–

Idén tavasszal egy budapesti család kisfia – aki ekkor még nem volt három éves – megdöbbentő mondattal fordult az anyjához: „Maradj csendben, vagy beragasztom a szádat.” A gyerek (akit a továbbiakban Balázsnak nevezünk) elmondása szerint ezt az egyik gondozójától hallotta a bölcsiben. Egy plüssjátékon demonstrálta is a vele történteket: ragasztószalaggal leragasztotta a száját.

Kata és Zoltán (neveiket szintén megváltoztattuk) ekkor szembesültek vele, hogy gyereküket érzelmileg vagy fizikailag is bántalmazhatták a budai magánintézményben. 

Történetük sajnos nem egyedi: a bölcsődében korábban is felmerülhetett a gyerekek fizikai és verbális fenyegetése. A szülők szerint az intézmény vezetősége nem vizsgálta ki érdemben az ügyeket, sőt, az érintett gondozó visszavételét is fontolgatja. Történetüket most azért osztják meg, hogy másokkal ne történhessen meg hasonló – és hogy rávilágítsanak arra, milyen könnyen sérülhet a gyerekek biztonságérzete, ha a hatóságok és a fenntartók nem működnek megfelelően. 

„Te sem figyelsz rám, én sem figyelek rád”

Kata és Zoltán eredetileg praktikus okok miatt döntöttek a 12. kerületi magánbölcsi mellett: Balázst csak a kerület másik felébe vették volna fel állami intézménybe. A családban mindkét szülő dolgozik, de mivel csak az apa vezet, a csúcsforgalom legalább másfél óra kiesést jelentett volna a munkából minden nap, a tömegközlekedés még többet. „Nem sokkal korábban nyílt az utcánk végében egy magánbölcsi, a tulajdonossal és más szülőkkel való beszélgetés után nagyon szimpatikus helynek tűnt. Akkor azt mondták, a gyerekekkel három kisgyerekgondozó lesz jelen (az egyikük valamivel később elment); de volt olyan szülő, akinek állítása szerint azt mondták: minden étel organikus alapanyagokból készül. Ez sem tűnik igaznak, bár részünkről nem is fogalmazódott meg hasonló igény. Mindenesetre feltételeztük, hogy a prémium ár mellé prémium szolgáltatás jár” – mesélik.

A szülők havonta több mint százötvenezer forintot fizettek az intézménynek, ezen felül havonta további hatvanezer forintot utaltak át az étkeztetésre egy magánszámlára. 

A család elmondása szerint a bölcsőde – ami családi intézményként működik – jóval több gyereket fogad, mint amennyire engedélye van: a hivatalosan engedélyezett létszám nyolc fő, ezzel szemben olykor akár tizenöt-húsz gyerek is a gondjaikra volt bízva egyszerre.

A vonatkozó rendelet szerint a családi bölcsődékben egy gondozóra maximum öt, segítő alkalmazása esetén hét gyerek juthat (az intézményben csak annyi gyerek tartózkodhat, amennyi az engedélyben szerepel). Ehhez képest a szülők kérdésére az intézményvezető maga ismerte el: tizenhét gyerekre van aktív szerződésük.

Kata és Zoltán több intő jelet tapasztaltak az elmúlt évben: tavaly ősszel Balázs, és egy másik gyerek szülei egymástól függetlenül számoltak be arról, hogy a gondozó fegyelmezésképp „megkoppintotta” a fiuk fejét; idén júniusban pedig más szülők is megerősítették, hogy a gyerekek otthon meséltek nekik a ragasztószalagos „fegyelmezésről”.

Ezek az esetek érzelmi vagy fizikai bántalmazás gyanúját vetik fel, ami a gyermekvédelmi törvény szerint súlyos mulasztásnak és veszélyeztetésnek minősülhet. 

