Pszichothrillerrel rukkolt elő az ország egyik legismertebb meseírója, Berg Judit

–

Aki igazán jó író, az minden műfajban emlékezeteset alkot

Berg Juditot gyerekeknek szóló mesekönyveiről ismeri az ország, sőt már nemzetközileg is igen jól cseng a neve: a Rumini miatt a könyves világban, a Lengemesék külföldi díjesője (és a magyar gyerekek rajongása, amiről Tóth Flóra írt korábban) okán pedig a rajzfilmek kedvelőinek körében. 

A krimi műfajának megvan pályáján az előzménye, hiszen az Alma, a Drifter, Az őrzők, és ennek kvázi folytatása, A keresők (ezekről én írtam korábban), vagy A holló gyűrűje is mind-mind rejtélyes esetek megoldását kínálta a kamaszoknak. A még kisebbeket pedig a Kertész Erzsivel közösen írt két könyve, A négy madár titka és Az óra rejtélye vezeti be az izgalmas olvasnivalók világába.

Berg Juditot mégis kétségek gyötörték, hogy vajon első, felnőtteknek szóló krimije a saját nevén jelenjen-e meg.

Egyrészt attól tartott, hogy esetleg a gyerekek kezébe adják a felnőttek ezt a kicsit sem nekik való történetet, másrészt amiatt is szorongott, hogy mennyire lesznek nyitottak az olvasók, ha egy gyerekkönyvíró felnőtteknek szánt művet ad ki. Majdnem tíz évig dédelgette magában ezt a sztorit, mert nem találta hozzá a megfelelő formát, így aztán inkább – a sokak által várt gyerekkönyvekre hivatkozva – bele sem kezdett a munkába. 

Pedig az már Mészöly Ágnes Rókabérc, haláltúra című fantasztikusan jó krimijének fogadtatásából is kiderült (írtam erről is), hogy a kezdetben gyerekkönyveket jegyző szerzők is betörhetnek az úgynevezett felnőttirodalomba, kizárólag azon múlik a siker, hogy mennyire jó a mű, amit kiadtak.

Molnár T. Eszternek is van egy – Mészöly Ágnessel közösen jegyzett – disztópiája: Az Emberek Országa, és írtam az Árkus, a csikó, valamint A Kóbor Szálló című mesekönyvéről is, de nagy elismerés övezte a Teréz vagy a test emlékezete című felnőtteknek szánt megrázó kötetét, ahogy a Hidegkút című tavaly megjelent kisregényét is. Szóval most már három olyan női szerzőről tudunk, akik sikeres gyerekíróként kezdték, és a felnőtteknek szánt műveiket is elismerték. (Tóth Krisztina vagy Kiss Judit Ágnes épp fordítva csinálták, ők népszerű, magasan jegyzett felnőttirodalmárként kezdtek szintén csodálatos, gyerekeknek szóló könyveket írni.)

A jó író műfajoktól függetlenül jót ír. Berg Judit könyve pedig annyira jó és olyan összetett mű, hogy csupán amiatt nevezem pszichothrillernek vagy kriminek, mert nem tudom, mit is írhatnék arról a könyvről, amiben egyetlen szándékos gyilkosság sem történik, mégis van benne három haláleset és ebből kettő igencsak rejtélyes… Ráadásul egy Ottlik Gézától vett idézet a mottója: a Próza című művéből szerepel néhány velős, ars poeticaként is olvasható mondat az írás természetéről.

Na, szóval van egy nő, illetve kettő, és az egyik néha a másik…

Értitek, ugye? Nem baj, ha nem. Ha elolvassátok a könyvet, ez a rész biztosan világos lesz.

A főbb szereplők:

Kornél elvált, jóképű nyomozó. (Berg Judit egyenesen Keanu Reevest képzelné el főszereplőként, ha film készülne a sztoriból, amire látok esélyt, mert végig filmszerűen pörög az egész történet. Milyen szép is lenne, ha tényleg Keanu játszaná…) Palkó nevű óvodás kisfiát nagyon szereti, volt feleségével elég rossz a viszonya, de jó apa, és a nyomozói munkájában az egyik legnagyobb nehézséget az okozza, hogy vajon idejében odaér-e a fiáért az óvodába, ha épp ő az „ügyeletes” szülő. Sikeresnek mondható detektív, akinek az életében van egy fekete folt…

A fekete foltot úgy hívják, hogy Zafira. Ő forgatókönyveket ír, van egy roppant elfoglalt pasija, aki színész, és nem igazán törődik Zafirával. A harmincas nő néhány éve teljesen véletlenül csöppent bele egy nyomozásba, és csavaros, forgatókönyveken edzett észjárásával megoldotta azt a bűntényt, ami Kornélon kifogott, a férfi persze ezt azóta sem tudta megemészteni.

