Sándor Anna: A hírnév senkit sem ment fel a felelősség alól

–

1. Mi jelenti számodra a tökéletes boldogságot?

Ez így értelmezhetetlen fogalom, hiszen annyi minden okoz örömet, flow-t, boldogságot. Úgyhogy a kérdőívet is így töltöm: nem kedvencekben és legekben gondolkodom az életemről. Annyival összetettebb minden.

2. Mi a legnagyobb félelmed?

Hogy elvesztegetem az életem, és nem merem megvalósítani a nagy álmaimat. Az emberközi helyzetekben talán az, hogy terhet jelentek másoknak.

3. Mi az a tulajdonságod, amit nem szeretsz magadban?

Indulatos vagyok. Ennek van jó oldala, mert sok mindent meg tudok csinálni dühből, amit egyébként nem mernék, kinyírná a szorongásom. Jó lenne többet beszélni arról a jó dühről, ami erőt ad!

De például vita-/érvelési helyzetben nagyon rosszul jön, és az emberi kapcsolataimnak is árt.

4. Mi az a tulajdonság, amit nem szeretsz másokban?

A gőg. Ebben benne van a mások lenézése ugyanúgy, mint annak az édestestvére, a mindenhez is jobban értés.

5. Melyik élő embert csodálod leginkább?

Azokat, akik élethosszig tudnak tanulni és fejlődni. És akiknek nincs szüksége arra, hogy másokon tapossanak ahhoz, hogy önazonosnak, erősnek, relevánsnak, sikeresnek stb. érezzék magukat.

6. Mi a legnagyobb extravagancia az életedben?

Veszek még egy (és 10-20-30…) cserjét a kertbe. Akkor is növényt veszek, amikor rendes cipőre kéne gyűjteni. Hát így. :)

7. Milyen a lelkiállapotod most?

Aranyló. Ezt vasárnap írom, tegnap volt a Pride, és annyira jó volt megtapasztalni, hogy ez a rengeteg ember összejött, hogy megmutassa, létezik az a másik Magyarország, amiben összefogunk, nem gyűlölködünk és számítunk egymásnak.

8. Melyik az a tulajdonság, amelyet leginkább túlértékelünk?

A hírnév. Nagyjából semmi sem ment fel az alól, hogy rendesen viselkedj másokkal, a hírnév és az eredmények biztosan nem.

9. Mikor fordul elő, hogy hazudsz?

Nagyon értékelem, amikor emberek igyekeznek örömet okozni egymásnak. Mivel nem egy osztott tudatú faj vagyunk, ez az igyekezet néha félremegy. De a törekvés nekem egy határig fontosabb, mint a tévedés. Akkor hajlamos vagyok hazudni, hogy ne bántsam meg az illetőt. Ha ismétlődik vagy tolakodó, akkor már elmondom, hogy mi a helyzet.

10. Mi az, amit a legkevésbé szeretsz a külsődben?

A magasságomat. Pár hónapja felhívott egy aggódó szülő, hogy a kamasz gyereke mennyire szenved a magasságától. Arra próbált kérni, hogy magyarázzam el a lányának, hogy rosszul érzi. Mondtam neki, hogy én csak abban tudom megerősíteni, hogy megtanul vele együttélni.

Én a magasságomat nem szeretem, többféle problémát okoz, és ezen a tényen, hogy magas vagyok, nem tudok változtatni. Látom persze, hogy ehhez is sokan sokfélén viszonyulnak. Tökre becsülöm azokat, akik élvezik és szabadon megélik, és együttérzek azokkal, akiknek ez nehéz és kihívás.

11. Melyik élő embert tartod a legkevesebbre?

Úgy általában nem szeretem, amikor emberek megengedik maguknak a lenézést – főleg, mert sokféle bántás forrása, és tanulni sem enged.

12. Mely tulajdonságot tartod a legfontosabbnak egy férfiban?

Különböző okokból volt egy időszak, amikor azt hittem, hogy az egyszerre nagyon okos és emociálisan is érett, reflektált férfi ritka, mint a fehér holló. Aztán találkoztunk Marcival. Azóta igyekszem kevesebb leegyszerűsítő teóriát gyártani. :)

13. Mely tulajdonságot tartod a legfontosabbnak egy nőben?

Az önazonosságot.

