15 érdekesség, amit nem biztos, hogy tudtál a ma 125 éves Vígszínházról

–

1896 május elsején megnyílt Magyarország első magánszínháza az Újlipótvárosban. Magyarország épp ezeréves volt, mindenhol a Millenniumot ünnepelték, pezsgett a kultúra, változott a világ, és ehhez nagyon sokat hozzátett a Vígszínház is, ahol 1443 premieren majdnem ötvenmillió néző fordult meg ezalatt. 

Több mint húsz éve az Újlipótvárosban lakom, sokáig épp a Pannónia utcában éltem

A körút és a Pannónia sarkán áll a neobarokk kastélyra hasonlító impozáns épület, melyet Fellner és Helmer, a korszak meghatározó építészpárosa tervezett. Az osztrák tervezők legalább negyven hasonló épületet hoztak létre szerte a Monarchiában, de a Vígszínház különösen jól sikerült.

Szeretem ezt az épületet, sokszor elmegyek mellette. Néha úgy gondolok rá, mint egy önálló lényre, szerintem lelke van. Nem lepődnék meg, ha egy reggel kacsalábon forogna, és tenne néhány kecses (kacsa)tánclépést,

lestoppolná a villamost, benézne a szomszédos moziba, inna egy kávét is, és elmondaná, hogy mennyi mindent átélt: a pandémia sem ismeretlen számára, (spanyolnátha), és egy láncos bombatalálat ugyan megroppantotta, de mégsem tudta elpusztítani. Amikor 1951-ben újjáépítették, egy röpke évtizedig a Magyar Néphadsereg Színháza álnéven tengette napjait, ám ez szerencsére nem tépázta meg a hírnevét. Amikor 1993-ban az eredeti állapotára, azaz régi önmagára újították föl, akkor pedig igazán boldog volt. És most sem kell félteni, hisz a Víg sosem szomorú.

A Víg múltját szenvedélyesen kutató színművész

Fesztbaum Béla 1997-ben kapta meg színészi diplomáját, a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Marton László volt az osztályfőnöke, a Víg igazgatója és főrendezője is. (ITT olvashatsz egy 2017-ben készült interjút vele.) Évfolyamukból ötüknek ajánlott szerződést, sok munkát és figyelmet. Marton tényleg egyengette Fesztbaum útját, aki beállt „a sor végére”, és elkezdte játszani azokat a szerepeket, amiket az ő karakterével megvalósíthatónak gondoltak a rendezők.

Fesztbaum Béla kis híján huszonöt éve a Vígszínház hűséges tagja, aki tartósan, tudatosan és szenvedélyesen kötődik a helyhez, épp ezért a Víg múltja felé fordult, és szívesen halász elő a múltból régi arcéleket, kutat összefüggéseket.

2010-ben szerzett hát egy színháztudományi bölcsész masterdiplomát a veszprémi Pannon Egyetemen, 2016-ban pedig a doktori fokozatot is megkapta. Disszertációjának szövegét kiadta a Corvina: Aki Budapestet mulattatja, de Kolozsvárról álmodik… – Ditrói Mór színházi életrajza – címmel. Öt-hat éves kutatómunkája van benne, és most veletek is megoszt ebből a tudásból 15 érdekességet, amit nem biztos, hogy tudtatok a ma 125 éves Vígszínházról.

1. Az első magánszínház

Mindenféle kormányzati támogatás nélkül épült fel az első magánszínház, mégpedig azért, mert a Vígszínházi Részvénytársaság hosszú lejáratú kamatmentes kölcsönért fordult ugyan az államhoz, de az ellenzék ezt leszavazta, mert jól sejtették, hogy a részvénytársaság tagjai kormányközeli emberek, és az ellenzék nem szerette volna, hogy a magyar költségvetés ezt támogassa. Ez a magántőke, ami a Vígszínházat megalapította, a korabeli pénzügyi és történelmi arisztokrácia igen jelentős felhozatalának a magánvagyona, igazi elitklub volt. Független mindenkitől, csak a színházat irányító pénzemberek, illetve az ő beosztottjuk, a Víg művészeti igazgatója döntött minden kérdésben.

2. Hatalmas bukás és óriási siker az első héten

Míg korábban a színházaknak elsősorban magasztos, fennkölt célokat szántak, a Víg tudatosan egyfajta szórakoztató profillal jelentkezett, ami az első évtizedekben erősen meghatározta a karakterét. 

