–

Minden nap legalább egy gyerek kér segítséget, akit zaklatnak, bántalmaznak az iskolában

„Mindennap van legalább egy hívónk, aki kifejezetten iskolai zaklatás miatt keres meg minket” – mondja Reményiné Csekeő Borbála, a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány szakmai vezetője, aki szerint a csúfolódás, az iskolai zaklatás – történjen akár a való életben, akár online felületeken – mindig közös ügy, közös probléma.

„A kortárs bántalmazás esetében az iskoláknak is kulcsszerepük van. Hiszen az ott dolgozó pedagógusok azok, akiknek lehetőségük lenne időben felismerni a problémákat, és ha kell, közbe is avatkozhatnának.”

Azonban iskolát vezetni és működtetni nem egyszerű feladat – különösen Magyarországon nem az. A pedagógusok extrém módon túlterheltek, és gyakran még a legalapvetőbb feladataikra sincs elegendő idejük vagy energiájuk. Nem ritka, hogy a mindennapi teendők mellett egyszerűen nem marad kapacitás arra figyelni, mi zajlik a gyerekek között.

„Az iskolákban kevés a segítő szakember, például a pedagógiai asszisztens, miközben az osztálylétszámok folyamatosan nőnek.

Teljesen irreális, hogy 500 gyerekre egyetlen iskolapszichológus jusson. Miközben világosan látszik, hogy a tizenévesek mentális állapota egyre aggasztóbb”

– teszi hozzá az alapítvány szakmai vezetője.

Reményiné Csekeő Borbála szerint a tizenévesek legtöbbször lehangoltság, lelki problémák, depresszió, szorongás és félelmek miatt fordulnak az anonim lelkisegély-szolgálathoz. „Telefonálnak kapcsolati nehézségek miatt, mert gond van a családjukban, vagy azért, mert nem jönnek ki a kortársaikkal az iskolában. Sokakat zaklatnak, csúfolnak, megfélemlítenek, és ez olyan erős szorongást generálhat, amely már testi tüneteket is okozhat, mint például a rendszeres hasfájás, fejfájás.”

Az alapítvány szakmai vezetőjétől azt is megtudtuk, hogy

ebben az évben eddig 22 alkalommal volt szükség azonnali segítségre öngyilkossági veszély miatt, ami megegyezik a tavalyi egész éves esetszámmal.

„Április végéig 903 beszélgetésben merült fel valamilyen öndestrukció, a 903 beszélgetésből 171-szer kereste fel a szervezetünket 15 év alatti. A kortársak közötti bántalmazásról 179, kortársak közötti konfliktusokról pedig 277 alkalommal esett szó” – részletezi Reményiné Csekeő Borbála, aki szerint a szuicid gondolatok, az önpusztító viselkedés és az öngyilkossági kísérletek egyértelműen emelkedő tendenciát mutatnak. 

Hiányzó védőfaktorok 

Más számok is hasonlóan szomorú képet festenek: az UNICEF Magyarország például egy 2023-as közleményében azt írta: becslések szerint világszerte minden hetedik serdülő küzd mentális betegséggel. Kelet-Európában, Közép-Ázsiában, Észak-Amerikában és Nyugat-Európában az öngyilkosság a második vezető halálozási ok a 15–19 évesek körében.

Dr. Jármi Éva pedagógiai szakpszichológus és bullying-szakértő úgy tudja, hogy sajnos hazánk előkelő helyet foglal el a tinédzserkori öngyilkosságok statisztikájában. A szakértő szerint nem szabad elhamarkodottan arra a következtetésre jutni, hogy egy kamasz azért vet véget az életének, mert az iskolában zaklatják. Ugyanis az az út, amely oda vezet, hogy valaki az öngyilkosságot válassza, sokkal hosszabb és összetettebb ennél. 

