Túlértékelt pojáca vagy minden idők egyik legnagyobbja? – Megnéztük a Beckham-dokusorozatot

–

„Tíz hős és egy hülyegyerek.” Ezzel a szalagcímmel jelent meg 1998 nyarán az egyik brit bulvárlap, miután David Beckhamet azonnali piros lappal kiállították az Argentína elleni vb-meccsen. Anglia kiesett, a Manchester United fiatal játékosa ellen pedig olyan gyűlölethullám indult, amilyenhez foghatóra csak kevés példát láttunk (szerencsére) a labdarúgásban.

Csak néhány példa:

• akasztott Beckham-bábut függesztettek ki egy kocsmára
• ha valaki szabálytalankodott ellene a United meccsein, hónapokkal a vb után, a közönség (a saját klubja közönsége is) megtapsolta az elkövetőt

• halálos fenyegetéseket kapott, a többi közt pisztolygolyókat küldtek neki a klubhoz

• a bulvárlapoktól a szakértőkig mindenki őt okolta a kiesésért, és ennek hangot is adott
• a saját szövetségi kapitánya, akinek a feladata az lett volna, hogy akármi is történjék a meccsen, vállalja a felelősséget, Beckhamet nevezte meg a kiesés okaként

Sosem voltam azzal vádolható, hogy szeretem a Manchester Unitedet (a regényem első mondata: „Utálom a Unitedet.”…), ez a Beckham körüli szégyenletes felhajtás azonban gyerekkorom egyik legfájóbb futballemléke.

Beckham kiállítása ugyanis nem volt jogos. És ezt most Diego Simeone, aki szándékosan bosszantotta az angolt a meccsen, nevetve be is vallja a kamerák előtt. David Beckhamet olyanért lincselte meg a közvélemény, ami már önmagában is túlzott büntetés volt a számára.

Igazságot David Beckhamnek!

A Netflix négyrészes doku-minisorozata azonban nem azért érdekes elsősorban, mert végre igazságot szolgáltat Beckhamnek.

Hanem mert tárgyilagosan megmutatja, mit műveltek ezzel az emberrel meg a terhes feleségével, milyen iszonytató nyomás alatt tartották, hogyan várták el, hogy cirkuszi majomként viselkedjen – majd éltek vissza azzal, amit elárult magáról.

A sorozat eddig talán nem is látott érzékenységgel nyúl ehhez a témához: reflektáltat paparazzókat és családtagokat, a barátok és a klubtársak elmondásából pedig az is kiderül, Sir Alex Ferguson, a Manchester United legendás menedzsere miként védte kulcsjátékosát a lelki terrorral szemben.

Mentális egészség? Akkoriban még nem beszéltek ilyesmiről – miközben Victoria Beckham elmondásából világossá válik, férje súlyos depresszióval küzdött az ominózus kiállítás után, és nem azért repült Amerikába a Spice Girls turnéjára, mert leszarta az angol válogatottat, hanem mert ott a szigorú biztonsági előírások miatt nem férkőzhetett a közelébe lesifotós.

Futballistafeleség vagy popsztárférj?

Victoria és David Beckham párosa különösen izgalmas árnyalatokat kap a sorozatban: megtudjuk, mi mindent tett meg a férfi a kapcsolat elejétől, hogy szerelmével lehessen.

Simán autózott például négy órát azért, hogy húsz percet a leendő feleségével tölthessen, de akár hajnali háromkor is telefonált hosszan, ha Victoria épp másik földrészen turnézott.

Kiderül, hogyan lehet ép ésszel elviselni, ha abból is bulvárszenzáció válik, ha te férfiként felveszel egy sarongot. Mert, hangozzék bármily felfoghatatlannak, egy időben Beckham frizurája, öltözéke vagy bármely megmozdulása azonnal címlapsztorinak számított.

Hogy ezt mennyire akarta ő vagy Victoria így? Részben igen. Részben pedig az derül ki a dokusorozatból, hogy ami provokációnak tűnt, az sokkal inkább reakció volt a már eleve létező elvárásokra.

Mert például ki az, aki szeretne úgy kimenni a stadionba megnézni a férjét játszani, hogy néhány tízezer ember azt skandálja róla: „Victoria seggbe szereti.”

