„Leginkább magamnak szeretnék megfelelni, és ez lelkileg gyakran megterhelő”

–

A siker vajon mi?

Bár a közvélekedés a sikert általában pénzben, láthatóságban vagy anyagi javakban, esetleg ismertségben vagy tudományos eredményekben méri, a szótár egészen mást mond erről. Az Oxford Dictionary szerint a siker egy kitűzött cél, vagy szándék megvalósulása, illetve egy vállalkozás jó vagy rossz eredménye. 

A Magyar értelmező kéziszótárban is hasonló definíciót találunk: a siker valamely cél elérésére irányuló cselekvésnek, tevékenységnek eredményes véghezvitele, észlelhető foganata, illetve az a kedvező hatás, visszhang, amelyet valamely befejezett cselekvés, mű, alkotás a nyilvánosságban kelt, illetve ennek kedvező következményei.

Vagyis a sikernek nem szükségszerűen van köze ahhoz, hogy mekkora pénz csücsül a bankszámládon, jártál-e már külföldön, milyen pozícióban dolgozol, párkapcsolatban, esetleg egyedül éled-e a mindennapokat. De akkor vajon

miért mégis forintban, kocsiban, házban, utazásokban, a jegygyűrű meglétében vagy a gyerekek számában definiálja társadalmunk a sikert? 

A siker percepciói

Hogy mitől érzed sikeresnek magad, sajnos nem csak rajtad múlik. Egyéni sikerdefiníciód kialakításában ugyanis szerepe van a nemedhez kapcsolódó társadalmi konstrukciónak, a szociokulturális közegedben érvényes sikerfogalomnak, valamint a sikerhez kapcsolt transzgenerációs örökségednek és korlátozó hiedelmeidnek egyaránt. 

Vagyis egyszerre dolgozik benned mindaz, amit a szüleid és nagyszüleid gondolnak a sikerről, az, amit te fontosnak tartasz, az, ahogy a barátaid és a közvetlen környezeted definiálják a sikert, és az is, hogy mit ismer el társadalmunk a siker legitim formáiként. Vagyis teljesen természetes, hogy újra meg újra megkérdőjelezed önmagad, és bizonytalan vagy abban, kell-e, akarsz-e még hajtani. 

Hiszen ahhoz, hogy kimondhasd, sikeres vagy, megannyi kérdésre kellene egyszerre univerzálisan elfogadható, egy időben érvényes választ találni. Lehet-e valóban boldog és sikeres az a nő, akinek karrierje van, de gyereke nincs? Értékes-e az az ember, aki háztartásbeliként „csak” az otthon melegét őrzi és gyereket nevel? (Egyáltalán, mit jelent az, hogy valaki értékes?)

Vajon az a siker mércéje, hogy tudsz-e tehetős, ígéretes férjet fogni, mielőtt eléred a huszonötöt, esetleg PhD nélkül az ember sosem lehet elég jó? Hiszed-e, hogy egyéni sikereid alapja az általad elvégzett munka, vagy egyetértesz a többséggel abban, hogy egy nő csak akkor lehet sikeres, ha valakinek a valakije, esetleg „sokat térdelt érte”? És ha így vélekedsz másokról, akkor vajon nem vagy elég sikeres, esetleg te vagy a szabályt erősítő kivétel? 

A siker mércéje 

Alain de Botton publicista szerint

a siker egyik társadalmi mutatója a munkasznobizmus, vagyis hogy az emberek hajlamosak az alapján meghatározni mások értékét és érdemességét, hogy milyen munkakörben dolgoznak. 

Gondolj csak bele! Ha összefutsz egy bulin néhány új emberrel, kire szánsz több időt? Arra, aki a jolly joker Mivel foglalkozol? kérdésre azt feleli, „Könyvelő vagyok egy multinál”, vagy arra, aki autóversenyző, ismert válóperes ügyvéd, esetleg lézeres operációkat végez magánellátásban? Ha csak nincs súlyos adózási problémád – vagy nem észvesztően vonzó a könyvelő –, elég esélyes, hogy a többiek közül választasz majd valakit a csevegéshez.

