Kész. Vége. Megcsináltam. Harminchétszer mentem el az elmúlt tizenhárom hétben a Libertad Stúdióba, hogy a Start 90! életmódváltó program mozgásos részét is teljesítsem. Nem volt könnyű, de nagyon sokat tanultam közben. Elsősorban önmagamról…

Le-/meggyőztem magam

Csupán két alkalmat hagytam ki a kötelező tornaprogramból, mindkétszer beteg voltam. Pedig tudjátok, hányszor szerettem volna megúszni? Hűűű! Nagyon sokszor. Már meg is írtam az sms-t, szépen megfogalmaztam, hogy aznap épp miért nem tudok elmenni tornára, de aztán mégis erőt vettem magamon. És elmentem. Végigcsináltam az órát, és nem bántam meg. Tudjátok, miért? Mert minden egyes alkalom után erősebb lettem. Nőtt az önbecsülésem. Megveregettem a vállamat utána: „Oké, tudom, hogy egy lusta dög vagyok, de azért ezt most mégis megcsináltam.”

Tapintható hasizom

Tudom, nem olyan nagy hír ez, de számomra hatalmas siker, hogy már tapintható a hasizmom… Még mindig nem kevés zsír van fölötte, mégis kézzel fogható a változás. Már nemcsak a ruháimon veszem ezt észre, hanem az ismerősök is látják rajtam, hogy megváltozott a testem. Nem fogytam sokat, de teljesen átrendeződtek a vonalaim, tónusosabbak lettek az izmaim, és a világhoz való hozzáállásom is más. Energikusabb vagyok, miközben hullafáradtnak érzem magam. Érzem az ellentmondást, de, ugye, ti is sejtitek, mire szeretnék kilyukadni?

Áldozatok

A mérlegelés még várat magára, azt a jövő héten csináljuk meg, de teljesen függetlenül azoktól a számoktól, amelyek csak akkor derülnek ki, már most is tudom, hogy tényleg megérte ez a rengeteg áldozat. Mert valóban nem volt egyszerű hetente háromszor kiszakítani a mérhetetlenül sok tennivalóm mellett azt a minimum két órát, ami ezzel járt. De sokszor többet, mert akadt olyan foglalkozás is, ami eleve hetvenöt percig tartott, és fél óra az út oda, fél meg vissza.

Rengeteget nevettem, rengeteget bénáztam, de rengeteget próbálkoztam is. Újra és újra. És iszonyú sokat fejlődtem. Vica, a Pilates-oktató egy-egy jól sikerült gyakorlat után megmutatta, hogy a program elején hogyan csináltuk ezeket… Hát, nagyon sokat röhögtünk ilyenkor (is).

Elveszítettem pár kilót, és megkönnyebbültem

A szó szoros értelmében is könnyebb vagyok pár kilóval.

És egyre könnyebben veszem az akadályokat.

Megkönnyebbültem, mert tényleg képes voltam arra, hogy minden nehézség dacára végigcsináljam ezt az időszakot.

Jobban bírom a terhelést, mert (testileg és lelkileg is) megszabadultam egy csomó olyan tehertől, amelyet magammal hordoztam.

Rugalmasabb vagyok. Nemcsak testileg, hanem az élet egyéb területein is. Például megtapasztaltam, hogy a gyerekeim már nélkülem is megoldanak egy csomó ügyet. És erre az én életmódváltásom kényszerítette rá őket, mert kevesebbet tudtam velük lenni, mint korábban, ezért nem kísérgettem és nem szolgáltam ki őket minden pillanatban. Ám láss csodát, kiderült, hogy egyedül is el tudnak menni oda, ahova el kell jutniuk, és simán kiszolgálják magukat, ha éhesek! Sőt, még az asztalról is elpakolnak… Azt azért nem mondhatom, hogy mindez ne járt volna mérhetetlen mennyiségű lelkiismeret-furdalással részemről. Viszont örömmel tölt el, hogy nemcsak én fejlődtem, de a gyerekeim is. És miattuk is csináltam ezt az egészet. Hogy jobb kedvű, derűsebb, önmagával elégedettebb anyjuk lehessek.

Ez nem annyira beállított fotó, mint a fönti, Lujzin kívül észre sem vették a gyerekeim, hogy mit csinálok épp. Néha már az is előfordul, hogy levegőnek néznek...

