-

Szóval, tévedsz, ha:

1. ...azt hiszed, kevés időd van

Még emlékszem az időkre (persze hajlott koromból adódóan egyre haloványabban), amikor független (férjtelen és gyerektelen) nőként azt hittem, állatira elfoglalt vagyok, és a munkám/munkáim mellett szinte alig jut időm bármi másra. Hahahaha!!! Alig tudom visszatartani a nevetést, amikor erre gondolok. Mert amikor az embernek gyereke lesz, hirtelen ráébred arra, hogy milyen mocskosul sok ideje volt egészen az anyává válása pillanatáig. Szinte nem is érti, hogyan pazarolhatta el mindet… Hogy ehetett, olvashatott, csinálhatott bármit olyan rohadt lassan? De persze akkor már késő. Ha egy anyának váratlanul csak egy fél óra szabadidő szakad a nyakába, akkor vagy hisztériás rohamot kap a gyönyörtől, vagy sokkot a meglepetéstől. De az biztos, hogy olyan lelkiállapotba kerül, amiből pont huszonkilenc percébe kerül felocsúdni.

2. ...azt hiszed, anyaként is lesz szabadnapod

Az ember (még ha nő is, urambocsá: anya) néha hajlandó beleélni magát, hogy a naptárban valahol nagyon messze vár rá egyetlen, nyomorult nap, amikor nem kell majd dolgoznia, a gyerekek pedig iskolában lesznek vagy nagyszülőknél... vagy bárhol, csak nem otthon. Sőt, nemcsak beleéli a született naiva, hanem el is ragadtatja magát, esetleg még szépen be is keretezi, aranyszínű tollacskával. Minden nap cirádázza picit ezt a keretet, és titokban, de tényleg úgy, hogy senki ne vegye észre a hétköznapi arca mögött húzódó, a medve bőrkéjére előre ivó vigyort, tervezgetni kezdi: mi mindent fog csinálni. Hát, ne tegye! Ugyanis ez a nap nem fog bekövetkezni. Soha! Mert vagy a gyerek lesz pont beteg, vagy a bébiszitteléssel megbízott nagyszülők kaparnak maguknak éppen akkorra egy zalakarosi vakációt, vagy az ő lába fog a nagy nap előtt eltörni, vagy… szóval az biztos, hogy valami történni fog, ami miatt lőttek a szabadnapnak, úgyhogy kár álmodozni.

3. ...azt hiszed, az úgysem fér bele a gyerek szájába

Ezen nincs mit magyarázni. A gyerek rendkívül tágulékony jószág, és amit ő bele akar tenni a szájába, orrába (stb.), azt ő bele is fogja tenni. És mivel a gyereknek nem szokása a jövő tervezgetése, ettől a beillesztési manővertől az a légből kapott lehetőség sem fogja eltántorítani, hogy amit a szájába tesz, azt esetleg nem fogja tudni onnan kivenni. Semmit ne hagyj elöl a gyereken kívül! Se a padlóvázát, se a laptopodat, se a kutyát, se semmit! (Na, jó… talán a kutyát, de őt is csak akkor, ha már unod a kutyaszőr takarítását.)

Nem csinálok ezeknek külön pontocskát, mert ugyanide tartozik, hogy tévedsz, ha:

– azt hiszed, azt nem kell eltenned, úgysem éri fel, úgysem bírja el, úgysem rántja magára

– azt hiszed, van olyan hely, ahol nem tud megsérülni, nem tud beszorulni, nem tudja megütni magát, tévedsz

Ha ügyesebben és megfontoltabban szerkesztenék, ennek az egységnek egy nagy összefoglaló nevet adtam volna, ami kábé így hangzana:

ha azt hiszed, te majd mindig rajta tudod tartani a szemedet a gyerekeden, tévedsz. Brit kutatók szerint egy átlagos anya pislantásnyi ideje alatt egy átlagos gyerek 1226 db hajmeresztő, ön-és közveszélyes baromság elkövetésére képes.

