Szexuális és társasági élet kizárólag az online térben – Az erősödő paraszociális kapcsolatok nyomában

–

A paraszociális kapcsolat az olyan egyoldalú kötődéseket foglalja magában, amelyek általában egy néző, rajongó, ma már követő, valamint egy médiaszemélyiség, színész, egyéb ismert ember között alakulnak ki. A jelenség nem új keletű a kutatók számára sem, hiszen először 1956-ban írta le a fogalmat Donald Horton és Richard Wohl. A kötődés lényege, hogy a tömegmédiát fogyasztó fél valamiféle intimitásérzést él meg az ismert személy felé, és azzal az attitűddel viszonyul hozzá, mintha a kapcsolódás kölcsönös lenne.

Klasszikus példája a hasonló kötődésnek, amikor Isaura felszabadítására vagy Esmeralda szemműtétjére gyűjtöttek pénzt többek között Magyarországon is.

A paraszociális kapcsolatok virágzása azonban nem a szappanoperákkal kezdődött, bár kétségtelen, hogy a műfaj az egyik fontos mérföldkövet jelentette ezek megerősödésében.

„A hasonló kötődések már a mozival összefüggésben megjelentek a XX. század elején. Az elképzelt kapcsolatokra, az emocionális kötődésre a rajongással szeretett emberek felé, már ekkor is volt példa. Éles határokat húzott azonban ennek a jelenségnek, hogy a hírességek ritkán jelentek meg a nyilvánosság előtt, és nem is hagytak betekintést a privát életükbe” – mondja Guld Ádám médiakutató, kommunikációs szakember. A tévé megjelenése, a csatornák számának növekedése, az említett szappanoperák, valamint később a bulvár elterjedése azonban egyre inkább elsatírozták a korábban határozottan megrajzolt vonalakat.

„A bulvár itthon a ’90-es években nyert teret, és akkoriban tényleg meglepő, sokszor valóssággal sokkoló volt, milyen témák kaphattak helyet az újságok hasábjain. A szerelmi és szexuális élet, hízás, fogyás, családi kapcsolatok addig inkább tabunak számítottak a magyar médiában. Az emberek pedig, ha először meg is rökönyödtek, szép lassan megszokták a dolgot, és egyre erősebb lett bennük az érzés, hogy ismerik a színpadon, tévében szereplő embereket. Mára az újságírás szinte teljesen elbulvárosodott: a Z vagy alfa generációnak ezért természetes, hogy valaki címlapon mesél az intim dolgairól” – fűzi hozzá a szakember.

A felelősség kétoldalú, a piaci nyomás pedig túlságosan nagy

A címlapokra és papírra nyomtatott vallomásokra persze ma már félig nosztalgikusan gondolunk, még akkor is, ha máig az életünk (meglehetősen kicsi) részét képezik. Az internet és a közösségi média új világot hozott magával a fogyasztói igények és a paraszociális kapcsolatok tekintetében egyaránt. Egyrészt a hírességek nagyobb mértékben tudják befolyásolni, milyen képet alakítanak ki magukról az általuk kezelt felületeken. Másrészt az egyre informálisabb közlések mindinkább erősíthetik az érzést a felhasználókban, hogy ismerik a kedvenceiket (vagy épp az általuk utálattal figyelt sztárokat, akiket sokan képesek csak azért követni, hogy kommentekben szidhassák őket).

A dolog kétoldalú, és mindkét félnek felelőssége van benne: a fogyasztónak abban, hogy tudatosítsa a határokat, valamint tartsa szem előtt az emberi méltóságot a névtelen vagy arctalan kommenttérben is. A tartalomgyártónak pedig szintén érdemes végiggondolni: milyen mélységekig megy el a saját élete megosztásában, hiszen ő maga is táplálja az ismerősség érzését, ha látszólag egyszerű és hétköznapi, de mégis intim pillanatokat oszt meg az életéről.

