Támogatott tartalom

Szabó Anna Eszter kendőzetlen valóságai

Szoptatás

Instán a szoptatást minimum egy gigászi virágkoszorúval kell dicsőíteni, ha nem akar ciki lenni az ember. A valóságban – bár nem törvényszerű, de – hozzátartozik a szoptatáshoz a zilált haj és bizony, gyakran a könnyek is. Nem, nem a meghatott örömkönnyek…

Fürdés

Egy ideális világban, mikor anya énidő címen fürdeni megy, akkor ott a kád szélén feltűnik egy párás oldalú pohár bor, némi nassolnivaló és a habtenger tetején úszkáló virágszirmok. Ehhez képest, amikor a bokaficamomat magnéziumos, meleg vizes áztatással próbáltam enyhíteni, a fogzós és a szeparációs szorongást épp főállásban űző kislányom miatt némi kompromisszumra kényszerültem. 

Szórakozás

Szerintem a kanapén bekuckózva, betakarózva, csokit nassolva és forró italt szürcsölgetve nézni orrvérzésig a Jóbarátokat, tök snassz. Nincs benne semmi kihívás. Egy anyának a klotyón van az igazi műsor! Mikor egy szempillantás alatt becsörtetnek a gyerekek, a nagy rögtönzött bábelőadásba kezd, a kicsi pedig akrobatákat megszégyenítő vakmerőséggel mászik fel mindenhova. Ki ne vágyna erre?! 

A testvéri szeretet

Mindenki elolvad a nagytesó-kistesó debütáló fotóitól. Garantált „lájkorgia”. Mégis ki akar olyan képeket nézegetni, ahol az egyik agyonnyomja a másikat, amitől az anyjuk haja égnek áll?! 

Fiala Borcsa leplezetlen realitásai

Az úgynevezett minőségi program

Pedagógus végzettségű, lelkes anyukaként amíg a gyerekeim hajlandók voltak velem kültéren mutatkozni (értsd: a kamaszkor beállta előtt), rendkívül fontosnak tartottam, hogy különböző minőségi programokon keresztül tanítgassam a két pupákot a világ nagy dolgaira, a természet szeretetére, az önkifejezés különböző módozataira, művészetekre… stb. Ez a kép akkor készült, amikor elvittem őket egy napfényes tavaszi reggelen a Budakeszi vadasparkba, ahová egy fényképezőgépet is vittünk magunkkal, hogy megörökíthessük az állatokat, majd otthon beszélgessünk az őzekről, vaddisznókról, farkasokról, rókákról… Kár, hogy ezt a két gyermek másképp gondolta. Ők kizárólag egy dolgot tartottak érdemesnek a fotózásra: egymás hátsó fertályát. 

Olvasás

A reklámfotókon az este még mindig derűs nyugalmat árasztó édesanya türelmesen olvassa a nyolcvanhatodik mesét is a rebbenő pillájú csemetének, dehogy gondol arra, hogy legszívesebben már a saját krimijét falná buzgón! Nos, míg természetesen az esti mesét is nagyon fontosnak tartom, és olvastam is fel a gyerekeknek rendületlenül, azért nagyon szerettem a felnőtt olvasmányaimnak is hódolni – legalább ilyen rendületlenül. Éppen ezért imádtam például szoptatni: a gyerek feje mögé nagyszerűen elfért egy-egy puha kötésű könyv, kis csalással pedig simán érezhette úgy, hogy valójában vele tartom ilyen buzgón és előírásszerűen a szemkontaktust. A képen pedig az egyik kedvenc nyári programunk látható: heti egyszer Kővágóörsről beautóztunk Tapolcára, ahol mindenki választhatott magának a könyvesboltban egy kötetet. Úristen, az a félórás csend, béke és nyugalom!

