A tréner és életmód-tanácsadó, Prónay-Zakar Gina előszava:

Nagyon sokan követtétek Both Gabi életmódváltásának első kilencven napját. Az örömöket és a keserveket is. Gabi példaképe lett azoknak a nőknek is, akik a Libertad Start90! programját vele együtt kezdték el, és csinálták végig.

Büszkék voltunk rá mindannyian, hiszen Gabi ezer szempontból nehezített pályán futott. A három gyerek, az új kutyus, a munka, sőt munkák mellett becsületesen beiktatni a naptárba azt a heti három edzést, a lelki foglalkozásokat, a csoportos találkozókat, a diétás tanácsadást... családanya legyen a talpán, aki végigcsinálja.

És Gabi itt volt. Nem lógta el az edzéseket, és otthon sem fosztogatta a hűtőszekrényt. Igen, a leolvadt centik és az eltűnt kilók mellett a záró állapotfelmérésen mutatott fejlődés is ezt bizonyítja.

Az, hogy az elveszített kilók nagy része testzsírból ment le, azt igazolja, hogy ez valódi fogyás. Hősünk fizikai ereje, állóképessége is szemlátomást nőtt és javult, például teljesen szabályosan képes másfél percig tartani a statikus alkartámaszt (plank). És 21 fekvőtámaszt nyomott le a korábbi nyolc helyett.

Most, hogy beindult a fogyás, és felkészítettük a keringést és az izomzatot a rendszeres terhelésre, a folytatásban érdemes lenne még egy erősítő edzést beiktatnunk, hiszen a nagyobb izomtömeg gyorsabb anyagcserét eredményez, így kedvenc olvasószerkesztőnk átalakulása új lendületet kaphat.

Zárásul meg kell veletek osztanom Gabi egyik edzőtársának, Ritának sorait, aki az utolsó cikket ezzel a gondolattal tette ki Facebook-oldalára: „A Gabi. Az erő vele volt, és velünk is. Meg a Libertad edzői. Meg a lányok. A lányok, akik teljesen más lányok, mint a lányok – úgy egyébként. Főleg mások, mint „azedzőtermilányok". Mert itt a lányok szerették, biztatták, segítették egymást. Nem számított, hogy tavalyi-e az edzős cucca valakinek, vagy esetleg összegubancolódott a szempillája. Közös küzdelmek, őszinte örömök, és igazi, már-már baráti figyelem az, ami köztünk volt. Köszi Nektek Mind!"

Íme, Gabi eredményei a 90 napos program előtt és után. Érdemes átböngészni, katt a táblázatra:

tablazat

Eddig tartott Gina beszámolója, innen folytassa akkor „hősünk", Gabi:

Még egyszer nagyon köszönöm a sok-sok biztatást, segítséget, Rita remekül összefoglalta a Libertad és a Start90! lényegét.

Jó, hogy belevágtam! Egyetlen pillanatig sem bántam meg, pedig jócskán akadtak nehéz percek. Ám az eredmény magáért beszél.

Sokat vívódtam magammal, rendesen foglalkoztam azokkal az okokkal is, amelyek kiváltották belőlem ezt a számomra már elviselhetetlen súlytöbblettel járó állapotot. Most, hogy egy kicsit megkönnyebbültem, újult erővel folytatom egy kis (tényleg) laza karácsonyi kilengés után az egészet.

Mit NEM engedek meg magamnak?

Hogy állva egyek.

Hogy a gyerekek tányérjáról a magaméra tegyem a maradékot.

Hogy olvassak evés közben.

Hogy dolgozzak evés közben.

Hogy fehér kenyeret egyek.

Hogy zsíros szalámikat egyek.

Hogy betérjek egy pékségbe, és kakaós csigát vegyek magamnak.

Hogy lefekvés előtt kifosszam a hűtőszekrényt.

Hogy nagyokat harapjak egy jó fűszeres kolbászból. (Oké, kicsiket sem!)

Hogy vajjal kenjem meg a kenyérféléket.

Hogy összevissza zabáljak.

Hogy óránként bekapjak egy almát, mert „az olyan egészséges”.

Hogy leszaladjak pizzáért a sarokra. Illetve leszaladhatok, csak nem ehetem meg azt a pizzát…

Hogy aprósüteményeket vásároljak a cukrászdában, mert azok olyan aprók, és biztos nem hizlalnak annyira, mint a nagyok. (De! Sőt!)