Az ilyen tragédiák mögött több tényező áll, és hiányoznak azok a védőfaktorok – támogató szülők, egy jó barát, örömteli tevékenységek, érzékeny iskolarendszer –, amelyek képesek lennének tompítani, ellensúlyozni a gyerekben felmerülő rossz érzéseket és gondolatokat.

Képtelen kifogások, állandó hányinger – intő jelek, amelyek bullyingra utalhatnak

Az izoláció csak az egyik jele lehet annak, hogy a kamasz bullying áldozata. A szakértő szerint gyanús lehet az is, ha megváltozik a viselkedése, átalakulnak a kapcsolatai, míg más gyerekek szomatikus tüneteken – állandó hányinger, rossz közérzet – keresztül kommunikálnak a külvilág felé arról, hogy valami nagyon nincs rendben.

„Intő jel lehet az is, ha a gyerekkel nem lehet beszélni az iskoláról, az osztálytársairól, mert vagy elzárkózik, vagy nagyon negatívan reagál, például csak szidja az iskolatársait. Nem oszt meg semmit arról sem, hogy mivel tölti a szüneteket, a délutánokat, amikor egyébként lehetne a többiekkel barátkozni. Az is előfordulhat, hogy le se megy az udvarra két óra között, hanem a folyosón ül egyedül, és zenét hallgat.” – fejti ki dr. Jármi Éva.

A pszichológus szerint sokszor csak utólag derül fény arra, hogy mi is zajlik a háttérben.

„Találkoztam olyan gyerekkel, aki hatalmas balhét csapott, és mindenféle képtelen kifogást talált ki, csak hogy ne kelljen elmenni az osztálykirándulásra. Később azonban kiderült, hogy egy előző kiránduláson kirakták a holmijait a szobából, mert senki nem akart vele lenni.”

Közbelépjünk, vagy hagyjuk, hogy maga oldja meg?

Őrjítő lehet szülőként, ha tudomást szerzünk arról, hogy a fiúnkat, lányunkat bántják az iskolában – akár azon kívül –, vagy éppen arról, hogy a mi gyerekünk keseríti meg az egyik osztálytársa életét. Mit tehet az a szülő, akinek a gyereke iskolai zaklatás áldozata? Hogyan lehet ezt a helyzetet ésszerűen kezelni?

„A szülőknek – bármennyire is szeretnék – nincs ráhatásuk azokra a negatív hangokra, amelyeket a gyerekük az iskolában hall. Az érintett családoknak azt szoktam tanácsolni, hogy a negatív hang mellé sorakoztassanak fel pozitív, szerető és elfogadó gondolatokat. Fontos látni, hogy a negatív hangok talán sosem fognak örökre megszűnni, viszont elhalkulhatnak a támogató üzenetek, beszélgetések hatására” – mondja dr. Jármi Éva, aki szerint nem feltétlenül baj az sem, ha hagyjuk, hogy a gyerekünk egyedül próbáljon megküzdeni a helyzettel. 

„Nem gondolom, hogy minden esetben túlbuzgó módon be kell avatkozni. Inkább érdemes figyelni arra, hogyan hat az adott helyzet a gyerekünkre.

Ha megosztja velünk az élményeit, és olyan viszonyban vagyunk vele, hogy érdekli a véleményünk, akkor közösen is gondolkodhatunk megoldáson. Azonban sok kamasz ilyenkor azt mondja: anya, ebből te maradj ki, ez az én ügyem. Én megoldom.”

Fontos azonban, hogy a szülő biztosítsa a támogatásáról a gyerekét. „Mondhatjuk neki, hogy oké, bízom benned, szuper vagy, de értsd meg, hogy szülőként aggódom, és figyelnem kell rád. Ha azt látom, hogy a helyzet nem javul, vissza fogunk térni rá. Ez az a hozzáállás, amellyel egyszerre tudjuk támogatni a gyerek önállóságát, és biztosítani őt arról, hogy nincs egyedül” – fejti ki a szakértő.

