Ez történt, amióta véget ért az életmódváltó programom – Mi a helyzet Both Gabival és a kilókkal?
–
Megtorpantam, megroppantam. Pontosabban a derekam roppant egy roppant nagyot az utolsó tornaóra utáni állapotfelmérésen. Azóta újra és újra visszatér ez az elég kezelhetetlen fájdalom. Sokáig tart, napokon keresztül, és nehezen tudok ülni meg feküdni. A járás szerencsére jól megy. Egyszer ugyan próbálkoztam egy Pilates-órával, de akkor eléggé felerősödött a fájdalom, ám másnapra javult, és sokkal jobban éreztem magam fizikailag.
Borzasztóan hiányzik a mozgás. Miután mindig visszatér ez a fájdalom, lehet, hogy megtöri az ellenállásomat, és kénytelen leszek orvoshoz fordulni. Ez csak a legvégső esetben szokott előfordulni, de most úgy tűnik, elérkeztünk odáig.
Az étkezés már nem okoz különösebb gondot, komolyan mondom, hogy elképzelni sem tudnám az életemet reggeli nélkül, és menetrendszerűen éhes leszek háromóránként. Mindig csak azt jegyzem meg, mikor reggeliztem, és ehhez képest számolom a három órát, de nem is kell számolni, mert pontosan jelez a szervezetem. A kalóriákat és a szénhidrátokat sem számolom már, sosem gondoltam volna magamról, de tökéletesen beállt a rendszer, és én igazodtam hozzá. Már egyáltalán nem vágyom pizzára például. Ezt onnan tudom, hogy egyszer ettem egy szeletet, és baromira nem ízlett. Szabályosan rosszul lettem utána.
A múlt hét nagy próbatétel volt a súlyom megőrzésében, mert néhány napra elmentünk pihenni a barátommal együtt Tihanyba. Augusztus elején volt pár szabadnapom utoljára, hiszen a WMN minden nap frissül, ezért hétnapos munkaheteink vannak, és nem tudunk annyira előredolgozni, hogy tökéletesen kikapcsolhassunk a hétvégén. Szóval alaposan elfáradtam, és most kértem öt napot. Tihanyba már sokadszorra térünk vissza télen is meg nyáron is. Varázslatos város!
Sajnos nem volt minden olyan tökéletes, mint szokott, mert már az első estén belázasodott a barátom, nekem pedig annyira fájni kezdett a derekam, hogy szinte mozdulni sem tudtam. De előtte azért még elmentünk ebédelni egy étterembe, ahol elég szerény volt a kínálat, úgyhogy búcsút inthettem a diétámnak. Pá, kedves! – mondtam, és valami magyaros kaját ettem. Nem volt túl izgi, ráadásul utána mind a ketten lerokkantunk. Szerencsére az utolsó előtti napon jobban lettünk, és elmentünk egy közös futásra a tihanyi Belső-tó körül. Mínusz tíz fokban futottunk, egészen mámorító érzés volt a természet csöndjében, a haraphatóan friss levegőben futni.
Semmiféle fájdalmat nem éreztem, és meglepően jól bírtam a futást, hiszen utoljára augusztusban futottam, bár akkor meglehetősen sokat. Viszont este már alig bírtam megmozdulni, megint bekattant a derekam. Kénytelenek voltunk egy vacsorával megvigasztalni magunkat. Ebben az étteremben elképesztően nagy volt a kínálat.
Marhapofát és szarvasragut választottunk a libaleves után. Szóval ez sem volt épp diétás menü, de az ízek mindent felülírtak.
És amikor utaztunk hazafelé, még megálltunk Balatonfüreden is, a kedvenc éttermünkben. Itt éppenséggel ehettem volna diétás menüt is, de ezt a különleges hetet végül egy csirkés-zöldséges spagettivel búcsúztattam, amit képtelen voltam egyszerre megenni, a felét be kellett csomagoltatni. Ebből derült ki számomra, hogy az adagokat is csökkentettem mostanában. Korábban soha nem fordult elő, hogy ne tudtam volna egy ültő helyemben megenni azt, amit ebben az étteremben tettek elém.
Tartozom még egy vallomással… Ami sajnos nem sokat változott, az a szórakozottságom. Egy második Pilates-órára is bejelentkeztem még az elutazásunk előtt. Egész jól odaértem a Libertad új stúdiójába, a Rózsa utcába. Még büszke is voltam magamra, amiért nem késtem el. Eléggé elkerekedett a szemem, amikor láttam, hogy Gina magyarázza egy tábla előtt az életmódváltás legfontosabb elméleti alapjait. Ebből kiderült számomra, hogy nem ide kellett volna jönnöm, hanem a régi stúdióba... Szóval van még hova fejlődnöm. Viszont ezen az oktatáson megtudtam, hogy a pihenés fogyaszt. Lehet, hogy azért nem híztam semmit annak dacára, hogy öt nap alatt háromszor is megszegtem a diétámat, mert közben pihentem? Majd megkérdezem az életmód-tanácsadómat!
Both Gabi
Fotó: Lehotka Gábor
