„El lehet hitetni egy gyerekkel, hogy álmodta a bántalmazást, de a hozzá kapcsolódó érzés valódi”
D. Tóth Kriszta interjúja Gulyás Piroska főtörzsőrmesterrel
Traumából misszió – így jellemzi Gulyás Piroska az utat, amit bejárt: gyerekkorában bántalmazták, ma pedig a Pest Vármegyei Rendőr-főkapitányság gyermekvédelmi szaknyomozójaként bántalmazott gyerekek ügyein dolgozik. Munkája során találkozik az áldozatokkal, ő hallgatja ki őket, és beszél az elkövetőkkel is. Jelenleg olyan ügyekben nyomoz, amikben gyerekeket szexuálisan bántalmaztak. A Breakot Roomban mesél arról, hogyan zajlik egy ilyen nehéz kihallgatás, ő hogyan működik egy ilyen helyzetben, beszél arról, miért akart rendőr lenni, és milyen hatása van az életére, hogy gyerekként bántalmazták. Az interjúból Dián Dóri gyűjtött ki négy fontos gondolatot.
–
„Mintha nem velem történt volna”
Egykori bántalmazott gyerekként Gulyás Piroska a szakmai felkészültsége mellett olyan különleges tudással rendelkezik, ami segíti őt a munkája során: kellő érzékenységgel tud az áldozatokhoz fordulni, hiszen hasonlót élt át, mint azok a gyerekek, akikkel a kihallgatásokon találkozik. A vele történtekről ugyanakkor megfontoltan, szűkszavúan beszél, mert érthető módon nem akarja, hogy őt vagy a munkáját ez alapján ítéljék meg.
Azt azonban elmeséli, hogy a bántalmazott gyerekekre jellemző módon ő is sokáig úgy hitte, csak álmodta a vele történteket. „Ilyen bűncselekmények esetén a sértett gyakran kívülről látja saját magát. Nagyon sok áldozatnál látom azt, hogy úgy realizálja magában az eseményeket, mintha nem vele történt volna. Ez az érzés van, akit élete végéig elkísér, és szerintem engem is.
Bizonyos részei a gyerekkoromnak olyanok, mintha nem velem történtek volna, mintha csak része lettem volna.
De ez nem biztos, hogy káros, sőt. Szerintem segít abban, hogy objektívan szemléljem a velem történteket. De persze tudom, hogy nem álmodtam” – mondja a nyomozó, és hozzáteszi azt is, hogy bár a gyerekekkel el lehet hitetni, hogy álmodták az erőszakot, de az ehhez kapcsolódó érzések valósak, azokat nem lehet álmodni.
„A bántalmazott gyerek lelke olyan, mint egy bűncselekmény helyszíne”
A fenti mondatot egy korábbi interjújában is említette Gulyás Piroska, ezzel akarta illusztrálni, mekkora óvatosság kell egy bántalmazott gyerek kihallgatásához. Nagyon nem mindegy ugyanis, hogy a gyereket kihallgató rendőr mit mond, mit csinál, hogyan reagál, mivel befolyásolhatja a gyereket, ami aztán az egész eljárásra hatással lehet.
„Amikor egy bűncselekmény történik, a rendőrség kimegy a helyszínre és nyomokat keres: hogy ki követte el a bűncselekményt, használt-e eszközt, ha igen, milyet, és próbálja rekonstruálni gondolatban, hogy hogyan történt az eset. Ugyanilyen egy gyereket kihallgatni: olyan, mintha besétálnék egy helyszínre. Ugyanis ha én a gyermeknek olyan kérdéseket teszek fel, ami befolyásolja őt, akkor megfogom annak a képzeletbeli helyszínnek az asztalát, és otthagyom az ujjlenyomatomat, és ezután nem biztos, hogy az az asztal bizonyítékként értékelhető.
Tehát ha szavakat adok egy gyerek szájába, nem jól hallgatom ki vagy traumatizálom, akkor nem tudok objektív tényeket kinyerni az ő lelkéből, illetve vallomásából. Nagyon óvatosan kell feltárni, hogy mi történt.”
„Magamért bocsájtok meg”
A Breakout Roomban D. Tóth Kriszta zömmel olyan kérdéseket tesz fel az interjúalanyainak, amiket az olvasók küldtek. Az egyik ilyen kérdés arra vonatkozott, hogy a főtörzsőrmester meg tudott-e bocsátani a bántalmazóinak, illetve meg kell-e egyáltalán bocsátani. A nyomozó erre úgy felel, hogy igen, de ő nem úgy értelmezi a megbocsátást, hogy azzal feloldozza az illetőt. „Ha valaki nem bocsájt meg valakinek, azt szokták mondani, az olyan, mintha mérget inna, és azt várná, hogy a másik haljon meg tőle. Én nem vagyok hajlandó mérget inni. Megbocsájtok, de magam miatt, hogy ezzel a gyűlölettel vagy haraggal ne éljek együtt, és ez ne nyomja rá a bélyegét az életemre.
Magamnak teszem a legnagyobb szívességet azzal, hogy megbocsájtok. De ez nem egyenlő azzal, hogy nem határolódom el attól az embertől.”
„Csak érzelmi elsivárosodáshoz vezet”
Egy másik nézői kérdés arra vonatkozott, ő megpofozná-e a saját gyerekét. Gulyás Piroska erre úgy válaszol, hogy nem, mert nem látja értelmét. A gyerekeivel nagyon bensőséges a kapcsolata, és úgy gondolja, a fizikai bántalmazás csak érzelmi elsivárosodáshoz vezetne ebben a kapcsolatban, nem jelentene semmire megoldást.
A rendőr arról is beszél, hogy komoly önismereti munkát végzett és végez, jól ismeri magát, jó az önreflexiója, és ezt igyekszik a szülőségében is gyakorolni. Például meg szokta kérdezni a gyerekeitől, ők hogyan látják, mit rontott el egy-egy helyzetben, mert hiszi, hogy így tud szülőként is jobbá válni. „Ha hajlandó vagyok szembenézni a gyerekem kritikájával, akkor tudok fejlődni” – mondja a nyomozó.
Ha kíváncsi vagy, hogyan zajlik egy bántalmazott gyerek kihallgatása, hogyan érintik a gyerekek beszámolói Gulyás Piroskát, és hogyan reagál ezekre a borzasztó történetekre, illetve mi alapján mérlegelik a kollégáikkal, hogy fennáll-e egyes esetekben a gyerek bántalmazása vagy veszélyeztetése, nézd meg a teljes beszélgetést!