Hogy három pohár sört igyak egymás után. (Még a legfinomabb kézműves meggyes sörből sem, ami pedig a kedvencem.)

Jó, jó, de akkor mégis mit eszem mostanában?

Mindenféle isteni zöldségkrémeket és pástétomokat, naponta többször is. (Padlizsánkrém, répakrém, tökpástétom, csicseriborsókrém, olívakrém...)

Olajbogyókat. (Lenyűgöz az olajbogyók végtelen birodalmának gazdagsága.)

Teljes kiőrlésű kenyérféléket. (Különösen az élesztő nélküliek ízlenek.)

Olajos magvakat pirítva. (Szezámmag, dió, mandula, tökmag... de csak módjával.)

Zöldségleveseket. Nemzöldségleveseket. Levest eszem levessel (Kabos Gyula után szabadon.)

Bulgurt – sokoldalúan.

Óvatosan ismerkedem a biokajákkal.

Vegánzsíros-zöldségcsírás szendvicset. (Olthatatlan, gátlástalan rajongással habzsolom!)

Natúr görög joghurtot. (Én eddig kefirpárti voltam, de most már a joghurt is jöhet!)

Almát. (Megtanultam egyetlen almát egész napra beosztani.)

Salátát. (Most már elhiszem, hogy a saláta is laktat. Sokat kellett kísérleteznem, amíg ez kiderült, de tényleg így van. Persze enni kell hozzá valami rendes kaját is, csak fordított arányban, mint ahogy eddig csináltam. Rengeteg saláta, kevés más.)

Mit teszek és mit nem?

Megtanultam nemet mondani magamnak.

Viszont...

Ha úgy hozza a helyzet, és valami különleges alkalom miatt mégis ennem kell olyan ételeket, amelyek nem férnek bele a 160 grammos szénhidrátdiétába, akkor simán, lelkiismeret-furdalás nélkül megeszem, amit elém raktak. Persze vigyázok az adagokkal. Ember vagyok, nem gép. Arra nagyon figyelek, hogy ez ne forduljon elő túl sűrűn.

Nagy vágyam, hogy a közös étkezések során ne kelljen hatszázszor fölugrálnom az asztaltól. Most már igyekszem mindent odakészíteni, de valami mindig elfelejtődik. Ha valakinek van erre egy jó technikája, azt mindenképpen ossza meg velem, legyen szíves!

Mérlegelés

Minden nap ráállok a mérlegre. Ha többet mutat, mint előző nap, akkor picivel kevesebbet eszem, és sokkal többet mozgok.

Ha kevesebb vagyok a mérleg szerint, mint amire számítottam, akkor még jobban motivál az a szám, amit a kijelzőn láttam, és aznap is megpróbálom ugyanazt tenni, mint amikor többet mutatott a mérleg.

Szóval mindkét esetben inspirálnak a számok, akkor is, ha többet mutatnak, akkor is, ha kevesebbet.

Mozgás

Tök rossz hozzáállás, hogy „ezt én úgysem tudom megcsinálni”. Úgy biztos nem, mint az edző. De nem is ez a cél (egyelőre). Magamhoz képest kell a legjobban megcsinálnom. Akkor is, amikor nincs hozzá se kedvem, se erőm. Mert van. Tudjátok, az erő veletek van!

Ivás

Időközben leszoktam a szénsavas víz fogyasztásáról. Még tanulom a vízivást. Rájöttem, hogy sokkal több vizet kell innom...

Bor

Nem akarok lemondani a finom borokról. Olyan sokáig nem ittam egy kortyot sem (45 éves koromban kezdtem el ismerkedni a jó borokkal), be kell pótolnom az elvesztegetett éveket! Számolom a bor kalóriatartalmát, és aznap, amikor borozom, inkább kevesebbet eszem. Vagy többet mozgok.

Nincs vége...

Szóval nem hagyom abba az életmódváltást, és ezek után is beszámolok nektek havonta egyszer arról, hogy állok épp, mi okozott nehézséget, milyen eredményeket értem el, vagy épp visszaestem-e egy előző állapotba. Nem fogok hazudni. Épp erről szólt ez az egész sorozat. Egy életmódváltás őszinte története... februárban találkozunk!

Both Gabi