Mi legyen egy sportkocsma „női sarkában”? Rózsaszín székek? „Csajos” kaják? Műkörmös részleg? Mit ehet egy férfi meccsnézés közben? Csepelyi Adrienn ír arról, hogyan kellene inkább fontos és valódi kérdéseket feltennünk.
Drukkoljon a te csapatodnak a Szentesi, könyörületből!
Embernek maradni a legsötétebb időkben.
A ma negyvenéves Zlatan Ibrahimović történetének megismeréséhez nem kell focirajongónak lenni.
Két szó, ami örökre pályára állít valakit. Vajon milyen hosszú távú következményei vannak annak az apai vágynak, ha lány helyett inkább fiút várt?
„Persze az is lehet, hogy csupán az én naiv illúzióimban létezik olyan film, amelyet megnézve mindenki magán tud röhögni. Az ultrák az állandóan fölbugyogó toxikus maszkulinitáson és a tényleg létező (de nem mindenkinél és nem általánosan létező) fajgyűlöleten, a nézők pedig azon, hogy vajon mennyivel nemesebb az ultrákról egybites, semmirekellő baromként beszélni, mint más csoportokról állítani en bloc ugyanezt.”
Itt van öt könyv strandra, utazáshoz, Eb-levezetéshez – valahogy csak kihúzzuk velük a bajnoki rajtig…
Az alábbi cikkből egy szót se vegyél komolyan!
„A tapasztalatom az, hogy azok, akik a túlfizetett focisták miatt a leghangosabban hőbörögnek, csak nagyon ritkán támogatják legalább azzal a többi sportágat, hogy odakapcsolnak a tévén (nem négyévente egyszer), kommentelnek a közösségi médiában az illető posztjai alá, vagy épp bekövetik, hogy ezzel is nagyobb bázisa legyen.” Csepelyi Adrienn egy kicsit ki(f)akadt.
Talán nem árt megvizsgálni azt sem, mi húzódik a hátterében annak, hogy a focisták a nagy meccs éjszakáján nem a pihenéssel vannak elfoglalva. Teljesítménykényszer miatti szorongás? Berögzült rossz szokás a topfutballisták sajátos életmódja miatt, ami rengeteg utazással, és ezáltal elszigetelődéssel is jár?