Vécéjükbe, ágyukba, nadrágjukba is befotóznak a BeReal felhasználói

–

Légy igazi, és csak a barátaidnak: mint a hősidőkben (majdnem)

Lehet, hogy te most hallasz róla először (bár, ha WMN olvasó vagy, akkor nagyon remélem, hogy olvastad Krajnyik Cintia kolléganőm írását néhány hónappal ezelőtt), de a jelenség nem új, és nem is előzmények nélküli.

A Franciaországból indult BeReal 2020 óta létezik, tavaly pedig egészen elképesztő növekedést produkált.

A szűrőtlen, manipulálatlan valóság ígéretével hódítja meg azokat, akiknek telítődtek a pórusaik Meredith Duxbury brutális sminkelési kihívásával (lelőhely: TikTok), a deep fake-ként viselkedő filterekkel és az aprólékosan megszerkesztett Insta- posztokkal.

Azaz legfőképpen a kis- és nagykamaszokat (bár nálunk a szerkesztőségben például húszas- és harmincas kollégák is használják). Számomra is teljesen váratlanul én magam is „vendégszerepeltem” néhány BeReal-fotójukon, ha épp akkor jött az értesítés, amikor volt szerencsém a frontkamerájuk látóterében tartózkodni.

Merthogy az alkalmazás mindennap egy másik pillanatban küld jelzést egyszerre minden egyes felhasználójának, hogy „It's time to be real”, azaz, itt az idő, hogy igazi légy, és onnantól fogva két perced van, hogy lőj és posztolj egy szelfit meg egy rendes (kifelé néző, az épp aktuális környezetedet bemutató) fotót egyszerre. Szűrőket, vágási, fényelési és egyéb torzítási lehetőségeket nem kapsz, azt rakod ki, ami van. Utána pedig szórakoztathatod magad azzal, hogy a barátaidat épp melyik pillanatban kapta el az alkalmazás értesítése. Követni és nézegetni csak a szűk baráti társaságodat tudod, ez pedig a fejlesztők egyértelmű főhajtása a „régi szép idők” előtt. Tudjátok, amikor mindenkit, akivel az iWiW-en kapcsolatban álltál, személyesen is ismertél, a Facebook pedig a barátaid virtuális könyvtára volt. 

Guld Ádám médiakutató szerint a BeReal épp erre a nosztalgiára játszik rá, nagyon ügyesen.

„Sok közösségimédia-felülettel szemben ez tényleg a kisközösségekre, a tényleges baráti körre van kitalálva. Engem emlékeztet arra az időszakra, amikor a közösségi média az offline közösségeknek egy virtuális reprezentációja volt. Ez egy igazi antitrend, amely tudatosan ebbe az irányba akar visszakanyarodni” – mondja, és hozzáteszi, hogy ezzel a szűk nyilvánossági hálóval egy

olyan biztonságérzetet kelt a fiatal felhasználókban, amelynek köszönhetően a privát szférának egy nagyon intim szegmensét is hajlandók megmutatni, amit nem feltétlenül raknának ki bármilyen felületre. 

Szóval, adott egy (sajnos hamis) biztonságérzet, és az az érzés, hogy itt és most egy olyan mozgalomnak vagy a része, ami végre tényleg szembemegy a szétfilterezett és valóságnak hazudott TikTok/Insta-világgal. Ráadásul itt még se híre, se hamva a szülőknek, no de pláne a nagyszülőknek, akikkel nagy valószínűséggel ezt a cikk is a Facebookon jön szembe, és simán lehet, hogy a főcím meg a fotó érzékelése után le sem kattintják. 

Az alkalmazás pedig azt is lehetővé teszi, hogy egy-egy random pillanatra belenézhessünk a haverok életébe. Most őszintén, melyik kamaszgyerek tudna ennek ellenállni? Főleg úgy, hogy a társaságban már mindenki letöltötte, de a hangadók biztosan.