Senki sem néz oda igazán

A kisgyerekek napközbeni ellátása 2017 óta négy intézménytípusban zajlik Magyarországon: bölcsőde (intézményes, nagyobb csoportlétszám), minibölcsőde (maximum hét-nyolc fő, egyszerűsített feltételek), családi bölcsőde (maximum öt-hét gyerek, akár a szolgáltató saját otthonában) és munkahelyi bölcsőde (céges keretek között). A KSH adatai szerint évről évre nő a magánbölcsődék (családi és minibölcsődék) száma, az állami ellátás hiányát gyakran ezek a piaci szereplők próbálják pótolni.

Magánbölcsődét alapítani a jelenlegi szabályozás szerint viszonylag könnyű, sok fronton működik „zöldmezős beruházásként”.

Az alapításhoz elvileg szükség van egy saját vállalkozásra (kft vagy bt), egy tárgyi-, higiéniai- és méretbeli feltételeknek megfelelő ingatlanra, a törvényben meghatározott létszámú és képesítésű személyzetre, szakmai programra (ilyet már simán le lehet tölteni a netről is) és működési engedélyre. A magán- és családi bölcsődéknek jogilag ugyanannak a szabályrendszernek kell megfelelniük, mint az államiaknak – a különbség a kiskapukban, a magánellátás szürkezónásságában rejlik.

Mindez a szülők szempontjából jelentheti azt is, hogy az igényeikhez, életvitelükhöz, elveikhez, anyagi lehetőségeikhez mérten van miből válogatni. A mérleg másik oldalán viszont felmerülnek rendszerszintű aggályok is: a gyakorlatban kevés vagy csak formális a felügyeleti, ellenőrzési kapacitás; az átláthatóság minimális; a szakmai megfelelés pedig könnyen lehet, hogy csak papíron történik meg. Nem beszélve arról, hogy

amíg a magánszektor rohamosan bővül, a túlterhelt, hosszú várólistás állami szektor nem képes reagálni az igényekre, ezzel kiszolgáltatottá téve a szülőket. Ők többségükben már csak akkor látnak bele igazán az intézmény mindennapjaiba, amikor baj van: a gyerek szokatlanul viselkedik, valami furcsát mesél otthon, vagy hirtelen lecserélték a gondozót.

Kérték őket, ne tegyenek feljelentést

Kata és Zoltán először egyeztetést kértek a bölcsőde tulajdonosától, de a vezetés a panaszt nem dokumentálta hivatalosan, és az eset kivizsgálását sem indította el. Ehelyett szokatlan lépésként körlevélben közölték a történteket a többi szülővel – úgy, hogy abban az ő kilétüket is felfedték, minden előzetes egyeztetés nélkül. Az esetről ezután szülői értekezletet hívtak össze, ahol Katáék csupán öt percet kaptak a felszólalásra. Elmondásuk szerint a következő másfél órában a többi szülő mondhatta el az „érzéseit” – köztük olyan véleményeket is, miszerint a család inkább „vigye máshova” a gyerekét, de ne tegyenek feljelentést.

A találkozót „független” moderátor vezette, akiről a szülők kiderítették: az intézmény egyik tulajdonosának munkatársa lehet egy másik budai magánintézményben.

Miután a bölcsőde vezetése jelezte, hogy júliustól visszavenné az érintett gondozót, Kata és Zoltán inkább kivették Balázst az intézményből. Úgy érzik, gyerekük nem volt biztonságban azután, hogy az eseteket nem vizsgálták ki, panaszukat elbagatellizálták és pszichés nyomást gyakoroltak rájuk, hogy ne tegyenek hivatalos lépéseket.

Szerintük amíg nem alakul ki aktív szülői összefogás (például szülői fórumok), civil érdekvédelem a magánintézmények felett, és akár előzetes bejelentés nélküli, a gyerekek és a dolgozók igényeit szem előtt tartó, valódi ellenőrzések sincsenek, nem várható el, hogy a panaszok könnyen eljussanak a hatóságokhoz.

Solti Hanna

Kiemelt kép forrása: Getty Images/ sb-borg, Unsplash/ BBC Creative, Annie Spratt, Jason Dent