Nőgyógyászhoz indultunk. Nem könnyű hozzá időpontot kapni, tudtam, ha a tesóm megint lemondja, nem jutunk el. Oké, neki még nem muszáj, nekem – harmincöt fölött – viszont kutyakötelességem a rendszeres vizsgálat, és utálok odáig kibumlizni. Szóval meg volt beszélve, hogy ötkor a BAH-on, ha esik, ha fúj. És szakadt. Ültem a kocsiban, vártam, egyre idegesebben, féltem, hogy elkésünk, betolakszik elénk sok várandós bőbeszédű, és akkor ugrik az este is, menjünk már!

Ültem, vártam, amikor begurult mellém egy nagy motor, egyenesen a kocsiajtóhoz, és mire felocsúdtam, a tesóm lepattant róla, ázottan, csuromvizesen, vigyorgósan beült mellém, én pedig félszegen húztam le az ablakot, mert a motort vezető figura szeme zöld... és mindenáron be akar hozzám köszönni. Mondom: helló! Mondja: helló, jó mulatást! És elhajt.

Amíg a nőgyógyászhoz érünk, megtudom, hogy a kiwi tegnap este érkezett, nem volt tervben Budapest, csak két napra jött, aztán Balkán, és, hogy hatvan kiló, két fémdoboz, egy motor, meg a mehetnék. Ezek vannak vele. Másfél éve indult Új-Zélandról. Azt is megtudom a tesómtól, hogy a haverság még régről ered, Ázsiában találkoztak, és rendes srác, kicsit nyomott múlttal (na, kinek makulátlan), és megbeszélték: ma este sörözés lesz. Menjek én is. Persze, gondolom, hogy feszengjek. Mindegy, meglátjuk.

A sörözésre késve érkezik, de megjön. Mellém ül. És tíz napig marad.

Először akkor röhögünk igazán, amikor megtudjuk, hogy ugyanabban az évben, ugyanazon a napon születtünk, és aztán akkor, amikor a Tinder-sztorit felgöngyölítjük. Kiderült ugyanis, hogy előző esti érkezésekor a kempingben ellapozgatott a telefonján az online randizós alkalmazáson megtalálható csajok között... és maradt benne egy arc, egy név, egy kép. Aztán amikor másnap a benzinkútnál idegesen húztam le az ablakot, hogy bambán köszönjek neki, felismerte bennem az előző esti Tinder-arcot. Ezen ő egész este vihogott magában, ugyanis egyértelmű volt számára, hogy nekem fogalmam sincs arról: mi „összeillünk." Hogy is lett volna! Piros lámpánál, sietősen húzogattam a képernyőt, nem igazán komolyan nézegettem a „kínálatot", ő pedig ráadásul egy szakállas képpel regisztrált. Hát ki a fene emlékszik egy „Tinder-match-re", amikor itt ül mellettem szakáll nélkül egy megtestesült Kaland?!

Tíz nap Budapesten. Jártunk a Rómain. Befonta a hajam a Nap bácsiban. Úsztunk a Dunában. És boltban is voltunk. Hogy főzhessek neki lecsót. És egyszer randizni is.

Egyébként pedig összegabalyodott a két széttartó egyenes, megállt az idő, és egy picit újjászülettem, amikor belehaltam a búcsúba.

És tíz nap múlva újra találkozunk. Mert nem olyan nagy ám ez az Európa. Mondom, Európa. Egyelőre...​

Fiona

A fotó illusztráció. Forrás: flickr/geraintrowland