Be real: be there, be ready 

A médiakutató a Pécsi Tudományegyetemen tanítványai körében végzett fókuszcsoportos vizsgálatot a magyar fiatalok BeReal- használatáról. Ebből kiderült, hogy a legtöbb felhasználó valamiféle társasági nyomásnak vagy elvárásnak köszönhetően töltötte le az alkalmazást, és nem elsősorban azért, hogy a saját valóságát mutogassa, hanem azért, hogy a többiekét nézze.

A kutatás során vezetett beszélgetéseken, ahogy Guld Ádám fogalmaz,

„az első tíz perc után leolvadt a cukormáz. Kiderült, hogy a BeReal jól felépített, és kiváló PR által megtámogatott imázsa, hogy egy biztonságos platform, ami visszahozza a valódi közösséget, és hogy a tartalmakat nem lehet torzítani, egyáltalán nem igaz.”

Azt korábbi kutatásokból tudjuk, hogy a tizenévesek hétköznap átlagosan csaknem hat és fél, hétvégén akár napi tíz-tizenkét órát töltenek a neten. A BeReal azt mondja, hogy itt elegendő csak abban a bizonyos kettő percben elérhetőnek és aktívnak lenned. Igen ám, de nem mondjuk meg neked előre, hogy melyik az a bizonyos kettő perc. Ennek pedig olyan pszichés hatása van, hogy a legtöbb felhasználó, különösen a korai időszakban (az app letöltése utáni egy-két igazán lelkes hónapban) non-stop készültségben van, ami jelentős feszültséget kelthet. 

„Nem tudom, hogy mi a jobb, hogy ha kiszínezem kicsit a valóságot, vagy ha egész nap arra készülök, hogy olyan pillanatban kapjam az értesítést, amikor úgy tudom megmutatni magam, ami kedvező” – veti föl a kérdést Guld Ádám, aki hozzáteszi, hogy

a BeReal minden más alkalmazásnál agresszívabban nyomul a határainkon belülre, az életünkbe.

Abban a pillanatban ugyanis, amikor megérkezik az értesítés, hogy fotózni kell, sokan eldobnak kaszát-kapát, és abbahagyják az éppen végzett tevékenységüket. Ezen a ponton a médiakutató megoszt velem egy történetet egy kiskamaszoknak tartott nyári táborról, ahol az egyik tanítványa felügyelőként dolgozott. A huszonéves napközis felügyelő számára döbbenetes volt látni, ahogy a 30-40 gyerek egy emberként tette le az evőeszközt és kezdett bele a fotózásba, amikor ebéd közben megjött a felszólítás.  

A másik jellemző felhasználói viselkedés az, hogy az alkalmazás kiskapuját kihasználva, a használó nem azonnal, tehát abban a bizonyos két percben készíti el a fotót, hanem vár egy alkalmasabb (aka előnyösebb) alkalomra. Igaz, hogy a késve készült és posztolt képek kapnak „büntetésből” egy megjelölést, de hát a látszat az látszat, ugyebár, nem olyan könnyű elszakadni az elvárásoktól. De erről pár bekezdéssel lejjebb még lesz szó...

Az Ifjúságkutató Intézet 2022-es 1000 fős, reprezentatív felmérése szerint szerint a 15–19 év közötti magyar fiatalok egyértelmű kedvence jelenleg a TikTok (ötből négy fiatal napi szinten használja), amivel valószínűleg elértük a maximumot. Hogy a hazai kamaszoknak is lassan elegük lesz a valóságot agyontorzító platformokból, mutatja, hogy

a BeReal itthon is óriási ütemű növekedést produkál, és noha jelenleg tíz százalékos a lefedettsége, minden más közösségimédia-platformot lepipált a terjedés gyorsaságában.

De vajon mit mond rólunk ez az egész jelenség?

Tényleg odáig jutottunk, hogy egy antitrendre van szükségünk ahhoz, hogy emlékeztessenek minket a valóságunk, életünk egyszerűségére? És erre föl lehet építeni egy sikeres közösségi platformot?