„Ahogy én látom, az influenszerek vagy ismert emberek számára nagy a nyomás, hogy gyakran osszanak meg tartalmat, ha például reklámozásra, közönségépítésre használják a felületet. Ez a fajta presszió sodorja bele őket sokszor az egyre intimebb megosztásba: hiszen ha kiteszem a kávémat vagy a kutyámat, megadom azt a fajta triggert a felhasználónak, hogy jelen vagyok, még ha kevésbé tartalmas dologgal is. Ma már tényként kezelhetjük, hogy a szakmai élet népszerűsítéséhez egyre több és több perszonális információra van szükség” ‒ foglalja össze Guld Ádám.

A jelenség tehát tényleg más ahhoz képest, mint amikor a kizárólag munka közben látható bemondónőket virtuális családtagjainknak éreztük. Ma a közösségi médiában jelen lévő ismert emberek nagy részét a civil életében is kísérhetjük, ami például a kiskamasz, kamasz korosztályt könnyen tévútra viheti.

Erre utal többek között a szomorú tény:

a fiatalok körében egyre csökken a személyes ismeretségek, barátságok száma, miközben a hasonló paraszociális kapcsolatoké nő, hiszen azok megadják azt az illúziót, hogy elegendő kötődéssel rendelkeznek az életben.

Már a szexualitásban is teret nyert az egyoldalú kapcsolódás

Ahogy Guld Ádám mondja, a paraszociális kapcsolatok egy bizonyos szűk határon belül lehetnek jótékony hatással: például idős, egyszemélyes háztartásban élő emberek esetében. Kutatások mutattak rá, hogy az elmagányosodott élethelyzetben mind az egészségre, mind a közérzetre pozitívan hatnak a hasonló kapcsolatok. Persze itt is fontos a mérték: ha valakinek ugyanis kizárólag a tévé ad társaságot, az már nem feltétlenül előrevivő. „Könnyen bele lehet kényelmesedni a hasonló szituációkba: éppen emiatt veszélyes a fiatalabbak körében is, hogy belecsúsznak a komfortosabb, online kapcsolatokba” – figyelmeztet a szakember. Hozzáteszi: a helyzet amiatt is többszörösen aggasztó, hogy a Z és alfa generáció alapvetően is egy magányosabb nemzedéknek mutatkozik elődeinél.

Guld Ádám az elmúlt években éppen az interneten igénybe vett intimitás jelenségét kutatja az Only Fans-oldal használatán keresztül. A tapasztalat alapján pedig azt látja: a fiatalok jóval mélyebb intimitást tulajdonítanak az említett paraszociális kapcsolatoknak, ha az még a szexuális igények kielégítésével is együttjár.

„A kutatások során egyértelműen kiderült, hogy mára számos fiatal – köztük főként fiúk ‒ élik a szerelmi és szexuális életüket kizárólag az online térben, hiszen ott kisebb a kudarc, a visszautasítás kockázata, és kevesebb energiát is kell beletenni a kapcsolatteremtésbe. Nyilvánvalóan ezzel a valódi élményt és tartalmat vesztik el, de ezt már nehéz tudatosítani” – hívja fel a figyelmet a szakember.

Extrém rajongás, extrém ismerősség érzése

Elvetemült rajongók mindig is voltak és lesznek, mégis borsódzik a háta az embernek az olyan hírektől, amelyekkel mostanában kicsit talán jobban tele van a padlás, mint korábban: például a közelmúlt botrányától, amikor is egy fiatal szülőpár a néhány hónapos csecsemőjét fektette el egy aréna padlóján – ezzel életveszélybe sodorva a gyereket –, csak azért, hogy részt vehessenek kedvencük, Taylor Swift koncertjén.

Az énekesővel kapcsolatban több hasonló sokkoló esetről is hallhattunk már, a jelenségről pedig nyilvánvalóan nem maga a művész tehet: a világ és az elvárások, amelyben alkotni kell, már annál inkább. Taylor Swift különösen nagy tehetség, aki mégis közeli és elérhető pozícióból szól a rajongóihoz, például azzal, hogy kulisszatitkokat mutat nekik egy-egy dala születéséről a közösségi felületein. (A hozzá kapcsolódó izgalmas és világméretű jelenségről Fazekas Gergely zenetörténész beszélt nagyon érdekesen Friderikusz Sándor podcastjában.)

