyorsan kiröppen, mivel kell a hely az újnak. Egy szó, mint száz, a vizsgaidőszak kemény. Az anyag sok, és időben nekiállni sem egyszerű. Az osztályzásról meg annyit, hogy vannak teljesen korrekt módon jegyet adó és jó fej tanárok. De vannak olyanok is, akik direkt szívatnak. Meg olyanok, akik – nem állítom, hogy így van, de kevés más logikus magyarázat akad a jelenségre – úgy osztályoznak, ahogy éppen jólesik. Ergo: a kapott jegyed és a tudásod nem biztos, hogy köszönőviszonyban van egymással.

All in all

Igen, az egyetem nem egy mesebeli utazás, de nem is kínzókamra. Inkább egy hatalmas lehetőség. Nem az órák és nem a bulik teszik felejthetetlenné. Hanem az, hogy szó szerint kitárul előtted a világ és megismered az olyan szavak jelentését, mint a lehetőség és a felelősség.

Annyi esély hullik az öledbe, hogy csak kapkodod a fejed: Erasmus, konferenciák, hallgatói estek és még sorolhatnám. Érdemes végigcsinálni, mert sokat tanulhatsz, és nemcsak a padban, hanem saját magadról is. Eközben rengeteg kapu nyílhat meg előtted, olyanok is, amikről addig még csak nem is álmodtál: előttem például a WMN szerkesztőségének ajtaja…

Dián Dóri

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images/ pixelfit