4. ...azt hiszed, láttál már rendetlenséget

Sok nő hajlandó azt hinni, hogy amit a rendetlenségről tudni kell, azt ő már tudja. Különösen azok a nők hajlandók saját empíriáik ilyen fokú túlbecslésére, akik laktak már együtt férfival, esetleg több férfival, vagy a szobatisztaság elvárására értetlenül pillogó (más) állattal. Szeretném, ha tudnátok, hogy senki, ismétlem, senki nem tud olyan ösztönös tehetséggel kuplerájt csinálni, mint egy (esetleg több) gyerek. Hallottam szülőkről, akik kisággyal, járókákkal, villanypásztorral, szögesdróttal meglehetősen sokáig megóvták otthonukat az utódjuktól, de én ebben is csúfos kudarcot vallottam. Az én gyerekeim valamiért előbb kezdték el a világ vertikális felfedezését, mint a horizontálisat, értsd: a tőlük karnyújtásnyira lévő maciért még fejhangon nyüszítettek hajnali kettőkor, de a kiságy rácsain már gond nélkül felhúzták magukat mint plüssrugis gogogirlök. És amikor kijutottak a kiságynak nevezett ketrecükből, akkor a feng shui szabályaira magasról szarva rendezték át a lakást, húztak filctollcsíkot a falra, vagy vizsgálták meg, mi törékeny, folyékony, hajlékony... és mi nem.

5. ...azt hiszed, te majd sosem fogsz olyanokat mondani, hogy…

Többször megfigyeltem már, hogy a nemszülők csodálkozással, néha undorral, máskor megvetéssel, de a legenyhébb esetben is értetlenül figyelik a szülők kommunikációját a gyerekükkel. Az üntyürüpüntyürüzés épp olyan shrekmacska tekintetet vált ki belőlük, mint a nagy szülői klasszikusok (például: amíg az én házamban laksz, a háromig számolok stb.) idézése. Ilyenkor picit talán el is mosolyodnak a bajszuk alatt, mert tudják, hogy ők sosem fognak a gyerekük székelési szokásairól úgy beszélni, mintha azok közös szokások lennének, és nem fognak olyanokat mondani, hogy: „de nagyot büfiztünk", vagy hogy „már eszünk pépeset", ne adj' isten, hogy: „kitöröljük a kakit innen a hurkáink közül is." Persze rosszul tudják… ezt is.

6. ...azt hiszed, te sosem fogod elsírni magad egy kicseszett anyák napi ünnepségen…

siras

Te jó ég! Sosem értettem, mit nyavíkolnak az anyukák az ünnepségen, ahol a csemetéjük teszetoszáskodik valami értékelhetetlent. Még a sajátomat se értettem, aki nyilván sosem nyavíkolt (mégiscsak az én anyámról van szó), hanem meghatottan pityergett, amikor előadtam a boglári kultúrban az elrettentőre sikerült esernyőtáncot. Ne nézzetek így, tessék szépen visszaengedni a szemöldököket az őket megillető helyükre. Nem, persze hogy én nem sírok… úgy, hogy észrevegyék. De ez állati sok erőfeszítésembe kerül. Hosszú évek rutinja kellett ahhoz, hogy megtanuljak úgy csinálni, mintha pont akkor csörrenne meg (az egyébként lehalkított) mobilom, mikor éppen kicsordulna az addig gyakori pislogással gondosan elterelgetett könnycsepp a szememből egy nyomorult kiskecelányomtól. Pedig amúgy tök normális vagyok, de tényleg. Becsszóra, nem tudom, mi történik. Még csak figyelmeztető jel sincs, nem érzem magam meghatottnak, a helyzetet sem érzem meghatónak, lehet, hogy ez sima könnytermelési zavar. Igen, ez lehet, hogy valamiféle betegség.

7. ...azt hiszed, te majd az összes „mi az” és „miért” kérdésre válaszolni fogsz

Hányszor láttam anyákat, akik türelmetlenül és meglehetősen hanyagul válaszoltak csöpp utódjuk a világmegismerésre irányuló kérdéseire. És mennyire biztos voltam abban, hogy én nem ilyen anya leszek. Ha az én gyerekem majd megkérdezi, mi az, akkor szépen elmagyarázom neki. A miértekre pedig mindig olyan kimerítő és precíz válaszokat fogok adni, hogy még a felnőttek is körém gyűlnek majd újat tanulni. Khm… és persze így is lett… khm… khm… (kell innom egy pohár vizet, mert mintha valami fojtogatna…)

8. ...azt hiszed, te sosem bontod majd ki a gyereked karácsonyi ajándékát

Naná, tudom, hogy hangzik ez. De akinek a gyereke kapott már a rokonok Jézuskájától kínaiul zenélő telefont, amiben az elem két évig nem bírt lemerülni, az… nos, annak muszáj több megértést tanúsítania. Ha nincs idő egyeztetni a rokonsággal, hogy mit hozzon (vagy inkább ne hozzon) a Jézuska, akkor csak azt tudom javasolni minden gyakorlatlan szülőnek, hogy ne habozzon: tépje föl suttyomban a csomagolópapírt, és ha bármi olyat talál, ami zenél, csörög, zörög, ropog, fütyül, szirénázik, akkor csomagolja újra, és adja oda valakinek, akit nem nagyon akar látni többé az életben.