Röviden: tényleg.

Az arcoddal együtt mozgó filterekkel operáló TikTokkal elértük a manipuláció maximumát. Jellemző módon a csúcs után minden megatrend maga alá fordul; jön az antikultúra.

Guld Ádám két éve foglalkozik a figyelemgazdaság kutatásával, és azt mondja: pusztító, ahogy folyamatosan emeljük az ingerküszöböt, folyamatosan rövidülnek a tartalmak, egyre több csatorna van, és egyre több tartalom zúdul a felhasználókra, ami egy ördögi kör, és most már azt is tudjuk, hogy nagyon sok negatív hatása van. Ezek a figyelemkoncentráció csökkenésétől kezdve különböző viselkedési zavarokig olyan tünetek, amelyek elsősorban a legfiatalabbakat érintik. 

„Az sajnos nem látszik, hogy mi, felhasználók ebből mit profitálunk. Az viszont nagyon világos, hogy az ipar és gazdaság milyen óriási profitot képes termelni a figyelmünkből egy nagyon erősen kidolgozott és nagyon erősen manipulatív rendszerben.

Ennek a rendszernek elképesztő szívóhatása van, aminek a felhasználók döntő többsége sajnos bedől” – mondja a szakember.

A kutatók már egy ideje látják a figyelemgazdasággal szemben álló ellentrend előszelét, amelynek során ez az egész megfordul, és elindul egy lassítás. Nem a tartalmak mennyisége, elképesztően magas ingerküszöbe, gyorsasága lesz a vonzó, hanem az, hogy kevesebb tartalmat fogyasszunk, de az legyen értékes és olyan, ami a saját személyiségünket, életünket építi, vagy olyan, ami visszaterel minket a valódi közösségiség elveihez és élményéhez. 

Erre az igényre válaszol a BeReal. 

És ezzel a szülőknek is dolguk van

A legrosszabb, amit tehetsz, hogy azt mondod: téged ez nem érdekel. Tiltani sem érdemes, mert életkori sajátosság, hogy megtalálja a módját, hogy használja, ha akarja – különösen, ha a digitális térről van szó, amihez úgyis sokkal jobban ért nálad. Az a minimum, mondja Guld Ádám, hogy tudj róla: létezik. Ismerd meg, miről szól, és légy tudatában a buktatóinak is.

Például figyelj oda, amikor azt írom: a lányok és a fiúk máshogy vannak fönt a BeRealen.

Míg az Ifjúságkutató felméréséből az derült ki, hogy a legtöbb közösségimédia-platformot a fiúk és lányok (fiatal férfiak és fiatal nők) hasonló módon használják, addig Guld Ádám fókuszcsoportos kutatása rávilágított egy nagyon izgalmas, és egyben ijesztő, de közben sajnos logikus jelenségre:

„Különbség van a lány és fiú felhasználók viselkedéskultúrája között. Azt látjuk, hogy a fiúk felhasználási gyakorlata sokszor provokatívabb, sokkal többet megengednek maguknak, többször futnak bele olyan tartalmak gyártásába, ami már kockázatos vagy problémás. Az egyik srác például a kakiját fotózta le, de nemegyszer előfordul a dickpicek posztolása is.

Ebből is látszik, hogy a két nem között működnek a kulturális elvárásokkal kapcsolatos szabályrendszerek és társadalmi sztereotípiák; a lányoknak ebben a közegben is sokkal inkább a homlokzatukat kell védeniük, úgy érzik, sokkal több elvárásnak kell megfelelniük, ami a fiúk esetében nem jelentkezik ilyen erősen.”

Általánosan elmondható, hogy a BeRealen is lehet találkozni erőszakos vagy pornográf képekkel, és előfordul a nemi aktus közben készült fotó is. Ráadásul, (és ez nagyon fontos hiányossága a platformnak, amin – állítólag – már dolgoznak a fejlesztők) az alkalmazáson nincsenek olyan korlátozó algoritmusok, amelyek a kéretlen vagy határátlépő tartalmakat automatikusan ki tudnák szűrni. 

