Kis szerepben is nagy színész – Isten éltesse a ma 68 éves Kútvölgyi Erzsébetet!
Kevés olyan sokoldalú színésznőnk van, mint Kútvölgyi Erzsébet, aki épp ma ünnepli a 68. születésnapját. Both Gabi nemrégiben megnézte a Hamletet a Vígszínházban, amelyben ez a színészóriás az egyik legparányibb szerepet játssza – alázattal, zseniálisan. Ennek, valamint sok más szerepének apropóján köszönjük őt ma.
–
A legkisebb szerepben is nagyot lehet alakítani
Shakespeare olyan sokat tudott az emberi természetről, hogy még most – sok száz évvel a darabjai megírása után – is megrendítően szembesít bennünket saját gyarlóságainkkal. Igen jó példa erre a Hamlet című színdarabja, amit bő egy éve játszanak a Vígszínházban. Mindenképp nézzétek meg az előadást Eszenyi Enikő rendezésében, mert kivételes formátumú színészek játékát élvezhetitek benne az első perctől az utolsóig, és a dramaturgia sem mindennapi, ráadásul a látványvilága is páratlan.
ifj. Vidnyánszky Attila Hamlet szerepében olyan fizikai-, lelki- és színészi érettségről tesz tanúbizonyságot, ami ritkán látható magyar színpadokon, pláne egy ilyen fiatal színésztől, mint ő. Hegedűs D. Géza Claudiust és Hamlet atyjának szellemét játssza szintén lenyűgözően, de az összes többi szereplő is kiváló, Fesztbaum Béla Poloniusként még közülük is kiemelkedik.
Az egyik legkisebb, de mégis igen fontos szerepet pedig Kútvölgyi Erzsébet alakítja sírásóként.
A sírásó
Az eredeti darabban Shakespeare két színésszel képzelte el a híres sírásó-jelenetet, ebben az előadásban is Venczel Vera volt a párja Kútvölgyi Erzsébetnek, de ő időközben visszavonult, így Kútvölgyire maradt a kétszemélyes szerep eljátszása. Meg sem kottyan neki. Ahogyan feltűnik a „föld alól” világvégi sáros pufi mellényében torzonborzan, és hihetetlen bölcsességgel köpi az arcunkba a kisemberek mélyen megélt igazságát, az felejthetetlen színházi pillanatokat okoz.
Alakítása nyomán szembesülhetünk azzal, hogy a színészi és az emberi nagyság bizony igen ritkán választható ketté.
Dobálja a különböző méretű (nagyobbnál nagyobb) koponyákat Ophelia készülő sírjából, miközben arról monologizál, hogy „az úri népnek bizony több szabadsága van felkötni vagy vízbe ölni magát, mint a többi keresztyén felebarátjának”. Emlékeztet minket arra, hogy mindannyian ugyanúgy végezzük, akármekkora koponyák is voltunk az életünkben…
Minden díjat megkapott
Kútvölgyi Erzsébet, vagy ahogy sokan ismerik, Zsike tehetségét, rátermettségét mi sem mutatja jobban, hogy gyakorlatilag nincs olyan színházi díj itthon, amit ne kapott volna meg. Tegyük hozzá, megérdemelten. Sokoldalúságára már hivatkoztam az elején.
Szinkronszínészként a legnagyobb színésznőknek adta a hangját. Nézzétek meg EZT a lélegzetelállító listát a szinkronszerepeiről. Ő volt Judy Garland magyar hangja az Ózban 1976-ban, és most ő játssza a Nyugati boszorkányt a színpadon ugyanebben a színdarabban. Az Edith és Marlene című darabban Hernádi Judittal énekelt feledhetetlenül.
Az, hogy annyi főszerep után, közel a hetvenhez is ilyen nagy alázattal és játékos kedvvel viszonyul egy kicsi szerephez, azt jelzi, hogy tisztában van azzal, mi fontos az életben, és mi nem.
A színész, ha szerepet kap, eljátssza, mégpedig úgy, mintha ezen múlna a világbéke. És igen, ezeken (is) múlik, hogy közelről látjuk: íme, itt van egy színésznő, aki egyszerűen csak teszi a dolgát.