Vagy ki rettegne szívesen a gyereke születése után annak elrablásától, s ki szeretne emiatt az ajtó előtt aludni, hogy ha valaki be akar hatolni a szobába, arra mindenképp felébredjen?

Az igazat, ne csak a valódit!

Szerencsére mégsem csúszik át a sorozat Beckham sajnáltatásába: bőven kapunk a házaspár furcsaságaiból, hibáiból is.

Kedvencem, amikor Victoria azt elemzi, ő munkásosztálybeli családból származik, mire férje bekiabál az ajtón: ugyan, mondja már el, milyen autóval hordták suliba a nyolcvanas években. És Beckham addig köti az ebet a karóhoz, míg Victoria ki nem mondja: „ja, hát apunak volt egy Rolls Royce-a”.

Posh Spice humora közel sem ismeretlen a rajongók előtt – néhány talk show-szereplés alkalmával vagy a közösségi médiából már bőven kiderülhetett a szélesebb közönség számára is, hogy csípős, pikírt megjegyzései mögött fergeteges önirónia is van. Most láthatjuk, hogyan működik mindez a Beckham-házaspár otthonában, a hétköznapokban.

Hogyan takarít tűzhelyet vagy perget mézet minden idők egyik legnépszerűbb labdarúgója – és hogyan ugratják egymást a feleségével. És miközben néha a rendező-interjúkészítő Fisher Stevens kifejezetten Victoriát szeretné bűnbaknak beállítani („és te tényleg bejelentetted egy nappal a vb-meccs előtt, hogy terhes vagy?!”), tulajdonképpen választ kapunk arra, hogyan volt képes két felfoghatatlanul híres és gazdag ember négy gyermeket felnevelni szeretetben és viszonylagos békében. Ez náluk jóval kevésbé ismert embereknek sem szokott feltétlenül könnyen menni.

A válasz?

Az, hogy akkor is ragaszkodtak egymáshoz, a család, a párkapcsolat prioritásához, amikor mindenki (barátok, család, az imádott-istenített vezetőedző) aggályát fejezte ki amiatt, hogy a „felhajtás” a teljesítmény rovására megy majd.

Valójában Beckhamék mindig fordítva látták ezt: minden egyéb mehetett volna a családi élet rovására. Ezt azonban nem engedték.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

David Beckham (@davidbeckham) által megosztott bejegyzés

Emlékezés és szembenézés

Az ilyen típusú dokusorozatok fő kérdése mindig az, hogy egy utólagosan megcukrozott, a csúnya részeket elmismásoló emlékezést kapunk-e, vagy valódi szembenézést azzal, ami történt.

A Beckham című sorozat kiemelkedik abban, hogy nem áll meg a felszínnél, de nem is szenzációhajhász. És néha egy-egy csenddel, szünettel, okos vágással mutatja meg a lényeget: a fiát mindenben támogató, ám mégiscsak túlzott elvárásokat támasztó apa megszállottságát. A széttetovált szupersztárt, aki majdnem elsírja magát, amikor az őt ért megaláztatásról beszél – vagy az anyát, aki vélhetően fia egész gyerekkora alatt amiatt őrlődött, szabad-e engednie, hogy a kis David életét teljes mértékben a teljesítménykényszer határozza meg. 

Így érdemes dokumentumfilmet csinálni: őszinte alannyal, aki képes reflektálni saját kiváltságaira és hibáira is, bámulatos alapossággal összegyűjtött archív anyaggal, okos, átgondolt szerkesztéssel és popkulturális kitekintéssel. (Zenei rendezés: ötös.)

A Beckham legcsodálatosabb jeleneteit mégis egy formabontó rendezői ötletnek köszönhetjük.

Miközben ugyanis a legemlékezetesebb meccsrészleteket levetítették az interjúalanyoknak, egy kamera semmi mást nem vett, csak az arcukat szuperközeliben.

És ezekben a tekintetekben benne van minden, ami miatt egyáltalán létrejöhet egy ilyen karrier, mint a David Beckhamé: a futball iránti szenvedély, az eksztázis, a rémület, a meghatottság, a feszültség – minden. Élet és halál.

Kiemelt képünk forrása: Netflix

Csepelyi Adrienn