Május elsején nyílt meg egy Jókai-színművel, a rendkívül népszerű író felkérésre írt darabot az induló színház számára, ami jelentős bukás volt. Ez persze szorongással töltötte el a munkatársakat és befektetőket, az ellenlábasok pedig a kezüket dörzsölték, elsősorban a Nemzeti Színház környékén.

Viszont már május negyedikén előrukkolt a színház egy francia vígjátékkal.

Ebben a három napban rohamtempóban összehozták egy Bisson nevű francia szerző Az államtitkár úr című négyfelvonásos vígjátékát, ami elképesztő teljesítmény, viszont elsöprő sikert hozott, és egycsapásra megkedveltette a színház gárdáját. Hamar kiderült tehát, hogy a Vígnek ez lesz majd az útja, ilyen darabokat kell játszaniuk.

3. Rugalmas hozzáállás

Ez bizony extrém gyors munka volt, hiszen akkoriban rendszerint három-négy hét alatt készült el egy új produkció, ez ma másfél hónap, nagyobb szereplőgárdával pedig még több. A korabeli Víg rendkívül gyorsan dolgozott, szállította az újdonságokat, mert ha valami nem ment, gyorsan le kellett venni, hiszen nem hozott bevételt, játszottak hát helyette valami mást. Egyetlen sikertelen előadás sem maradhatott repertoáron. Gyorsan döntöttek, ez azt is jelentette, hogy a színészek és az összes munkatárs elképesztő leterheltség alatt dolgozott, és hihetetlen szakmai profizmusra tettek szert ezáltal. A szerepek betanulása, a gyors színpadra állítás sablonosabb volt, mint ma, a díszlet és jelmezvilág egyértelműen igazodott a választott színdarabokhoz, nem volt ekkora technikai háttér. A rendező szerepe is más volt, névtelenek rendezték az előadásokat, a Vígszínház beosztottjai lerendelkezték, elrendezték a darabot az első két hétben, alapvető közlekedési szabályokat alkalmaztak, és az utolsó pillanatban megérkezett a főrendező-igazgató (az első időszakban Ditrói Mór, később Jób Dániel), aki végső formájába öntötte az előadást.

4. Vígszínházi stílus

Új stílus honosodott meg a Víg feltűnésével, amit a magyar színházi világ azóta is csak „vígszínházi stílusként” emleget.

A korábban bevett, a Nemzetire jellemző deklamáló, éneklő játékstílus, amikor a színészek a nézőtér felé fordulva szinte fölmondták a szerepüket, és a partnerrel nem is nagyon foglalkozva játszottak, a „vígszínházi stílussal” érvényes alternatívát kapott. A statikus, lassú játékhoz képest a Vígben a színészek a saját hangjukon beszéltek, egymás felé fordultak, hitelesen képviselték a játszott alakokat, igazi könnyeket ejtettek, vagy legalábbis arra törekedtek. Ditrói Mór egyik fontos felismerése volt, hogy nem kívülről, hanem belülről kell kipattannia mindennek egy színész esetében, hogy meglegyen az alak, a tartalom, és csak ahhoz képest következett a külső megjelenítés.

5. A bohózatban is van dráma

A francia bohózatok világa, hihetetlenül pörgős, gyors ritmusa jelent meg a Vígben beszédben és mozgásban is. Nagyon sok volt a kergetőzés, az ágy alá bújás, a fürdőkádba beesés: alapvetően a magánélet visszásságaira helyezték a fókuszt, biztos, hogy volt eltitkolt szerető, házibarát, valaki titkolt valamit, ezért bajba került, voltak hát leleplezések, sok üldözés, bonyodalmak, gyorsan pergő jelenetek:

mindez revelatívan hatott a korabeli budapesti közönségre.

6. Profi menedzserszemlélet

Ditrói Mór mellett az igazgatói kör első vezetője egy Faludi Gábor nevű devecseri deszkakereskedő volt, aki azzal kezdte Pesten a kenyérkeresetét, hogy színházjegyeket árusított, az ő nevéhez fűződnek az első jegyirodák ősei. 

Roboz Imre, a profi színházi róka a II. világháború előtt Jób Dániellel dolgozott együtt. Az első időkben ezek a párosok hatalmas profizmussal működtették ezt a magánszínházat, pedig volt kataklizma bőven, I. világháború, gazdasági válság, pandémia (spanyolnátha). Rendkívül sok változás történt a társadalomban és a politikában, sok vállalkozás bedőlt, de a Víg ezekben a nehéz években is talpon maradt. 

