Egyszer egy okos ember azt mondta, mindenkinek kell, hogy legyen hobbija. Olyan, amiből, ha minden kötél szakad, meg lehet élni. Igen, futni lehet pénzdíjért is, vagy lehetsz edző. Ha tornával foglalkozol, lehetsz óraadó, életmód-tanácsadó. Ha olvasással, akkor korrektor, szerkesztő, kritikus, esetleg író. Extrémsportokkal foglalkozó szakértő, újságíró. A világbéke hobbi egy tág fogalom. Ideértem az önkéntes, segítő elfoglaltságokat, amelyek tényleg jobbá teszik a világot és az embereket is. Ha jól csináljuk ezeket, tényleg meg lehet belőlük élni. De akkor mi van a furcsa hobbikkal? Azokkal, akik valamit gyűjtenek? Valami cselevés-sorozatot folytatnak, és tökéletesítenek? Ezekből mikor lehet megélni?

Egyetemista koromban a bulis korszakomat éltem, egyik legkedvesebb lakótársammal, Katával. Minden este moziba, barátokhoz mentünk, szórakoztunk. A legfontosabb elfoglaltságunk a pasizás volt. Persze az egyetemre is bementünk az órákra, azért nem vittük túlzásba. Végül is nem a tanulás volt a lényeg. Oké, az is, de azért igyekeztünk egymástól is tanulni. Szóval egy buli utáni, nehezen induló másnapon a legnagyobb döbbenetemre hímzést találtam a lakótársam kezében. Karácsonyi terítőt hímzett keresztszemes technikával egy jó nagy asztalra. Hát, soha nem gondoltam volna róla. Ezt az oldalát nem ismertem. Leesett az állam.

Egyrészt a csodálattól, mert láttam, hogy milyen klassz munkát készít, másrészt mert nekem semmi ilyen, főleg egyetemisták körében szokatlan hobbim nem volt. Én csak olvastam.

Ez még nem is olyan furcsa szokás, inkább csak mindenkinek ajánlott. Szóval, irigykedtem. Aztán ezt is elfelejtettem.

A rendetlenséget azonban sosem bírtam. De nem a koszos lakás, a le nem nyírt fű, az el nem mosogatott edények zavartak. Ezeket kelletlenül, mint mindenki más, megcsináltam. A gyengém a széthagyott ruhák voltak. Ha a férjem véletlenül nem a helyére tett vissza egy pólót vagy inget, és én már a megfelelő üzemmódba kerültem. Nem, nem raktam el a helyére, hanem kimostam. Imádom a frissen mosott ruhákat. Igaz, nem tart sokáig, mert amint megszáradtak, már nem annyira jöttek be, és a következő állomás, a vasalás nem a kedvencem. De ezen felülemelkedtem. Sajnos a mosás következménye az elpakolás, hajtogatás, és a vasalás. Kibírom.

De hogyan lesz jobb állagú és illatú, meg persze tisztább a ruha? Gyakorlatilag mindent kipróbáltam. A mosóport, a folyékony mosóport, a mosószódát, a mosódiót, a folyékony mosódiót, az összes létező adalékot, amely tisztábbá teszi az anyagokat. A mosáskönnyítőket, illatolajokat, öblítőket.

És végül rátaláltam a szenvedélyemre. Az öblítőkre. A folyékony, az öblítő gyöngy, az olaj. Amikor külföldön járok a kötelező hűtőmágnes és hógömb után az öblítő következik. Gyakorlatilag gyűjtöm őket.

És furcsaságokat tapasztalok. Ugyanaz a márkájú és elnevezésű öblítő egészen más illatú már a közeli Ausztriában is. És tovább is tart. Az illat. Hogy már a lépcsőházban, amikor kilépek a liftből már érezni lehessen azt a jó szagot. Főleg az ajtóm előtt. Minden pénzt megér. Egész kis gyűjteményem van. Bár van parfümöm is és használom is, de az öblítő az igazi. Más úgy használja a parfümöt, hogy az illatot a kedvéhez igazítja. Én így használom az öblítőket. A kedvemhez igazítom. Vannak korszakaim. Például a levendulás. Ezt kicsit túlzásba is vittem, amikor nem csak az öblítőm volt levendulás illatú, hanem a mosószódám, a takarítószereim, és még a vécépapírom is. Mindenhol levendulaillat volt. Ja, el ne felejtsem. Természetesen levendulás molyriasztóval volt tele a szekrényem is, és a vasalóba is levendulás vasalófolyadékot öntöttem. Tobzódtam az illatban. És igen, egyedül élek. Azt gondoltam meghülyültem ebben az öblítő, mosás, illat háromszögben. Titkoltam e furcsa hobbimat. Nem beszéltem róla. Gyengeségnek tartottam, hogy ez – is – érdekel, míg mások dolgokat teremtenek, meg rászorulóknak segítenek. Én meg csak mosok.

Aztán kiderült, hogy sokan vagyunk. Sok ilyen mosásőrült van.

Megismerkedtem egy fiúval. Amikor először jött el értem a lakásomhoz, kicsúszott belőle, hogy milyen jó illat volt már a liftnél. Semmi másban nem passzoltunk, de mosni ő is szeretett.

Szuper randink volt. Megtárgyaltuk a mosási és öblítési praktikákat, és a legjobb vegyipari márkákat. Pont születésnapom következett, és a legnagyszerűbb, legaranyosabb legfigyelmesebb ajándékot kaptam tőle. Az ebédlőasztalomra öblítőkből kirakott egy szívet. Imádtam érte. Ahogyan egy ruha illata elillan, úgy múlt el ez a kapcsolat is, de a mai napig, ha új termék érkezik Magyarországra, vagy új mosási technikával találkozik bármelyikünk, azonnal értesítjük a másikat.  Szoros mosási kapcsolatban állunk.

Most találkoztam egy másik férfival, a munkám révén. A munkavégzés közben a szünetekben kedélyes csevegést folytattunk. A tavasz illatáról is szó volt. Én meg átkötöttem egyből az öblítőkre. Azonnal megvolt a közös hang. Ő nem csak a mosást és öblítést kedveli, fokozta ezt. A mosógépet is takarítja, illatosítja. Egy liter ecettel 90 fokon, majd trisóval ugyanígy, a végén, hogy a mosógépnek is jó illata legyen meg tiszta is, teakfaolajos öblítés. Minden tökéletes, csak – nekem – sajnos van párja.

A furcsa hobbikról jókat lehet beszélgetni. Tökéletes az ismerkedéshez. Akkor is, ha elijeszteni akarod a másikat, akkor is, ha meglepni. Ha jó fej, gyorsan kiderül, és űzhetjük a furcsa hobbit közösen!

ÁtlagEdit