Gondoskodás

Mindkét gyerekem szemtengelyferdüléssel született, így – amíg nagyon kicsik voltak – pupillatágítóval is folyt a kezelés. Az atropin kellemetlen mellékhatása, hogy az erőszakkal kitágított pupillájú szem nem kifejezetten bírja a napfényt – lévén, hogy nem tud összeszűkülni annak rendje és módja szerint. Azt láttam szegény lányomon, hogy nem annyira élvezi a családi kikapcsolódást anyukámék erkélyén, de hogy pontosan min mehetett keresztül, arra csak akkor jöttem rá, amikor én is kipróbáltam a kencét. Éljen az empirikus módszer! Pechemre épp aznap jött át hozzánk megismerkedni az új védőnőnk, amikor én kistányér méretű pupillákkal ültem otthon a verőfényes lakásunkban, ráadásul pont abba a székbe ült le velem csevegni, ami az ablak alatt volt. Egyszerűen képtelen voltam, nemcsak a szemébe, de akár ránézni. A mai napig biztos vagyok benne, hogy elkönyvelt engem a világ legsunyibb anyukájának.

Tóth Girlzonboard Flóra meztelen igazságai

A csodás első falatok

Amíg nincs gyereked, teljesen egyértelmű, hogy amikor eljön az ideje, a baba majd két pofára fogja tömni a fantasztikus zöldborsópürét vagy céklakrémet, amit elé tesznek. Én még azt is hozzáképzeltem, hogy közben mi, felnőttek, a hús mellé olyan fájndájningosan odakenve esszük a babakaját, mert annyira fantasztikus. Aha. A nagyobb lányom mindenre, amit én állítottam elő, pontosan ilyen pofát vágott:

És természetesen semmit nem evett meg, de tényleg semmit, csak az anyatejet. Amikor egyéves korában a százhuszadik csilliárdokért vett biocuccokból elkövetett sikertelen főzési próbálkozás után füstölő fejjel felpattintottam neki egy gyümölcsjoghurtot, amit magamnak vettem (még csak bio sem volt!), azt bezzeg két pofára betömte. A kisebb lányom eggyel kegyesebb volt hozzám, ő csak kreatívan áttálalta, és gondosan kiválogatva 50 százalékban elfogyasztotta az ételt. 

(Aki épp ebben van most, ne aggódjon: pár évvel később már magabiztosan néznek pincérnek és rendelik meg a vacsorát, például így: „Mama, légyszi, süssél olyan husit, ami a múltkor annyira ízlett.”)

Az első közös családi nyaralás

Hát milyen lenne az első családi nyaralás két már járó és nagyjából beszélő gyerekkel? Csupa kaland és élmény, tengerparti pancsolások, családi homokvárépítés, esti séták kézen fogva a történelmi kisvárosban. Persze… A gyerekeim ezen a nyaraláson csak medencében voltak hajlandók fürdeni (mert az nem hullámzik), a homoktól én kaptam agyérgörcsöt, mert mindenbe, de tényleg mindenbe belement… És aztán nagyon hamar ott találtam magam egy koszos és lepattant pénzbedobós minividámparkban, ahol üvöltött az olasz szintipop, és megfáradt szülők végeztek fejszámolásokat, hogy mennyi pénzt és macerát spórolhattak volna meg, ha csak kiautóznak Budapest szélére ugyanezt csinálni. (Oké, azért jártunk jó helyeken is, de a vidámparkban voltunk szerintem a legtöbbet. Vagy csak úgy tűnt.)

Végre együtt sportol a család

A karanténnak köszönhető, hogy mindkét gyerekem megtanult üzembiztosan biciklizni pótkerék nélkül, úgyhogy én két hét bezártság után azt vizionáltam, hogy majd a természet lágy ölén (ahol van kiépített út azért) sportolunk együtt: én görkorizom, a férjem rollerezik, a lányok meg bringáznak. Mielőtt nagy kirándulásokat tettünk volna a természet lágy ölére, a ház előtt teszteltük a programot. Szerencsére. Öt perc után ugyanis ez lett a nagy megindulásból:

Meséljetek ti is a rögvalóságról!