14. Melyik az a szó vagy kifejezés, amelyet túl gyakran használsz?

konkrétan

15. Mi vagy ki életed legnagyobb szerelme?

Erre nem tudok válaszolni. Az élet sokféle és végtelen, képtelen vagyok egyre szűkíteni. Az, hogy kit és miért válaszottam társul, vagy hogy mi minden érdekel mélyen, annyival összetettebb.

16. Mikor és hol voltál életedben a legboldogabb?

Van egy angol kifejezés, a „sublime”, azt jelenti, fenséges, magasztos. A 18. században komplett filozófiai irányzat foglalkozott ezzel, különösen Angliában. Szerintük a sublime olyan esztétikai tapasztalás, amiben egyszerre jelenik meg áhitat, félelem és csodálat akkor, amikor valamilyen hatalmas, erőteljes vagy lenyűgöző természeti jelenséggel vagy művészeti teljesítménnyel találkozunk.

Van egy-két ilyen sublime pillanat az életemben, ami nagyon emlékezetes, mert a folyamatos nyugtalanság helyett végtelen békét éreztem, hogy emberként kicsi vagyok ugyan, de pont így vagyok a helyemen a nagy egészben – sőt, hogy annyira tökéletesen egyben van minden, hogy itt akár véget is érhet a történetem.

Az egyik ilyen pillanat a kaliforniai Sierra Nevada hegységben volt, amikor először tapasztaltam meg ekkora léptékekben a zabolátlan természet nagyságát. A másik az itáliai San Galgano apátságban volt, aminek a gótikus falai egy erdő közepén törnek az ég felé, de tetőszerkezete már évszázadok óta nincs, és így valóban a mindenség felé nyitott. 

17. Ha választhatnál, melyik emberi képességet, tehetséget birtokolnád legszívesebben?

Nagy élettémám a magány, a bezárulás, és így nyilván nem véletlenül nagyon szeretek emberekkel találkozni. Pláne, amikor más kontinensről, kultúrából jön az illető. Ezekben a beszélgetésekben érzem a legszabadabbnak magam, az interjúhelyzetek pedig ennek számomra komfortos keretet adnak.

A kérdésre a válasz az, hogy boldogan lennék sokszorosan poliglott. Minden nyelv lehetőséget ad arra, hogy újabb és újabb szemszögekből ismerhessük meg a világot. A másokkal való kapcsolódás és a nyelvtani/fogalmi eltérések velejárói miatt is. Annyira szívesen osztoznék ezekben minél több emberrel és gondolattal!

18. Ha egyetlen dolgot megváltoztathatnál önmagadon, mi lenne az?

Borzalmasan untat a mozgásért való mozgás, azaz a sport, viszont szeretnék mozgékonyabb ember lenni. Egy barátunk nemrég elvitt minket falat mászni, és nagyon élveztem, hogy a kapaszkodás mellett az egy logikai feladvány is, hogyan mész fel meg jössz le. Talán ez a mozgásforma lesz a kulcs.

19. Mi eddigi életed legnagyobb teljesítménye?

Az otthonról hozott elemi élettapasztalatom az, hogy „nem vagyok elég”. Ezentúl az igazán nagy családi átok az, hogy „úgysem fog sikerülni”. Minek kérdezni, megpróbálni, tapasztalni – „úgysem fog sikerülni”.

Az öcsém és én hatalmas utat jártunk be, és az ilyesmi mindig sok pofára eséssel jár. De nagyon büszke vagyok magunkra azért, hogy megpróbáltuk: lehet másképp, és elkezdtük lebontani az „úgysem fog sikerülni” átkát. 

20. Ha létezik halál utáni élet, te miként vagy kiként térnél vissza legszívesebben?

Vámpírként.

Egyébként van halál utáni élet. Fa leszek meg gaz, virág és giliszta, sokféle bogár és madár, és mindaz, ami ezeket megeszi. És ez így van jól. 

