Megtanultam a gyereke(i)mtől...

1. hogy mindig én vagyok a hülye. Nincs kivétel. Minden rajtam múlik.

2. kicsivel jobban megérteni a nőket, amióta lányom született. Vagy: kicsivel jobban megérteni a pasikat, amióta fiam született.

3. emlékezni arra, hogy gyereknek lenni milyen állati jó. Nem is volt olyan régen, amikor még én is az voltam. Ja, várjunk csak…

4. hogy az idő eszméletlen gyorsan telik. Ha nem figyelek, egy szempillantás alatt megnő a gyerekem. Tényleg.

5. hogy a humort és az öniróniát nem lehet elég nagyra értékelni. Ha nem lenne, szerintem már nem is élnénk. Se én, se a család.

6. hogy nem dől össze a világ, ha valami, amit elterveztem, nem akkor és nem úgy történik meg. Vagyis: megtanultam türelmesnek lenni.

7. magamat kívülről nézni, őket meg belülről. Ha ez sikerül, őket is jobban megértem meg magamat is.

8. hogy amíg nem voltak, addig tulajdonképpen időmilliomos voltam.

9. hogy a legélesebb tükör az ő szeme tükre.

10. hogy a verbális motiváció nem ér semmit, ellentétben a matricával, amivel szinte mindent el lehet érni.

11. hogy egy „miért"-tel kezdődő kérdésre csak akkor szabad válaszolni, ha van időd még egyre, meg még egyre, meg még egyre, meg...

12. hogy értékeljem az egyedüllétet.

13. hogy értékeljem a csendet.

14. hogy a fájdalomküszöböm sokkal magasabban van, mint gondoltam...

15. ...a határaim meg távolabb.

16. hogy amikor a saját életemet féltem, az semmi ahhoz képest, amikor az övét. Az az igazi félelem.

17. hogy a szülőséggel újabb esélyt kaptam az életre. Az igazira. A sajátomra.

18. hogy megpróbálhatok tökéletes lenni, de teljesen felesleges. Ellenben felfedeztem magamnak az „elég jó” fogalmát.

19. hogy „don't fos mami, menni fog!” – ahogy a gyerek mondja.

20. hogy tényleg nem direkt akkor kapja el a hányós, hasmenéses, lázas, fülfájós, stb. vírust, amikor ki sem látszom a munkából. Ugyanis soha nem látszom ki a munkából. Arról meg csak én tehetek.

21. hogy attól, hogy én fázom, ők akár izzadhatnak is. A hideg van/meleg van fogalma totálisan relatív.

22. átértékelni a rend fogalmát. Ma már azt értem „rend” alatt, ami a gyerekszobában van. Épp most.

23. bemérni azt a legkisebb távolságot, ahol még elférek két kocsi között a reggeli rohanásban. (Főként, amikor a „Ne légy szőke, nyomd neki!” instrukció hallatszik egy tizennégy éves mitfahrer szájából.)

24. az elengedést, könnyek nélkül. (Na jó, úgy, hogy ő ne lássa.)

25. hogy nincs rám szüksége mindenhez, de amihez kellek, ahhoz „adj'uramisten", most azonnal!

26. hogy az alvást túlértékelem. Simán életben lehet maradni úgy is, hogy az ember tizenhat hónapon keresztül nem alszik többet egyhuzamban három óránál.

27. hogy soha többé nem leszek képes igazán mélyen aludni és nem fölébredni minden zajra, ami a gyerekszoba felől jön.

28. hogy a kaka büdös. Akkor is, ha a saját gyerekedé, és akkor is, ha a világ legcukibb lénye nyomta ki.

29. hogy van olyan étel, ami akkor is finom, ha a gyerek előtte megrágta, kiköpte és a földről eszi meg az ember.

30. úgy szeretni, amire azelőtt soha nem gondoltam volna, hogy képes vagyok. Feltétel nélkül, odaadóan, önzetlenül és minden porcikámmal. És létezik olyan ember, aki ezt képes ugyanígy viszonozni.