Ez csak a kezdet

Szóval megszabadultam egy csomó súlyos gondtól, de ez még csak a kezdet. Valószínűleg a jövőben nem fogok hetente háromszor a Libertadba rohanni, de egyszer mindenképpen. Annyira bejött nekem a Pilates, hogy nem tudom nélküle elképzelni az életemet. Remek hír, hogy a lakásomhoz közelebb is lesz egy új Libertad januárban, ez az én malmomra hajtja a vizet. Újra elkezdem a futást. Lehet, hogy Lujzit is bevonom ebbe a programba, és akkor a kutyasétáltatásra szánt időt is bele tudom szuszakolni a sport mellett a mindennapjaimba. A felszabadult időmet mozgásra szánom egyébként, de hatalmas könnyebbség lesz, hogy akkor megyek el, amikor én akarok, nem kell másokhoz igazodnom. Ez a kihívás végig hatalmasnak bizonyult, hogy időben odaérjek, pláne reggel fél kilencre… (Előtte a gyerekek iskolába indítása, tudjátok, gyors felszívódású idegroham, teljes kiőrlésű gabonát tartalmazó reggeli, Lujzi sétáltatása…)

Ami rettenetesen hiányozni fog

A közösség. A többiek, akik mindannyian ugyanezt végigcsinálták velem az elmúlt hetekben, csak nem posztolták ki a WMN oldalára, pedig Rita, Judit, Ildi, Hajni, Kata, Brigi, Ági és a többiek is mind keményen küzdöttek az idővel és önmagukkal. Hihetetlenül jó közösség jött létre a Libertadban. Segítettük és támogattuk egymást, tanácsokat adtunk, ha arra volt szükség, ha meg nem, akkor hallgattunk. És iszonyú sokat nevettünk együtt. Nem egymást nevettük ki, saját magunkon, a bénázásainkon mulattunk. És Gina, Suri Andi, Kántor Vica meg Molnár-Varhol Viki eszményi módon vezették a társaságot. Nyitottan, kedvesen, mindenkinek mindenféle igényét maximálisan figyelembe véve segítettek bennünket. A személyes ügyüknek tekintették azt, hogy mi változott bennünk és körülöttünk. Kíváncsiak voltak ránk, és ezért mi is kíváncsiak voltunk rájuk. Mertek esendők lenni, és ezért mi is mertünk esendők lenni. Mindannyian válogatottan klassz csajok, erős motivációval, elhivatottsággal és rejtett belső kincsekkel.

Hála

Nagyon köszönöm mindenkinek, akivel a Libertadban találkoztam, hogy megtapasztalhattam, nem vagyok egyedül a görcseimmel, a kínjaimmal, nem egyedül küzdök a démonaimmal, és mindenkitől csak segítő szavakat, támogatást kaptam. Takács Katának a lelki segítséget, Popáti Ritának az időbeosztással és a jövőelképzeléssel kapcsolatos tanácsokat, és a Mens Mentis dietetikusának, Gelencsér Adriennek, az első, szememet felnyitó diétás oktatást.

Na, jó, és ha már ennyire benne vagyok a köszönömökben, akkor a WMN munkatársainak is nagyon hálás vagyok ezért a lehetőségért, és azért is, hogy türelmesen viselték a szétesett időszakaimat. Köszönöm, kedvesek, remek móka volt, ti is bőven benne voltatok abban, hogy visszakaptam magam, és még el is veszítettem közben pár kilót.

Bár most csak a mozgásról írtam, a táplálkozásról nem, de Bodon Judit a NoSalty dietetikusa mindig gondoskodik kellő tudnivalókról e tárgyban. Olvassátok el a tanácsait ITT. Kedves Judit! Neked is nagyon köszönöm a rengeteg (privát) tanácsot! Most már úgy ehetek, hogy kedvemre válogathatok a remek receptek közül, melyekkel te ismertettél meg.

És végül, de tényleg nem utolsósorban, nektek is nagyon köszönöm, kedves WMN-olvasók! A sok megosztást, tanácsot, kedves kommenteket, üzeneteket, a drukkolást, hogy odajöttetek hozzám az utcán, hogy velem együtt csináltátok végig az egész programot. Remek embereket ismerhettem meg ezáltal, szóval hálás vagyok nektek! Ezután havonta egyszer jelentkezem, hogy tudjatok róla, merrefelé haladok. Remélem, néhány hónap múlva tényleg visszakapom magam!

Both Gabi