Egészen más a helyzet akkor, ha a gyerek azért hárít, mert fél tőle, mi fog történni, ha a szülő beavatkozik

„Sokan tartanak attól, hogy nevetségessé válnak a kortársaik előtt, vagy esetleg attól, hogy a zaklató bosszút áll, mert beárulták őt a szülőknek. Ezekről a félelmekről is lehet beszélni a gyerekkel, ahogy arról is, hol és kikkel érzi jól magát az iskolában. Kik azok a barátok, akiket lehet mozgósítani, akikben megbízik, akikkel szívesen tölt időt.”

Előfordulhat, hogy hiába őszinte a kommunikáció a szülő és a gyerek között, hiába próbál segíteni az iskolapszichológus vagy a pedagógus, a helyzet nem javul. A gyerek és a szülő is elkeseredik, ilyenkor sokak fejében felmerülhet az iskolaváltás gondolata.

„Ha már mindent megpróbáltak, akkor el lehet gondolkodni az iskolaváltáson, de fontos hozzátenni, hogy önmagában ez ritkán oldja meg a problémát. A zaklatás ugyanis nem szűnik meg attól, hogy a gyerek másik osztályba vagy iskolába kerül. Gyakran ugyanúgy folytatódik egy másik célponttal, egy új áldozattal.

Sok bullying áldozat járja be sorra az osztályokat, iskolákat, de a probléma rendszerint újra fellép. Meg kell bizonyosodni arról is, hogy a gyerek, akit átvisznek, képes kilépni a bántalmazott szerepből.

Hiszen egy új közösségbe érkezni már önmagában is nagyon megterhelő” – magyarázza dr. Jármi Éva.

Ne fenyegessük a másik szülőt, a gyerekét meg pláne ne!

Valószínűleg sok szülő fejében már megfordult – sőt, sokan talán meg is tették –, hogy felhívják annak a gyereknek a szüleit, aki nap mint nap megalázza a másik fiát, lányát az iskolai ebédlőben vagy az udvaron. A szakértő szerint ez semmiképp sem jó megoldás – az pedig végképp nem, ha valaki közvetlenül a bántalmazó kamaszhoz fordul.

„Sok iskolai konfliktus eszkalálódik amiatt, hogy az egyik szülő úgy érzi, neki kell rendet tennie. Ennek azonban ritkán van jó kimenetele. Hiszen a két oldal egészen máshogy értelmezi a helyzetet, a beszélgetésből pedig könnyen lesz vita, sőt, sárdobálás.

Nem ritka az sem, hogy a bántalmazó gyerek anyja, apja koalíciót kezd építeni más felnőttekkel, akikkel közösen az áldozatot hibáztatják” – fejti ki dr. Jármi Éva, aki szerint a szülők helyett a pedagógusokat érdemes bevonni és mozgósítani. Hiszen ők indirekt eszközökkel is közbe tudnak lépni, valamint véget vetni a bullyingnak.

„Ők tudnak változtatni például az ülésrendeken vagy a csoportmunka-feladatokon, hogy az áldozat biztonságban érezze magát. Amikor hozzánk fordulnak a szülők, az adott helyzet alapján mindig készítünk egy intervenciós tervet. Lépésről lépésre megfogalmazzuk, hogy kinek mi lehet a feladata – többek között az iskolának és a pedagógusoknak is.”

*

Ha Ön is úgy érzi, segítségre lenne szüksége, hívja a krízishelyzetben lévőket segítő, ingyenesen hívható 116-123, vagy 06 80 820 111 telefonszámot! 24 éves korig a Kék Vonal telefonszáma is hívható: 116-111. Amennyiben másért aggódik, ajánljuk az Alapítvány az Öngyilkosság ellen honlapját, amelyet ITT ér el. További tájékoztató, illetve – szakember segítségével igénybe vehető – önsegítő eszközt pedig ITT talál. 

Kaiser Orsolya