7. Nagy nevek a kezdeti korszakból

A színház arculatát meghatározó társulat első tagjai közé tartozott például Varsányi Irén, Hegedűs Gyula, Góth Sándor, Góthné Kertész Ella, akik az új játékstílust nagyszerűen megtestesítették és évtizedekig képviselték.

Varsányi nagyon szép művészi utat járt be már fiatalon: húszéves sem volt, amikor Ditrói kiemelte az Akadémiáról. Finom, nagyon érzékeny, belülről fakadó játékában nem volt semmi teatralitás. Molnár Ferenc darabjaiban is mindig főszerephez jutott, például a Liliomban vagy A testőrben, a húszas évektől pedig – Jób Dánielnek köszönhetően – nagy Csehov-szerepeket is játszott például a Cseresznyéskertben vagy a Három nővérben.

Molnár Ferenc neve is kihagyhatatlan, hiszen szorosan kötődik háziszerzőként a Víghez. Először csak színdarabokat fordított franciából, majd 1902-ben jelentkezett az első színdarabjával, A doktor úrral. A legismertebb magyar drámaíró lett, nevét Európa- és világszerte ismerik. Az ördög volt az első színdarabja, amellyel kilépett a nemzetközi porondra.

Rajta kívül Heltai Jenő, Szomory Dezső és Szép Ernő is sokat tett azért, hogy a Víg közönsége úgy érezze, a saját életét látja visszatükröződni a színpadon.

8. Nagy nevek a harmincas évekből

A két háború között ívelt fel a magyar filmgyártás korszaka, A Vígből vitték el a legtöbb színészt a rendezők, többek között Tolnay Klárit, Karády Katalint, Kabos Gyulát, Jávor Pált, Törzs Jenőt vagy Mály Gerőt. A Vígből érkező színészek rutinja sokat lendített a futószalagon készülő filmek színvonalán.

9. Amit az államosítás sem tudott elvenni

A sötét ötvenes években következett az államosítás, amikor minden magánvagyon eltűnt, de a Víg hűséges közönsége sosem fordult El a színháztól, még akkor sem, amikor ideiglenes helyen játszottak a bombatalálat miatt, és akkor sem, amikor Magyar Néphadsereg Színházának (brrr! már a neve is riasztó) hívták.

A Víg mindig a pesti közönség szíve közepén maradt. Folyamatosan támogatta, sosem fordult el tőle. A mai napig is sok olyan bérletes van, akik évtizedek óta visszajárnak. A folyton változó és megújuló közönség soha nem hagyta el a Víget.

Egy főhajtást mindenképp megérdemel a jelenkori és a mindenkori Víg közönsége, akik segítettek életben tartani a színházat.

10. A második aranykor

A hatvanas években kezdődött, és a hetvenes években robbant be el a Víg második aranyakora Várkonyi Zoltán megjelenésével. A nemzet nagy színészei játszottak ott akkoriban.

Ruttkai Éva 1951-től 1986-os haláláig a Víg meghatározó tagja maradt, Ruttkai és Varsányi Irén az a két nőalak, ak beragyogta a Víg első néhány évtizedét.

A hetvenes években szerződött a Víghez például Latinovits Zoltán, Darvas Iván, és a ma is ott játszó Halász Judit, Kútvölgyi Erzsébet, Venczel Vera, Kern András, Lukács Sándor is.

Várkonyi Zoltán halála után Horvai István vette át a színház vezetését 1985-ig.

11. A Marton-korszak hatalmas sikerei

1985-től huszonhárom évig vezette Marton László a Vígszínházat, az ő nevéhez fűződik a revelációként ható Képzelt riport…, ahogy a mai napig is levehetetlen A padlás című előadás, és A Pál utcai fiúkat is ő rendezte 2016-ban. Presser Gábor neve szintén kihagyhatatlan ebből a korszakból, hiszen 1973 óta ő a Víg zenei vezetője, ahogy a Képzelt riport…, A padlás és rengeteg más zenés darab zeneszerzője is.

A Marton-korszak sok előadása óriási sikert aratott, például Az össztánc, a Fekete Péter, vagy Eszenyi Enikő rendezésében a West Side story és a Sok hűhő semmiért. Természetesen a közönséget lassan négy évtizede megtartó, Játszd újra, Sam! is a legendás Víg-előadások közé tartozik, amelyet Valló Péter vitt színre. Marton irányította a Víg épületének felújítását is, nagyon jó döntés volt, hogy a régit építették újjá. A Víg lelke is szárnyra kapott ettől.

