-

Hivatalosan szabadságon voltam egy hétig. Nem hivatalosan pedig életem legjobb hetét töltöttem el az ország nyugati határánál, persze ez a kettő nem zárja ki egymást. Ebben az esetben azonban mégis, mert egy önismeret-fejlesztő táborban voltam, ahol egész napos foglalkozásokon és programokon vettünk részt. Viszont ez egy másik történetet érdemel. Ebben a posztban a hely vendéglátóiról szeretnék beszélni, akik olyan csoda klassz emberek, hogy csak na. Vissza fogunk térni hozzájuk, egészen biztos.

Vasszécsenyben található az Új-Ebergényi Kastélyszálló, amelyet Molnár Attila üzemeltet kedves kis családjával. Igaziak, közvetlenek, nagyszájúak, tehát vérbeli vendéglátósok, és egész héten olyan különleges bánásmódban részesültünk, hogy ritkán jutott eszembe, nem is otthon vagyok. Attila főz, Szilvi (a felesége) pedig süt (mennyeien) és mindezt szerelemből teszik. Már ott eldöntöttem, hogy elkérem Attila egyik receptjét, és az lesz a következő gasztronovellám témája. Jól tettem. Először azt mondta, hogy nem adja ide a receptjét, aztán amikor meglebegtettem, hogy imádok főzni, pláne hogy még írni is szeretek róla, egyből felcsillant a szeme, és bemondta, hogy akkor persze hogy ideadja, és képet is posztoljak mellé. Természetesen róla. Persze csak viccelt (nem).

Nevezzük az ételt paradicsomlevesnek, de sokkal több annál, a helyes megfogalmazás az volna, hogy paradicsomos zöldségleves, amely nagyon gazdag, nagyon egészséges és nagyon laktató. A kastélyban úgy háromszor szedtünk belőle.

Hozzávalók:

3 színű kaliforniai paprika (mindegyikből 2-2 db)

hámozott paradicsom (két konzerv)

1 db sűrített paradicsom (minőségibb)

1 egész fej fokhagyma

2 szál póréhagyma

friss bazsalikom

egy csokor angol zeller

só, bors, nyírfacukor, balzsamecet

friss chili annak, aki szereti)

füstölt mozzarella

Előtte
Közben

A zöldségeket tetszés szerint felaprítom. A fokhagymákat félbe szelem, ez majd főzés közben vaj állagúra puhul. Mindent bedobálok egy nagy lábosba és annyi vizet engedek rá, hogy éppen ellepje. Én majdnem megjártam, mert a legnagyobb edényem is kicsinek bizonyult a színes hozzávalók miatt. Aztán beleöntöm a sűrített paradicsomot, sózom, borsozom, kevés nyírfacukorral meghintem, hogy némileg enyhítse a savanyú ízt, és jó minőségű balzsamecetet csorgatok az egészre. Ez a trükk. (Aki bátor, az tehet hozzá chilipaprikát.) Addig főzöm, amíg minden jól meg nem puhul. Persze közben gyakran kóstolgatom, tesztelem az ízeket. Általában mindig kell még hozzá só meg bors. De viszonylag könnyebb hozzátenni, mint kivenni belőle.

Úgy írom a cikket, hogy közben ezt a csodás és egyszerűen összedobható levest kanalazom. Persze tiszta paradicsom lesz közben a klaviatúra, de ez csak munkaeszköz, rajta vannak az életem nyomai, cukros, sütifoltos, levescseppes az egész, és én így szeretem.

Utána

Köszi a receptet, Attila, és a csodás hetet mindnyájatoknak!