-

1955-ben adta ki a francia Olympia Press számtalan nehézség után a Lolita első, még temérdek sajtóhibától hemzsegő példányát. Előtte már négy amerikai kiadó is visszautasította a kéziratot, az egyik azzal a szöveggel, hogy ha megjelentetné, akkor ő is, és a szerző is börtönbe kerülne. Igaz, az Olympiától nem volt szokatlanul merész e tett, az általuk megjelentetett könyvek háromnegyede ugyanis ócska pornográf fércmű volt.

Dolores Haze, a fiktív csábító

Bár a közhiedelemmel ellentétben a Lolita nem erotikus regény, mégis botrányos témaválasztása lehetett a gátja annak, hogy mielőbb az olvasók kezébe kerülhessen. A történet ugyanis egy középkorú irodalomkutatóról szól, akiben ellenállhatatlan vonzalom ébred egy 12 éves lány iránt. Az eseményeket kizárólag a férfi elbeszéléséből ismerhetjük meg, aki intelligenciájával, megnyerő modorával képes az olvasóval elfeledtetni, micsoda szörnyeteg is valójában.

Éppen ez az, ami zseniális Nabokov elbeszélésében: hiába tudjuk a józan eszünkkel, hogy egy gyermekrabló, pedofil rém narratíváját halljuk, az elbeszélés lendülete és műveltséget sugárzó kelleme képes mindezt elfedtetni.

A Lolita első párizsi kiadás óta több, mint 50 millió példányban kelt el. 1962-ben Stanley Kubrick, 1997-ben Adrien Lyne készített belőle filmet, a regényt számtalan alkalommal színpadra alkalmazták, ezen felül két opera, két balett és egy Broadway musical is feldolgozta a történetet. Doris beceneve, a Lolita örökre bevonult a kultúrába, a szexuálisan koraérett, erős csáberővel bíró fiatal lány jelenségét illusztrálva. A könyv rajta van a TIME magazin száz legjobb angol nyelvű regényének listáján, a Modern Library hasonló százas listájának pedig a negyedik helyét foglalja el.

„Amikor először olvastam a Lolitát, azt gondoltam, ez a legviccesebb könyv, ami az elmúlt években a kezembe került. Aztán amikor később újraolvastam, azt gondoltam,hogy ez a legszomorúbb.” – írja Elizabeth Janeway, a New York Times kritikusa.

Való igaz, a regénynek számtalan rétege van. De az egyik ilyen réteg feltétlenül Sally Horner története, amely ihletként szolgált a könyv megírásakor. A főszereplő, Humbert Humbert maga is megemlíti, amikor zavartan tűnődik: „Vajon azt tettem volna Dolly-val, amit Frank Lasalle, az ötvenéves szerelő tett a 11 éves Sally Hornerrel 1948-ban?” A különbség csak annyi, hogy ami a Lolitában puszta fikció, az Sally életében a borzasztó valóság volt.

Sally Horner, a valódi áldozat

A 11 éves Sally Horner számára sorsdöntő volt 1948. június 13-a, amikor besétált a Woolworth boltjába azzal a feltett szándékkal, hogy ellopjon valami apróságot. A lányklub ugyanis, ahová mindenáron csatlakozni akart, ezt a csínyt szabta felvételi teszt gyanánt. A kislánynak már majdnem sikerült kislisszolnia a boltból zsákmányával, amikor az ajtóban egy idősebb férfi állította meg. Elmondta, hogy FBI ügynökként dolgozik, és most azonnal letartóztatja, hacsak...

Hacsak meg nem ígéri, hogy rendszeresen jelentkezik nála. Amit akkor a naiv Sally még nem tudott, hogy a férfi neve Frank La Salle, és nemhogy az FBI kötelékében nem dolgozott soha, de hat hónappal korábban szabadult a börtönből, ahová öt kiskorú megerőszakolása miatt került. Másnap a férfi azzal állt elő, hogy egy kormányrendelet miatt azonnal Atlantic City-be kell utazniuk, Sally-nek pedig rá kell beszélnie az édesanyját, hogy elengedje őt iskolástársának apjával a tengerpartra vakációzni. Sally – még mindig rettegve a lopásért járó büntetéstől – beleegyezett a dologba. Édesanyja – aki férje öngyilkossága óta egyedül nevelte két lányát – sem támasztott akadályt a nyaralás elé.

Egyikük sem sejtette, hogy közel két évbe fog telni, mire újra találkozhatnak egymással, miközben Sally végigutazza Amerikát perverz és manipulatív rabtartójával.

Sally másnap Atlantic City-be költözött az idős férfival. Eleinte rendszeresen hívta az édesanyját, hogy megnyugtassa, remekül szórakozik, ezért hat teljes hétig Ella Horner egyáltalán nem gyanakodott arra, hogy a barátaival nyaraló lánya esetleg veszélyben lehet. Idővel azonban ritkultak a hívások, a lány hangja pedig egyre szomorúbbá vált. Ella július 31-én kapott utoljára levelet Sally-től, és még aznap este felkereste a rendőrséget. Mire azonban a rendőrök kiérkeztek a bérelt házba, már bottal üthették La Salle és Sally nyomát.

La Salle és Sally Baltimore-ba menekült, apának és lányának kiadva magukat. A férfi a költözést otthon azzal indokolta, hogy új megbízást kapott az FBI-tól. A környékbeliek nem gyanakodtak semmire, Sallyt átlagos kislányként írták le, akit özvegy, konzervatív édesapja féltve óv, és nem szívesen hagy őrizetlenül.

Ruth Janish, az egyik szomszédjuk volt az egyetlen, aki idővel gyanítani kezdte, hogy Frank mégsem Sally édesapja. Türelmes munkával végül sikerült feloldania a szerencsétlen lány gátlásait, aki neki mesélte el először az igazságot. Ruth azonnal cselekedett, így mikor La Salle visszaért a városból, a rendőrök már várták. La Salle-t 35 év börtönre ítélték, Sally pedig végre hazatérhetett a családjához.

Sally Horner és Frank La Salle

Terhesség és katasztrófa

Bár sok helyen összefonódik a fikció és a valóság, Nabokov Lolitájának története másképp ért véget, mint a tragikus sorsú Sally-é. Lolita, miután megszabadult Humbert Humberttől, 17 évesen teherbe esett barátjától, majd egykori fogva tartójához fordult anyagi segítségért.

Sally a bírósági tárgyalást követően igyekezett ott felvenni élete fonalát ott, ahol két évvel ezelőtt letenni kényszerült. Egy év csúszással ugyan, de kitűnő eredménnyel elvégezte az általános iskolát, és úgy tűnt, rettentő múltját is sikerült maga mögött hagynia. Aztán augusztus 16-án egy osztálytársnőjével nyaralni utazott Wildwoodba. Vasárnap este Carol egyedül tért haza, Sally ugyanis összeismerkedett egy fiatal sráccal, aki megígérte, majd hazaviszi az autóján. Másnap éjjel az újdonsült párocska járgánya beleszaladt az előttük haladó teherautóba. A fiún csak pár karcolást esett, Sally teste azonban olyan súlyosan szétroncsolódott, hogy a sógora csak nehezen tudta azonosítani.

Így ért szomorú véget annak a hányattatott sorsú kislánynak élete, akinek a világirodalom egy nagy klasszikusa adott örök életet.

Mi pedig itt maradtunk összeszorult gyomorral...

Fiala Borcsa

A cikk részben a Hazlitt kutatási anyagainak felhasználásával készült.

Képek: dvrbs.com, Jenna Carver