A jószándékot azonban könnyen felülírhatja, ha egy-egy követő közeli ismerősének érezve a hírességet, a valóságot teljesen elveszítve igyekszik „ápolni” és fenntartani az egyoldalú kapcsolatokat.

Hasonló extrém rajongásról persze sztárok tucatjai számolhatnának be nemcsak a közelmúltból, de akár évtizedekkel ezelőttről is. A valóságtól való ilyen mértékű elrugaszkodás esélyét azonban a paraszociális kapcsolatok felerősödése csak fokozhatja. Guld Ádám szerint egyelőre az emberek nagy többsége nem távolodik el ilyen mértékben a valóságtól, és a megrázó hírek többsége extrém eset, mögöttük pedig valamilyen más probléma – mentális betegség, pszichés probléma, feldolgozatlan trauma – áll. Kérdés persze, hogy egyre inkább és egyre fiatalabb korban elmélyedve a paraszociális kapcsolatok tengerében, hogyan alakul majd ez a tendencia.

„A média hatásának és befogadásának egyik alaptétele, hogy nagyon különböző módon csapódnak le a tartalmak egyes emberekben. Tény, hogy nem csupán mentális problémák, de a hosszú távú lehangoltság, depresszív állapot is fokozhatja a távolodást a realitástól” – mondja a szakember. 

A jövő egyszerre ijesztő… és adhat okot a reménykedésre

A jövőt pedig a jelen meghatározó motívumai mellett még inkább átrajzolhatja a mesterséges intelligencia térhódítása, amely bizony a paraszociális kapcsolatok tekintetében is szolgálhat újdonsággal.

„Három-négy évvel ezelőtt jelentek meg az első számítógéppel megalkotott fiktív karakterek vagy CGI-influenszerek az online térben, ezek azonban szemmel láthatóan nem valós személyek voltak. 2024 végére már nemcsak hús-vér embernek ható képeket, de olyan hasonló karakterekkel készülő videókat is képesek előállítani, akikről egy laikus szinte biztosan nem tudja megmondani, hogy nem igaziak. A közösségi médiában már most is lehet AI által alkotott személyeket követni, és azok úgy sem kevésbé sikeresek, hogy az emberek jelentős része tisztában van a mesterséges mivoltukkal” – fejti ki a médiakutató. 

Hozzáteszi: a hasonló fiktív karakterek tulajdonképpen a tökéletes influenszerek megalkotására lesznek alkalmasak, amik akár konkrét személyekre célozva tudnak majd olyan tartalmakat közvetíteni, amelyeknek a megjelenése, stílusa, kommunikációja az adott fogyasztó igényeihez igazodnak. Azaz még inkább arra késztetik a piacot, hogy építse, erősítse a felhasználó és szolgáltató közti egyoldalú kötődéseket.  

Hogy milyen következményeket szül majd, amikor egy fiatal tizenéves fiú egy mesterségesen generált influenszerlánnyal kezd el beszélgetni? Erről csak képzeteink lehetnek, és nem is biztos, hogy fel tudunk készülni hasonló szituációkra (pedig ezek a helyzetek, hogy egy klasszikust idézzek, bizony „már a spájzban vannak”.)

„A digitális média alapvetően rövid ideje él velünk a kultúra és a média történelméhez képest egyaránt. Egyelőre nem tanultuk meg, hogyan kell jól használni: még a vadnyugaton vagyunk, bárki lőhet bárkire, a szabályozás csak lassan tudja lekövetni a technológia fejlődésének sebeségét. Valószínűleg sok extremitáson kell túlesnünk, mire rendeződni tudunk egy normalitást jelentő állapotba, de legyünk optimisták, higgyünk a tapasztalatból való tanulásban, a tudatosságban, és egy kialakuló arany középútban” – biztat a szakember.

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/ iNueng

Széles-Horváth Anna