Azt persze De Botton sem tagadja, hogy napjainkban elsősorban a pénz beszél. Meglátása szerint azonban az anyagias világszemlélet hátterében valójában egy nagyon is emocionális, egyszerű motiváció húzódik. Az, hogy minden ember szeretetre, elismerésre és figyelemre vágyik. Márpedig ezt napjainkban elsősorban materiális javak felmutatásával lehet elérni. Tehát miközben a legtöbben elégedetlenül csóválják a fejüket, rosszallásuk ellenére hajtanak.

Pénzre van szükség a drága esküvőkhöz, az egzotikus utakhoz, a státuszszimbólumként felmutatható luxuskiegészítőkhöz, de még a well-being alapjául szolgáló önismereti és szabadidős tevékenységekhez is. Pénz nélkül, (el)ismertség nélkül, kapcsolati tőke nélkül nem jutni semmire.

Ugyanakkor kevesen mondhatják el magukról, hogy beleszületnek a jóba. Vagyis

a legtöbb embernek saját erőből kell előre jutnia úgy, hogy közben a közgondolkodásban egyszerre tartja magát a meritokratikus társadalom képe és az esélyek egyenlő eloszlásának elve. 

Azaz az emberek nemcsak azt gondolják, hogy egy jó ötlettel és egy kreatív megoldással bárkiből lehet Zuckerberg vagy Gates, hanem azt is, hogy akik előre jutnak, azok elsősorban az érdemeik miatt kerültek oda, ahol vannak, és épp ezért várhatóan ott is maradnak. (Ez a nézet persze indirekt módon azt is magában hordozza, hogy akik lemaradtak, vagy padlóra kerültek, nem véletlenül vannak ott. És oda is tartoznak.)

Covid után, Michelin előtt

Tíz évvel ezelőtt Báthory Gergő és Virág Vera barátaikkal közösen nyitottak egy hamburgerezőt, amely néhány évvel később felkerült a legjobb száz hazai hely listájára. Ezt egy fine dining étterem követte, amely túlélte a Covidot, megvalósította a homemade fine dining koncepcióját, s amelynek mára világsztárok is rendszeres vendégei. A házaspárnak van étterme a Balatonnál, kiváló csapata, helye a Michelin ajánlójában, három csemetéje, és egy fele királysága. 

De a siker nem adta magát könnyen, hiszen bár Gergő már juniorként is sikeres szakembernek számított, gyorsan rájött, hogy az előre gondosan megtervezett élet mégsem neki való: „Az egyik Big4-nál (a Big Four a világ négy legnagyobb szakmai szolgáltatóhálózata – a szerző) dolgoztam, de tudtam, hogy ez nem az én világom, mert nem akarom a magánéletemet feláldozni a karrieremért. Hamar váltottam, így én oszthatom be az időmet. Az, hogy látom felnőni a gyerekeimet, mindennél többet jelent számomra.” 

Mint mondja, a családi mintái erősen befolyásolják azt, ahogy a sikert látja, így folyamatosan fejlődnie kell azért, hogy jó vezető és jó csapatjátékos lehessen. „Náluk mindig más volt a mérce: dicséret, gratuláció, »büszke vagyok rád, kisfiam« elég ritkán hangzott el. Így aztán a siker definíciója is más számomra, mint a legtöbbeknek. Ha valakit én megdicsérek, ha valakivel elégedett vagyok, az igazán nagy szó… Ezt tudják is, akik velem dolgoznak, vagy velem élnek. Mentségemre szóljon, hogy magammal szemben sem alkalmazok más mércét.

Leginkább magamnak szeretnék megfelelni, és ez lelkileg gyakran inkább megterhelő, mint felszabadító.”

