Száj- és körömfájás: virológus segít megérteni, mekkora a baj

–

A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) március elején közölte, hogy Győr közelében, egy nagyjából 1700 állatot tartó kisbajcsi szarvasmarhatartó telepen azonosították a ragadós száj- és körömfájás vírust. A kór több mint fél évszázad után jelent meg újra Magyarországon. A marhákat karámba terelték, majd állatorvosok és szakemberek jelenlétében fegyverrel végeztek velük – az indoklás szerint azért, mert az elégetésük túlzottan időigényes feladat lett volna.

A száj- és körömfájás egy zoonózis, olyan fertőző betegség, ami képes állatról emberre terjedni, emberről emberre viszont a tudomány jelenlegi állása szerint nem. Lehetséges, hogy a jövőben egyre több hasonló vírussal találjuk majd szembe magunkat: a klímaváltozás miatt a hasonló betegségek kórokozóit hordozó állatok közül soknak megváltozik az élőhelye; egyes fajok valahonnan eltűnnek, máshol felbukkannak.

A száj- és körömfájás főleg a gazdaságokban dolgozó, közvetlenül a fertőzött állatokkal (vagy valamelyik részükkel) érintkező embereket érintheti, de súlyos megbetegedést nem okoz – nyugtat meg Duda Ernő virológus, molekuláris biológus.

A betegség tünetei állatokon: gyengeség, étvágytalanság, sebek, hólyagok a szájban, lábvégeken, szaruleválás, fájdalom; az emberi immunrendszer nagyrészt tünetmentesen, nagyon ritkán hőemelkedéssel és szájkörnyéki hólyagokkal győzi le a vírust.

Az ezredfordulón óriási felfordulást okozott

Bár a vírus óriási pusztításra képes, a szakember szerint nem igaz, hogy ha egy állat megbetegszik, az törvényszerűen megfertőzné a teljes állományt, és az sem, hogy ebből a hihetetlenül fertőző betegségből ne lenne gyógyulás: az állatok jelentős része magától túléli a fertőzést, de eközben annyira legyengül, hogy az életben hagyásuk gazdaságilag nem éri meg az állattartóknak.

Ez nem a gazdákon, sokkal inkább a szabályozáson és a gazdasági kényszereken múlik. „A gazdaságok általában amellett döntenek, hogy ilyenkor minden állatot elpusztítanak az állományban, mondván, »nem vacakolunk azzal, hogy a beteg állatot gyógyítsuk, mert ezzel kockáztatjuk sok másik életét«. De van egy másik fontos faktor is: ahogy kiderül, hogy Magyarországon megjelent a járvány, az export-országok nem vesznek marhahúst  a magyar gazdáktól. Félnek a fertőzés terjedésétől” – magyarázza a virológus. 

A brit kormány a fertőzöttség miatt azonnali importtilalmat rendelt el a magyar élőállatokra, húsipari termékekre, és ebben vélhetően sok ország követni fogja.

A betegség egyes fajtái ellen léteznek egyébként védőoltások is; a nemzetközi kereskedelemben azonban csak olyan állat húsát engedélyezik, amiben egyáltalán nem található meg a vírus ellenanyaga – a védőoltással beoltott állatokat ugyanis nem lehet megkülönböztetni azoktól, amelyek átestek a fertőzésen, és ellenanyagot termel a szervezetük.

Több mint két évtizede, 2001-ben volt már egész Európára kiterjedő száj- és körömfájás járvány: akkor csak Nagy-Britanniában megközelítőleg hétmillió állatot kényszerültek levágni. A fertőzésveszély miatt a térségből kiutazókat a repülőtereken fertőtlenítették Európa-szerte, a járműforgalmat korlátozták a fertőzött és az egészséges területek között. Honnan jön, miért jelenhetett meg ötven év után újra a betegség Magyarországon is?

Duda Ernő szerint mivel a természetben is előforduló vírusról van szó, több mint valószínű, hogy a száj- és körömfájás nem egy ázsiai laboratóriumból szökött ki, hanem valamilyen vadon élő állaton keresztül jutott be a kisbajcsi állományba. Esetleg olyan ember révén, aki más gazdaságban érintkezett fertőzött állattal. 

A vírusnak nem kell útlevél

A cikk megírása előtt megjártam a gazdafórumok legmélyebb bugyrait, alaposan szétnéztem a különféle Facebook-csoportokban, hogy rájöjjek, mik a laikusok, a fogyasztók és az állattartók legnagyobb félelmei.

A virológus leszögezi: nem kell félnünk a marhahústól, sem a talaj- és ivóvízzel való terjedéstől; ahogy egy komoly, kiterjedt járványtól sem. „A száj- és körömfájással fertőzött állatokat száz évvel ezelőtt még simán levágták, megfőzték, megsütötték és megették, és ettől senkinek nem lett baja. A vírus a hőkezeléstől, főzéstől, sütéstől elpusztul.”

Duda Ernő szerint ennél sokkal nagyobb baj – elsősorban az állatokra és a gazdákra nézve –, hogy egy fertőzött állat feldolgozása esetén a vírus – mivel rendkívül fertőző – átkerülhet a ruhára, a környezetre, de terjedhet levegővel (széllel, járműforgalom révén), fertőzött takarmánnyal, pocsolyavízzel és fagyasztott nyers hússal is. 

„A vadállatok miatt nagyon nehéz megakadályozni, hogy egy ilyen betegség ne terjedjen a világ többi részére. Hasonló járványok időről időre előfordulnak. A vírusnak nem kell útlevél”  – mondja a virológus, amikor a terjedés megelőzéséről kérdezem. A szakember szerint az egyetlen megoldás – hogy a 2001-es Európa-szintű pusztulás elkerülhető legyen – a vírus „kézben tartása”.

Az viszont érthetetlen, miért szállították a fertőzött kisbajcsi állományt a harminc kilométerre fekvő Bábolnára, hogy a leölt állatokat végül ott ássák el. Horváth Klára, Bábolna polgármestere a település Youtube-csatornáján azt mondta: „Jó pár ember sokat dolgozott azért, hogy ne ide kerüljenek az állattetemek, de ötven-nyolcvan kilométeres körzetben ez volt az egyetlen lehetőség”, a Bábolnai Önkormányzat Hivatalos oldalán pedig az olvasható, hogy járványhelyzet miatt ideiglenesen lezárták a Bana és Ács közötti, 81141-es számú autóutat.

A vitatott, sok szakmabeli számára is érthetetlen döntéssel kapcsolatban kérdéseket küldtünk a Nébihnek, de a cikk megjelenéséig nem kaptunk választ. 

Solti Hanna