9. ...azt hiszed, a gyerekekkel mozizás mindig nagyon „fáin"

Többnyire egyébként tényleg az. Tök jó, amikor a gyerekek elérik azt a kort, hogy együtt beülhettek a moziba, és ő nem hányja tarkón az előtted ülő nyolc tagú családot az első torkán akadt popcorntól már az előzetesek vetítése alatt. És az is tök jó, hogy már egy csomó olyan film, mese, mesefilm van, amit még te is megbírsz nézni, és csak negyven-negyvenöt percet szundikálsz át belőle édesdeden. De azért csak óvatosan! Ki lehet fogni olyan mozit, aminek az első két percében tudod, hogy a maradék agysejtjeidnek annyi, de nincs menekvés, mert fejletlen humorérzékű utódaid hangosan felkacagnak azon, amikor az egérhangon éneklő mókus elcsúszik egy banánhéjon. Az ilyen film olyan rossz, olyan sértő, romboló és kártékony, hogy még aludni se tudsz, mert félsz, hogy ha egy pillanatra becsukod a szemed, még az álmodat is szétcseszi. Ilyen esetben nincs menekvés, nyolcvannyolcperces szenvedésnek nézel elébe.

10. ...azt hiszed, a gyerekkel való zenehallgatásból nem lehet semmi baj

facepalm

Soha, ismétlem soha ne böngéssz a neten valami cuki kis gyerekdalocska után úgy, hogy közben az utódod is jelen van! Ugyanis rábukkanhatsz olyan rettenetekre, amelyektől téged a hideg kiráz, neki meg a nyála elcsöppen a gyönyörtől. Én ezt alaposan megszívtam, ugyanis teljesen véletlenül botlottam bele keresgélés közben a takonyállagú gumimaci takonyminőségű dalocskájába, amit ha ezerszer nem kellett elindítanom a csodálattól kitágult pupillájú utódaimnak, akkor egyszer sem. És amikor azt hittem, ennél nincs lejjebb, akkor meglett a kacsatánc is. Pedig csak a Süsüt kerestem.

11. ...azt hiszed, a meseolvasás semmilyen veszélyt nem rejt magában

A mesekönyvek szerzőinek egy része valamiért nem gondol a szülőre. Mintha nem számolnának azzal, hogy a kétéveseknek írt mesekönyveket nem a kétéves fogja felolvasni magának, hanem a kétéves nem kétéves anyja. Azt kell mondanom, hogy a legjobb meséket is meg lehet unni, ha naponta kétszer kell felolvasnod másfél éven át. De ha mellényúlsz a könyvesboltban, és hagyod, hogy a cuki borítóval megvezessenek, akkor könnyen lehet, hogy a következő másfél éved arról fog szólni, hogy soha nem látott állatok soha nem hallott nyelven beszélnek egymással nem tudni miről.

12. ...azt hiszed, a csönd csak jó lehet

Minden gyakorló szülő tudja azt, amit a gyakorlatlan még nem, hogy a csönd a tartós gyerekrikoltozás után még az aranylövésnél is csábítóbb. De aki ilyenkor elhagyja magát, aki lelassult pulzussal hátradől, és hajlandó azt hinni, hogy biztos elszundított a picike, vagy talán békésen rajzolgat, kirakózik stb., az bizony téved.

Ha nem látod a gyerekedet és csönd van, az a következőket jelentheti: a.) elköltözött (na, jó, ez igazából nem valószínű, csak elábrándoztam), b.) fulladozik egy duplódarabtól, c.) talált valami éleset és most orvososat játszik, d.) szobafestőset játszik a pelenkája tartalmával, e.) gyurmázósat játszik a pelenkája tartalmával, f.) valami olyat csinál, amire álmodban sem gondolnál, valami olyat, amivel a lehető legrövidebb idő alatt a lehető legtöbb anyagi és erkölcsi kárt lehet okozni.

13. ...és végül, ha azt hiszed, neked nem kell gyerek, mert ez a tortúra neked nem éri meg

Tévedsz. (Ez a pont a Női Principium Nonprofit Zrt. támogatásával készült – és a legdurvább az, hogy DTK, a főszerk. is egyetért vele. A szerk. )

Kormos Anett

Képek forrása: ITT, ITT