-

Kedves újdonsült szülő!

Igen, az a pöttöm, durmoló, bepólyázott csomag valóban hihetetlenül édes, a legesleggyönyörűbb, akit valaha láttam! Őszintén gratulálok, biztos vagyok benne, hogy sok örömödet leled majd a kis pupákban! Éppen ezért egy szemernyi kétségem sincs afelől, hogy ekkora boldogságfaktorért cserébe (és hidd el nekem, temérdek varázslatos pillanatot fog generálni az a kis ordító szuszogó pakk ott a kezedben) biztosan könnyű szívvel lemondasz a következő dolgokról (főleg azért, mert amúgy sincs választási lehetőséged, muhaha).

1. Isten veletek, barokkos körmondatok!

Először is búcsúzz el a napokig hajnalig órákig hosszú percekig tartó Ááá... fenéket! Úgy ahogy van, búcsúzz el a beszélgetésektől! Legalábbis attól a műfajtól, ami úgy néz ki, hogy te végigmondasz egy két szónál hosszabb mondatot, mire a másik hasonlóval válaszol, esetleg kérdez is, mire te bővebben kifejted, hogy... Most szólok, felejtsd el! Az elkövetkező évek során képtelen leszel egy teljes gondolatot végigmondani. Mindig, minden egyes alkalommal félbe fognak szakítani. Nekem például van egy olyan beszélgetésem, amit még 2004. március 23-én kezdtem el a férje...........

2. Viszlát, nyugalmas lélek!

Köszönj el végleg a kiegyensúlyozott lelkivilágtól és a tiszta lelkiismerettől! Nyugi, nem azért, mert a gyerek megszületése után csak baltás gyilkosként fogsz tudni kikapcsolódni. A gyerekneveléssel az a baj, hogy a hatóideje kábé húsz év. Tehát amit most csinálsz a csimotával, arról leghamarabb két évtized múltán fog kiderülni – lehetőség szerint nem egy pszichológus díványán méregdrágán –, hogy épp a megfelelő pedagógiai módszert alkalmaztad-e? Vagy pedig a gyerek lelkivilágának, a kettőtök kémiájának és a környezet befolyásának függvényében épp ez volt a legkatasztrofálisabb lépés. Addig pedig, amíg minderre fény derül, maradnak az örök kétségek és a masszív lelkiismeret-furdalás. (Ami rendszerint este, sötétben, a poronty lefektetése után fog rád törni, méghozzá elementáris erővel.)

3. A rend vajon mi?

Jobban teszed, ha egy időre elfelejted a rendet és a tisztaságot a lakásodban. Nem mondom, hogy lehetetlenség patikai körülményeket teremteni, de, mondjuk, képtelenség. A káoszba fulladó helyzeten könnyít némileg, hogy hamarosan egyáltalán nem fog zavarni, ha az étkezőszékeket vastagon beborítja az odaszáradt sütőtökpép, hogy a kínai játékipar éves termelésének 75 százaléka a te nappalidat szőnyegbombázta szét... vagy, ha néhanapján a nagy kavarodásban popsikrémmel mosol fogat.

4. Ég áldjon, magány!

Ha eddig szerettél egyedül lenni, hát... most majd nem fogsz. Mármint szeretni szeretnéd ezután is, sőt... egyre jobban, csak a megvalósítással lesznek komolyabb gondjaid. Hidd el, jó darabig nem lesz alkalmad rá, hogy órákig áztasd magad a kádban egyedül, hogy leülj a vécére egyedül, hogy csöndesen szusszanj egyet egyedül, hogy olvasgass egyedül, hogy egyedül legyél egy picit egyedül – tudom, hogy sok a szóismétlés, elnézést kérek érte, de csodálatos dolog volt leírni, hogy: egyedül.

5. Szevasz... TE meg ki vagy??!

Végezetül: nyugodtan búcsúzz el az eddigi önmagadtól, az elegáns, kimért, nyugodt és bölcs Doktor Jekylltől, akit eddig ismertél. És mihamarabb köss barátságot az új személyiségeddel, Mr. Hyde-dal. Nem azért, mert akkora jó arc, amikor magából kikelve, vérvörösen pulzáló fejjel üvöltözik egy kisgyerekkel... vagy amikor karikás szemmel ráförmed élete párjára, mert túl hangosan ropog a reggelizőpehely a fogai között... Hanem, mert jobb, ha hozzászoksz, hogy egy darabig együtt kell élnetek. Eddig is ott lapult valahol a bőröd alatt, csak még nem voltál annyira fáradt, elcsigázott, kétségbeesett, dühös vagy épp türelmetlen, hogy kiereszd a felszínre.

Nem akarlak áltatni. Mint látod, valóban sok mindennek búcsút kell intened egy jó időre.

De tudod, mit? Az a legviccesebb, hogy egy pillanatig sem fogod bánni. Mert a mérleg másik nyelvén olyan pompás dolgok várnak, amelyek egy szempillantás alatt feledtetik veled, hogy valaha is szerettél egy rendes lakásban, csöndben heverészni, nyugalomban, békében... és egyedül.

Fiala Borcsa

 A fotó illusztráció, nem a mi emberünket ábrázolja... Forrás: Flickr/