Verának is sok idejébe és erőfeszítésébe került, mire felismerte, hogy számára a siker valódi kulcsa az egyensúly. „Régen úgy képzeltem, hogy mindent ezerrel kell hajtani, és mindenben a legjobbnak kell lenni. Gergő éttermeiben segíteni, a saját vállalkozásomat megalapozni, a legjobb anya lenni… és persze mintafeleség. Ma már úgy vélem, hogy ha a számomra fontos területeken elég jót tudok nyújtani, és tudok az egyensúlyra törekedni, az siker.”

Ebben a férje is egyetért, bár neki meggyőződése, hogy priorizálás nélkül esély sincs arra, hogy valódi sikereket érjünk el. „El kell fogadni, hogy nem lehet mindenben a legjobbnak lenni. Ezért kell priorizálni és célokat kijelölni, majd dolgozni azért, hogy elérjük őket. Ez piszkosul nehéz meló, mert a társadalom egyértelműen pénzben, ismertségben, szakmai kiválóságban definiálja a sikert. És ha egyszer megérzed az ízét, hirtelen úgy tűnik, nem lehet megállni. Hazudnék, ha azt mondanám, én nem így szocializálódtam, ezért aztán nap mint nap küzdök azért, hogy a magánéleti eredményeket is sikerként tudjam elkönyvelni.”

A házaspár tagjai úgy vélik, a sikert övező tévhitek miatt az emberek hajlamosak elfelejteni, hogy az élet nem fekete vagy fehér. „Mindenki azt hiszi, hogy a siker egy általánosan definiálható fogalom – véli Vera. – Az igazság azonban az, hogy a siker mindenkinek mást jelent, mindenki máshogy éli meg… Ahogy a kudarcot is. A jelenlegi életünk több étteremmel, három szuper jó fej gyerekkel és azzal, hogy tizenöt éve szeretjük egymást, a hullámvölgyekkel együtt is egy sikeres, boldog élet.”

És hogy mit gondol Gergő a sikerről? „Hajlamosak vagyunk azt feltételezni, hogy a szakmailag sikeres emberek az élet minden területén boldogok. De ne feledjük:

mivel sikertelennek lenni nem szexi, a nehézségeinket nagyon nehezen osztjuk meg másokkal, pláne nyilvánosan. Sokszor a családunk vagy a barátaink előtt is titkoljuk őket 

– mondja. – Ez azt a téves benyomást keltheti bennünk, hogy csak nekünk vannak problémáink, mi csinálunk valamit rosszul. Mérhetetlenül mérges vagyok azokra az ismert emberekre például, akik, mielőtt összeomlik a kártyaváruk, a personal branding jegyében évekig építik egy irreálisan boldog élet képét, folyamatosan irracionális elvárásokat generálva ezzel követőikben. Úgy vélem, a mérgező mítoszok erejét csak azok szüntethetik meg, akik elöl állnak, akikre figyelnek. Szóval amikor Szoboszlai Dominik a szakmai sikerei mellett a magányról is nyilatkozik, akkor azt érzem, hogy mindannyiunk számára van még remény, és megnyílhat az út az őszintébb kommunikáció felé” – mondja Gergő. 

Cápák között úszni, embernek maradni

Balogh Pétert, az ország első számú cápáját – vagy legalábbis azt, amit a médiában megmutat magából – mindenki jól ismeri. Párja, Balogh-Mázi Maja azonban már jóval ritkábban áll a kamerák elé. Pedig nemcsak együtt, hanem külön-külön is rendkívül elismert, sikeres szakemberek. A siker fogalmát azonban sokáig egészen másként közelítették meg.

„Pénzt akartam keresni azzal, amiben jó vagyok – mondja Maja. – Vidéki lányként a férfiak által uralt informatika világában nyilván bizonyítani akartam. Ezért volt lényeges, hogy megmutassam: képes vagyok nagy projekteket vezetni, irányítani, eredményeket elérni. A siker fontos fokmérője volt számomra, hogy úgy tudjak vásárolni a boltban, hogy ne kelljen megnéznem, mi mennyibe kerül.”