Minden körülmények között. Lelkesedéssel, lelkiismeretesen, tehetséggel és bölcsen. (Azt hiszem, legkésőbb ezen a ponton „be kell vallanunk”, hogy Zsike egy picit a WMN-család tagja is, hiszen alapító-főszerkesztőnk, D. Tóth Kriszta néhai édesanyja, Kútvölgyi Erzsébet húga volt.)
A sokat tudó kalandor
Egy nyolc évvel ezelőtt készült felvételen Kriszta még tévésként beszélgetett a keresztanyjával, érdemes megnézni ezt a rövid adást, amelyből kiderül, hogyan vette át pizsamában a színésznő az értesítést arról, hogy Kossuth-díjat kap. Önironikus, keresetlen, egyszerű és nagyszerű.
Az is kiderült ebből a beszélgetésből, hogy nem csupán a színpadon izzik ezer fokon, hanem az életben is. Elmesélte, hogy a díjhoz kapott pénzösszegből megvalósította régi álmát, és elutazott Kambodzsába, amire 18 éven át vágyakozott. Ehhez rongyosra olvasta Jelen János Angkor-tudós könyvét, szerzett maga mellé egy olyan kísérőt, aki járatos volt Délkelet-Ázsiában, majd boldogan belevetette magát az ottani életbe, és ilyen fontos mondatokat hozott onnan:
„A szegénységet át lehet mosolyogni”.
Valamint azt is ott tanulta meg, hogy: „Kora reggel menni kell, lépni kell a testnek, léleknek, fülnek”.
A Nyugati boszorkánytól a Sógornőkig
Minden szerepébe beépíti ezt a szenvedélyességet, az Ózban eszeveszetten gonosz Nyugati boszorka, egy kritika szerint egyenesen „monumentális jelenlétet produkál a színpadon”. De Ilan Eldad rendezésében Az élet mint olyan című darabban sem felejtem el Kern Andrással alkotott drámai párosát, pedig legalább tíz éve láttam utoljára, mégis belém égett a kétségbeesett tekintete, amikor a férje ki akarja őt penderíteni a saját életéből. A Sógornőket valamikor 1998-ban láttam először. Ezt az előadást öt éve felújították, és most nagyon kíváncsi vagyok rá, hogy húsz év elteltével mi változott benne, hamarosan meg is nézem újra. Már akkor is lenyűgözött Kútvölgyi Erzsébet pazar alakítása.
A színésznő, aki minden szerepében él. És hogy mire vagyok nagyon-nagyon kíváncsi?
Egy izgalmas monodráma
Januárban lesz a Vígszínház Házi Színpadán egy igazán izgalmasnak ígérkező előadás, melyet Kornis Mihály írt Kádárné balladája címmel. Tamáska Mária, Kádár János felesége Kútvölgyi Erzsébet alakításában kel életre a színpadon. A monodráma kivételes alkalom arra, hogy egy színész a legtöbbet mutathassa meg magából.
Alig várom, hogy láthassam ezt az előadást, nagyon sokat várok tőle. Amúgy is rendkívül keveset tudunk a Kádár-korszak first ladyjéről, aki szürke eminenciásként követte az urát és a pártot. Egy erős és igaz színésznő a dráma szövege nyomán talán rávilágít arra, miért volt ennyire elnémítva és elnyomva az ország legfontosabb emberének asszonya, és hogyan hatott ez anyáinkra, de rajtuk keresztül a lányaikra, azaz ránk is.
A színház tehát rólunk beszél, és ha vannak olyan kivételesen hiteles alkotóemberek/színészek, akik megszólítanak bennünket a tudásukkal, tapasztalatukkal, ha képesek arra, hogy átadják nekünk az érzéseiket és a gondolataikat, akkor egyszer tényleg szép lesz a világ…
Ha pedig olyan mázlink van, hogy Kútvölgyi Erzsébet kortársai lehetünk, akkor ne habozzunk, nézzük meg a színpadon!
Isten éltesse sokáig!
Both Gabi
Nézd meg korábbi cikkeinket is Kútvölgyi Erzsébetről ITT.
ITT pedig azt is láthatod, hogyan vitte el őt a keresztlánya, főszerkesztőnk magával. Szívszorítás a láthatáron…
Kiemelt kép: vigszinhaz.hu