Éva korai negyvenes, csinos művészettörténész, aki boldogtalan házasságban él Albert nevű férjével, aki jól menő ügyvéd. A férfi egyáltalán nem foglalkozik kisiskolás ikerfiaikkal, és minden áldott este szexelni akar a feleségével. (Zárójelben jegyzem meg, pedig megérdemelné a kiemelést, hogy a kötetben szereplő szexleírásokat tanítani kellene az íróiskolákban.)

Iván jóképű harmincas, szintén művészettörténész, Éva kollégája. Okos, művelt, egyszerre akár három barátnője is van, és nem veti meg az alkoholt, alkalmanként a kokaint sem.

Olívia huszonéves rendkívül csinos fotós, Iván barátnője lesz a történet egy pontján.

Rajmund kopaszodó, piknikus orvos, a Möbius Klinika és Életközpontban dolgozik. Ellenszenves, pénzéhes alak.

Dr. Wang, az őrült tudós, aki az embereket tárgyként kezeli. Találmányának megvalósítása érdekében semmilyen eszköztől nem riad vissza.

Zoé az egyetlen, aki egyes szám első személyben beszél, a többieket a narrátor szólaltatja meg. Az ő szövegei dőlt betűkkel vannak szedve, és stílusában is teljesen eltér a többiekétől, kifejezetten szépirodalmi bejegyzéseket olvashatunk tőle, a történettől látszólag teljesen függetlenül. Az ő írásai mellett nem szerepel dátum, a többieknél mindig ott van, hogy orientálja az olvasókat. Zoé egyszerre vágyik a hagyományos női szerepekre, szeretne anyává válni, egyszersmind leküzdhetetlen kalandvágy hajtja. Attól fél, hogy anyaként csak egyféle életet élhet, miközben ezer más szerepben is szeretné kipróbálni magát. 

A sztori

Megpróbálom összefoglalni a történetet úgy, hogy ne fedjek föl semmilyen titkot, amire magatoknak kell majd rájönnötök az első (vagy a második) olvasás után.

Kornélt hajnalban riasztják, egy fiatal fiú holtteste hever Budapest egyik hegyvidéki utcáján. A nyomok szerteágaznak, de sehová nem vezetnek, a fiú testében egy beépített mikrochipet találnak. Nem sokkal később a metró elé ugrik annak a biztonsági szolgálatnak a dolgozója, amelynek egyik tagja felfedezte a fiatal fiú holttestét. Benne is van egy mikrochip.

Snitt.

Éva rádöbben, hogy szerelmes a tíz évvel fiatalabb munkatársába, Ivánba, és irtózik a férjétől. Teljesen összezavarodik. Gyötri a lelkiismeret-furdalás, saját érzéseit sem érti. Amikor nagyon taktikusan, úgy, hogy a férje ne sejtse, mi a valódi szándéka (ez egy igazán mesterien megírt jelenet!) megkérdezi arról, hogy vajon mit tenne, ha ő másba volna szerelmes, a férfi igazi macsóként reagál. „Természetesen” tönkretenné Évát és elperelné tőle a gyerekeket. Éva kétségek közt vergődik, de szerelmet vall Ivánnak, aki kineveti. Legszívesebben kifutna a világból. Éva férje látja, hogy nincs jól a felesége, ezért azt javasolja neki, hogy menjen el a Möbius Klinikára, amelynek jogi ügyeit ő intézi, ott majd helyrehozzák a hormonjait, mert biztosan az okozza nála ezt a megváltozott viselkedést. Éva belemegy a dologba. Furcsa vizsgálatokban vesz részt, aláíratnak vele egy nyilatkozatot, miszerint titokban kell tartania mindazt, ami ott történik, és beleegyezik abba, amit a klinikán kérnek tőle. Erősen motiválja ebben az Iván iránt érzett szerelme, és az Olívia iránti irigysége is.

A háttérben dr. Wang mozgatja a szálakat, emberekkel kísérletezik, és az örök élet titkát kutatja… Tudja, mi az a lélektranszfúzió.

Mivel képtelen vagyok spoilerek nélkül tovább mesélni a sztorit, abbahagyom, de higgyétek el nekem, hogy nagyon izgalmas, eredeti, minden karakter élő, minden tényanyag hiteles, és olyan erős benne a „női vonal”, hogy Zoé és Éva mondatai közül jó párat óriási betűkkel kiraknék magam elé. Hogy még töprengjek rajtuk. 

Berg Judit regénye rengeteg fontos témát érint: szól a gyerekvállalásról, a válás kínjairól, az anyaságról, a férfi-nő kapcsolatokról, a szexről és a (plátói) szerelemről, az álmokról, az eltitkolt vágyakról, a munkamániáról, a megfelelni vágyásról, ezzel párhuzamosan az őrült szabadságvágyról, egyszóval a valóságról, amit mindannyian megtapasztalunk életünk különböző szakaszaiban.

Olvassátok el Gyárfás Dorka korábbi interjúját Berg Judittal!

Kiemelt kép: Csiszér Goti / WMN – Goti Photography 

Both Gabi