„A férfiak nagy része egész nap úgy kezelt bennünket, mint megmentésre szoruló, elesett asszonyokat, akiknek válláról le kell venni a terhet, különösen ügyelve azokra a feladatokra, amikhez mi túl gyengék vagyunk.”
Azoknak a városoknak, amiket folyó szel ketté, valahogy mindig különleges hangulatuk van. Élhetőbbek, szerethetőbbek, ráadásul a víz jelenléte jóval változatosabb – és sokszor persze ingyenes – programokat is kínál, így nem csoda, hogy a lakóik is boldogabb és kiegyensúlyozottabb életet élnek.
Nem fenyeget lakóingatlanokat a Duna áradása, Budapest már túl van a tetőzésen, de nagyon lassú apadásra számíthatunk. Képes riportunk a megáradt folyóról:
Azt reméled, túl vagyunk az aszályon, végre fellélegezhetünk? Elmondjuk, miért nem, és miért kell az országnak egy gyökeresen új vízgazdálkodásra átállnia – miközben ez sem olyan egyszerű, mint ahogyan azt sokan hiszik, ugyanis több, egymásnak ellentmondó szempontot kellene figyelembe venni.
Lássuk, mennyire kened-vágod a Dunát!
A hazai vízügyi szakma legnagyobb sikere, hogy a Szigetköz rehabilitációját elvégezte az elmúlt két évtizedben. Így nemcsak a pihenni, nyaralni vágyók tudnak itt sportolni, kempingezni, kikapcsolódni, de az élővilág is újjáéledt. Chripkó Lili képriportjából az is kiderül, hogyan sikerült mindezt megoldaniuk a vízügyi szakembereknek.
Jól gondold meg, mit öntesz otthon a lefolyóba, mert akár egy liter olaj is szörnyű károkat tud okozni. Tíz köbméter pedig rettenetes katasztrófát, ahogy az Chripkó Lili fotóriportjából is kiderül:
Nem kell ahhoz kilométerek százait lenyomni, hogy ki tudd pihenni magad. Sőt.
Felejtsd el a mainstream helyeket a Dunánál, mondunk pár jobbat!
És te miért szereted Budapestet?