12. A hagyomány tisztelete, értékteremtés és folyamatos megújulás

Talán ez a három fogalom, amivel összegezhetnénk a legendás „vígszínházi stílust”. Kézről-kézre adta át egymásnak az előző generáció a következőnek azt a tudást, amelyet megszerzett, tehát a vígszínházi hagyomány soha nem szakadt meg, csak átalakult. Ez a folyamatosság különös kincse a magyar színházi életnek, hiszen a Víg folyamatosan változott, rengeteg új elemet felszívott és beépített a műsorpolitikájába.

Ma már alig találunk vígjátékokat és bohózatokat a repertoárban, nem úgy, mint az elején, a Vígszínház mégis megtartotta karakterét és különleges vonzerejét, amit az épület eleganciája is sugall, hiszen egy előadás erejéig bármelyik társadalmi réteg átélheti azt a varázslatot és pompát, amelyet ma is nyújt.

13. Az Eszenyi-korszak

Erről a nehéz korszakról nem beszélgettünk külön Fesztbaum Bélával, tehát amit itt olvashattok, az a saját véleményem:

Ez a közelmúltban lezajlott, sok traumával nehezített időszak még nincs lezárva. Annyi azonban bizonyos, hogy Eszenyi sok fiatal tehetséget vitt be a Vígbe, igaz, a fluktuáció is megnövekedett ezalatt.

Eszenyi rengeteg Shakespeare-t rendezett és játszott, leginkább főszerepeket, de mellette szerencsére a rendkívül erős női gárda is megcsilllogtathatta tehetségét, például Kútvölgyi Erzsébet, (ITT olvashatod el, születésnapjára írt cikkünket) Pap Vera, Igó Éva, Hegyi Barbara vagy a nemrég elhunyt Börcsök Enikő is. (ITT olvashatod el, mit írtam Börcsök Enikő születésnapjára és váratlan halálára – B. G.)

Mind a Marton, mind pedig az Eszenyi-korszak lezárásának feldolgozása a mai napig tart, melyet a pandémia sem könnyített meg. 

(Eszenyi Enikőről ITT írtunk korábban)

14. Rudolf Péter és a mai Víg

Fesztbaum Béla így folytatta a gondolatmenetet:

„Rudolf Péter az elmúlt időszakban tisztességesen és bravúrosan helytállt. A színház egyben van, készül, tervez, megpróbálta online módon fenntartani a közönséggel a kapcsolatot. Ami pici élő munka zajlott vele, bizakodásra ad okot. A darabok, szerzők minőségiek.”

Az öreg hölgy látogatása bemutatója előtt Börcsök Enikő betegsége miatt váltani kellett a főszereplőt, ezt Hegyi Barbara ebben a nehéz helyzetben is szépen megoldotta, a színház a Kabaré című előadást tervezi Béres Attila rendezésében. Ifj. Vidnyánszky Attila és Vecsei H. Miklós A szerelmek városa című új bemutatóra készül. A Pestiben sok kortárs darab lesz, a Házi Színpadon pedig A rendes lányok csendben sírnak című előadás látható online is, amelyről nemrégiben írtunk, ITT olvashatod el.

15. Élő színház

Az átmenet a régi és az új korszakra is megfelelően reflektált, jó döntéseket hozott, és a nyitójelek is biztatóak.

Fesztbaum Béla így fejezte be a beszélgetést:

„Nagy kérdés, mikor ülhetünk újra egymás mellé maszk és félelem nélkül. Hogyan állhatunk újra a színpadon, és kezdhetünk el arról gondolkodni, hogy mi lesz a jövő? Mikor jön el újra a régi, eljön-e, és ha nem jön el, akkor mi lesz helyette? Az online jelenléttel nem lehet kiváltani az együttlétet. A színház megszűnik, ha ebből kimarad az élő jelenlét, a színház és a közönség élő kapcsolódása. Az is előfordulhat, hogy az élő és az online jelenlét együtt szolgálja majd a közönséget… Izgatottan várom az első élő előadást, nézem a zsöllyét, hogy fölkapcsolódjon, majd kihunyjon a páholyok fölött a kislámpa, hogy ez az édes izgalom mindannyiunk életében visszatérhessen.”

Éljen a Vígszínház még minimum 125 évig!

Both Gabi

Képek forrása: Vígszínház