A másik hiányos terület az adat- és személyiségi jogok védelme. A szakember szerint főleg kiskamaszok esetén hiányzik a tudatosság; gondolkodás nélkül posztolnak otthonról, intim tereikből is, ami aláássa a biztonságukat. Az ad hoc elkészített képeken pedig gyakran megjelennek olyan idegenek, akik ehhez nem adták hozzájárulásukat. Minősített esetben ezeket az embereket méltatlan módon vagy tudattalan állapotban fotózzák a posztolók, sokszor viccből (itt Guld Ádám a kutatás alapján vonaton nyitott szájjal alvó utastársak lefotózását hozta példaként). 

„Áh, majd úgyis megunják” – és erre tényleg van esély, hacsak…

Nyugi, nem a világvége jött el, csak a szokásos: itt van egy (neked) új platform, amin fönt van a gyerek, és ki tudja, mit csinál. Az a szerencse, hogy a vécébe-gatyába befotózás izgalma a szakember szerint is valószínűleg gyorsan lecseng, ahogy az úgynevezett valóság sem bizonyul hosszú távon elég izgalmasnak.

Guld Ádám fókuszcsoportjaiban arról számoltak be az egyetemisták, hogy az első három-négy hét után az alkalmazás és az azon megjelenő saját és baráti fotók gyakran unalmassá válnak a fiatalok számára.

„Ennek az az oka, hogy az, hogy adott pillanatban a hétköznapjaimról készítek képet és azt megosztom a barátaimmal ideig-óráig tud érdekes lenni, de viszonylag gyorsan kimerülnek a lehetőségek” – mondja a médiakutató. „Márpedig szerkesztett, komplexebb, mélyebb tartalmak beágyazására a felület nem alkalmas, úgyhogy van ennek a jelenségnek egy viszonylag rövid felfutása, és aztán nagyjából két-három hónap alatt ki is fullad általában."

Igen ám, de erre – nyilván – a BeReal tulajdonosai is felfigyeltek. Így, iparági hírek szerint, arra lehet készülni, hogy a BeReal is szépen lassan el fog kezdeni változni, alakulni a felhasználói viselkedéshez… és a befektetői várakozásokhoz.

Jelen pillanatban mindenki azt várja, hogy mikor és hogyan adják föl a hirdetésmentességet. Most ugyanis még nincsenek termékelhelyezések, sem pedig influenszerek a platformon, ami kétségtelenül az egyik legnagyobb vonzereje. Ez viszont így előbb-utóbb fenntarthatatlan lesz üzletileg.

És ahogy a Facebook sem cinikus, manipulatív pénztermelő gigaalgoritmusnak indult, aztán nézzétek meg, mi lett belőle; a BeRealt sem véletlenül értékelték 600 millió dollárra tavaly év végén.

Az influenszerkultúra vége?

És ha már influenszerek.

Végül kíváncsi voltam arra, hogy Guld Ádám mit gondol, elhozhatja e (végre) az influenszerlufi kidurranását a BeReal által képviselt antitrend? Még szinte be sem fejeztem a kérdést, amikor jött a nagyon határozott válasz:

„Nem. Ebben egészen biztos vagyok. Azért, mert annak az erős, és még mindig erősödő influenszertrendnek, aminek lassan tíz éve tanúi vagyunk, nagyon komoly társadalmi-kulturális háttere van. A fiatalok elmagányosodása és a társadalom atomizációja áll amögött, hogy ezek a karakterek ennyire fel tudnak futni és sikeressé tudnak válni” – oszlatja el a reményeket a szakember. 

„Meglátod, a Kardashienek is meg fogják találni a maguk útját ebben az új BeReal világban – adaptálni fogják magukat a retusálatlan valóság új trendjéhez, és ki tudja, még az is lehet, hogy követői közösségük hálás lesz ezért.”

Képek: WMN

D. Tóth Kriszta