Péter ezzel szemben eredetileg „csak” valami menőt akart csinálni, amivel megmutathatja valódi képességeit. Mint mondja, saját sikerességét elsősorban hatásban mérte. „Azt akartam tudni, hány embernek hasznos, amit csinálok. Hogy mitől, miképp lesz más a világ egy kis része a munkám miatt. Emellett mindig bizonyítani akartam, hogy nagy dolgokra vagyok képes, de fontos volt az is, hogy a saját utamat járhassam” – meséli.

Mára azonban nemcsak párosuk, hanem sikerfogalmuk is összecsiszolódott. Maja úgy véli, a siker az, amikor mások látják, mit értek el, és ezt el is ismerik. Péter szerint a külső visszaigazolás fontossága mellett a láthatóság sem elhanyagolható szempont. Mint mondja:

„Nemcsak tojást kell tojni, hanem kotkodácsolni is kell. A munkám célja persze nem ez, de ajtókat nyit ki, segít még jobban csinálni, még nagyobb hatással lenni, így a siker számomra inkább egy fontos eszköz, mint cél.”

És hogy ennyi egyéni és közös siker után mégis mi tartja frissen a lelkesedésüket? Elsősorban a másik. „Engem Petya hajt, és az újabb ötletei és álmai, amiket együtt valósítunk meg” – meséli Maja. Erre persze Péternek is van válasza. „Én abban hiszek, hogy a java még hátravan, hogy a legjobb dolgokat még ezután fogom elérni. Ez hajt, hogy mindig legyenek új ötletek és célok, amiket aztán Maja megvalósíthat” – mondja félkomolyan.

Úgy vélik, a siker titka egyszerű: csak kitartás és eltántoríthatatlanság kell hozzá. Nem szabad a külső tényezőkkel törődni, egyedül arra a célra kell koncentrálni, amit magunk elé kitűztünk. Emellett persze fontos a brandépítés és a kommunikáció is, hiszen ezek segítségével lehet elérni, hogy az emberek egy-egy ötlet, cél mellé álljanak. 

Mint mesélik, angyalbefektetőként is elsősorban ezeket a tulajdonságokat keresik egy-egy jelentkezőben, mert ez a kulcs mindenhez. „A cégét sikerre vinni az alapítója, a vezetője tudja – mondja Petya. – Ha benne van az, hogy évtizedes távon keményen dolgozzon, tanuljon, fejlődjön és megvalósítsa céljait, akkor működhet a dolog. Bár mindig vannak veszélyek, de ez az alap, ami nélkül nem sikerülhet.”

Mindennapi kis sikereink

Nemrég egy kedves interjúalanyom lelkesen mesélte, hogy egy üveg behűtött pezsgő társaságában várja közös cikkünk megjelenését. Először meglepődtem… Nem túlzás ez? – gondoltam magamban. Aztán rájöttem, hogy neki van igaza, hiszen mennyivel boldogabb életem lehetne, ha nemcsak tudomásul venném, hanem megélném és átélném a sikert, valahányszor csak találkozom vele!

Merthogy találkozom vele, akárcsak te. Néha úgy jön szembe, hogy te nyújtod a legjobb teljesítményt a csoportodban a munkahelyeden. Máskor úgy, hogy idejében esel be egy találkozóra, meg tudod hallani, amit mondanak neked, nem veszed magadra, ami nem rólad szól, fel tudod rajzolni és meg tudod védeni a határaidat, kiharcolod a vágyott fizetésemelést, nem kapsz sírógörcsöt, amikor hullafáradtan ezeregyedik alkalommal hallgatod meg, hogy de anya, csak azt akarom mondani, és van, hogy kettesed lesz a lottón, vagy megtalálod álmaid ruháját, cipőjét, párját – és a sor tetszőleges számú elemmel folytatható. 

A sikernek ezer arca van, és minden egyes élethelyzetben egy kicsit mást jelent, máshova visz és más lehetőségeket kínál. Az pedig rajtunk múlik, élünk-e vele.

Kiemelt kép: Báthory Gergő, Virág Vera, Balogh Péter, Balogh-Mázi Maja

Z. Kocsis Blanka