–

Már-már felfedezésszámba ment az élmény, mikor a közelmúltban úgy döntöttem, egy ideig hallgatok egy izgalmas, örömteli eseményről. Az történt, hogy interjút akartam készíteni Cserna-Szabó Andrással az új könyve apropóján, és már megbeszéltük az időpontot, amikor a regényt olvasva rádöbbentem, hogy a nagyszüleink élete a II. világháború után, az amerikai hadifogságban egy igencsak különleges helyzetben összekapcsolódott. Amikor ez kiderült, azonnal el akartam mondani mindenkinek is: Facebook- és Ista-posztban telekürtölni vele a nagyvilágot, személyesen mesélni kollégáknak az irodában. Újra meg újra átbeszélni emberekkel, mert az öröm, az izgalom mintha megsokszorozódna attól, hogy mások is megtudják, részesülnek belőle. 

Akkor és ott végül a részleges hallgatást választottam, elmondtam a férjemnek és pár közeli barátnak, de nagyobb „nyilvánosságnak” nem, részben azért, mert úgy éreztem fairnek, hogy előbb az író tudja meg (szeretem ezt az interjút, ami lett belőle). Másrészt viszont azért is,

mert rákaptam a jó titok ízére.

Arra, ahogy ezt a különleges felfedezést körbeveszi bennem valami aranyló érzés, ahogy újra és újra előveszem a szívemből, rácsodálkozom és töltődöm belőle. 

Aztán nemrég egy újabb jó titok kopogtatott az életemben.