21. Hol élnél legszívesebben a világon?

Jól ellennék egy olyan Magyarországon, ahol több szolidaritás van az emberekben, és nem ilyen könnyű egymás ellen hangolni a társadalmi csoportokat. Inkább sokat utaznék. Nagyon sokat. 

22. Mi a számodra legértékesebb tulajdonod?

Van egy plüssnyulam, amit még anyutól kaptam kisgyerekként. Azóta velem van – anyu már nincs.

23. Mit tartasz a legmélyebb gyötrelemnek?

A mindenféle bezártságot. Legyen ez nyelv, világkép, gondolkodásmód, egy szoba vagy országhatárok.

24. Mi a legkedvesebb elfoglaltságod?

Azt például nagyon szeretem, amikor a férjemmel együtt dolgozgatunk a kertben. Az flow. Meg az is, amikor egymás cikkein gondolkodunk – amolyan házi szellemi műhelyként, ez nagyon értékes nekem a kapcsolatunkban.

25. Mit tartasz a legszembetűnőbb tulajdonságodnak? 

A magasságomat.

26. Mi az, amit a legnagyobbra értékelsz egy barátodban?

A lojalitást és az őszinteséget – ezek együtt mennek igazán jót.

27. Kik a kedvenc íróid?

Ide jöjjön Karig Sára szerkesztésében a Népek meséi-sorozat. A meséktől és a mítoszoktól indult nálam minden.

28. Ki a kedvenc irodalmi vagy filmbéli hősöd?

Mikor ki. Robin Hooddal kezdtem a sort.

29. Melyik történelmi alak áll hozzád a legközelebb?

Indíthatok cikksorozatot?

Legyen most Elaine Goodale Eastman, aki hosszasan harcolt azért, hogy ne vigyék el erőszakkal az őslakos gyerekeket olyan bentlakásos iskolákba, amikben szó szerint az volt a cél, hogy kiöljék belőlük az indiánságot („Kill the indian, save the man” – ez volt ezeknek az iskoláknak a mottója, és nagyon „sikeresek” voltak, mert rengeteg őslakos gyerek halt meg bennük, emellett a kulturális népirtás hatékony eszközei lettek).

A jómódú, fehér családból származó Elaine Goodale 1885-ben utazott New Englandből a sziú rezervátum területére. Évekig élt együtt a lakotákkal, tanított, tanúja volt annak, miken mennek keresztül, látta a szellemtáncokat, találkozott Ülő Bikával, és későbbi férjével, a szanti dakota Dr. Charles Eastmennel együtt gondoskodtak a Wounded Knee-i mészárlás túlélőiről.

Bátorította a férjét, hogy írja meg a visszaemlékezéseit, így Eastman az elsők között képviselte az amerikai őslakos hangot a globális fehér nyilvánosságban.

30. Kik a te valódi, hétköznapi hőseid?

Az egymás nem bántását és az élethosszig tanulást együtt tartom olyan tulajdonságnak, ami leginkább követésre érdemes.

31. Melyek a kedvenc neveid?

Moira, Eszter, Julcsi, Dylan, Morgana. Mindegyikkel el tudnék mondani egy történetet.

32. Mi az, amitől a legjobban irtózol? 

A kígyók. És felidegesítenek a játszmák. 

33. Mi az, amit a legjobban sajnálsz a múltadban?

Sajnálom, hogy későn értettem meg zsigeri mélyen, hogy nekem is jogom van a tisztelethez, a megbecsüléshez.

34. Hogyan szeretnél meghalni?

Gyorsan.

Akik fontosak nekem, azoknak igyekszem minden „itt és most”-ban elmondani, mennyire szeretem, becsülöm őket, mennyire inspirálnak. Úgyhogy nem nyújtanám a haldoklást az elköszönésekkel – a fájdalom és a leépülés pedig abszolút nem hiányzik a végén.

35. Mi a mottód?

Ha lenne, valami olyasmiről szólna, hogy az élet változik. Én változom. A világ változik. És mindennek a szabadságát szeretném megélni.

WMN szerkesztőség