Berg Judit: Az őrzők

A kortárs magyar gyerekirodalom egyik állócsillaga, Berg Judit nagyon fontos művet tett le az asztalra. Az őrzők egy ízig-vérig mai történet, amely azonkívül, hogy letehetetlenül izgalmas, – Nagy Norbert könyvtervének és borítójának köszönhetően, – gyönyörű könyvtárgy is. 

Ha a műfaját kellene meghatároznom, azt mondanám, hogy „kortárs történelmi krimi kamaszoknak”. (Tudom, hogy ez oximoron, de akkor is így van.) Ezek alapján azt hihetnénk, hogy ez egy zsánerkönyv, de az igényes szöveg, a nagy ívű sztori, és a kellő mértékben adagolt, lebilincselő történelmi kuriózumok, amelyek a Mátyás-templomról árulnak el kevéssé ismert adatokat, egyértelművé teszik, hogy igazi kincset tartunk a kezünkben.

A tizedikes Bora gyakorlatilag önállóan, szinte felnőttként él oknyomozó újságíró édesanyjával, akit maga alá temet a munka. Így szinte alig foglalkozik a lányával. Bora azonban nagyon talpraesett. Akkor is, amikor az anyja váratlanul és szinte nyom nélkül eltűnik. Ezzel egy időben történelmi témahét van a gimnáziumban, amelyben Borának és osztálytársainak a Mátyás-templomról kellene kideríteniük különleges háttérsztorikat. 

Nem lehet véletlen, hogy Bora anyjának eltűnése és egy nemzetközileg is ismert műkincstolvaj, Hiéna budapesti utazása ugyanerre az időpontra esik, ahogy az sem, hogy Franciaországból Renard főfelügyelő is Budapesten van épp ebben az időben, hogy rajtaüssön Hiénán. 

A Szent Korona a tét, amelyet Hiéna szeretne megszerezni egy őrült műgyűjtő megbízásából, aki szintén eltölt egy kis időt a fővárosban.

A szálak a végén összeérnek, miközben Boráról kiderül, hogy hihetetlenül tud küzdeni az édesanyja érdekében, és mivel a vér nem válik vízzé, anyja (ok)nyomozói vénáját is örökölte. Néhány barát is segít neki ebben, az egyikükről közben kiderül, hogy sokkal-sokkal több, mint egy barát.

A filmszerűen pörgő események, az életszerű figurák, a modern technikai vívmányok és a korrekt, lebilincselően érdekes történelmi adatok mellett, a mai szleng és a kamaszok minden világfájdalma megjelenik a történetben.

Berg Judit láthatóan tökéletesen tisztában van azzal, hogy micsoda félelmetes viharok tombolnak a kamaszok lelkében.

Tizennégy éves kortól ajánlom, de szerintem a felnőttek és a történelemtanárok, sőt a biztonságtechnikai emberek, valamint leendő krimiírók is sokat tanulhatnak belőle. (Ecovit Kiadó)

Jean-Claude Mourlevat: Jakabak

A nálunk sajnos kevéssé ismert, de amúgy rengeteg díjjal elhalmozott, világhírű francia író könyve igazi kuriózum. Nemcsak azért, mert Rofusz Kinga mély emberismeretről tanúskodó állatrajzokkal illusztrálta a magyar kiadást, hanem azért is, mert a könyv egy olyan történetet ölel föl, amelyben mindegyik, de tényleg mindegyik korosztály talál valami olyasmit, ami megszólítja.

A cseppet sem hagyományos elbeszélői mód – László Kinga lenyűgöző fordításában – zsigerileg hat az olvasókra. A regény a felnőtté válás ezer buktatóját járja körül.

Jakabak, a zenélő kecske szerelmi bánatában világgá megy, ugyanis Szépecske nem őt választotta, hanem az ő legjobb barátját, Samubakot.

A történet váratlan fordulatot vesz, amikor egy gólya egy segélykérő levélbe csomagolt élőlényt pottyant Jakabak kezébe. A levélből kiderül, hogy a veszélyes és vérszomjas Griffók (vagyis a nyestek) szinte teljesen kiirtották a peléket, csupán Pió maradt életben, és még valahol a világban egy szintén csecsemő nyest kislány. A faj csak úgy maradhat fenn, ha ők ketten megmenekülnek és találkoznak.

Jakabak mindent megtesz azért, hogy Pió életben maradhasson, ezért szembeszáll a vérszomjas Griffókkal.

A folyamatos menekülés közben minden megtörténik vele, ami csak egy menekülttel lehetséges, éhezik, koldul, fázik, veszélybe kerül, megalázzák, üldözik.

És miközben ő gondoskodik arról, hogy egy másik faj egyede túlélje a pusztítást, nem találja önmagát, de rengeteget jelent számára az, hogy segíthet, miközben maga is segítségre szorul.

Végül egy amnéziás, alkoholista csaló kakas, Lem lesz segítségére a legvégső csata megnyerésében.

Az állatokban természetesen magunkra ismerhetünk, ahogyan a gazdagon megrajzolt jellemek is ismerősnek tűnnek. A tehetséges földönfutó, Jakabak, aki keresi az identitását, a társadalomból kivetve élő Lem, aki elképesztően tiszta szívű, a nyestek uralkodója, Nagymama, ő a faj legeslegkisebb méretű egyede, mégis totálisan tönkrement, zavaros elméjű agresszor, aki sakkban tartja az egész országot, mindenki retteg tőle.

A menekülőkben pedig felismerhetjük természetesen az igazi, köztünk élő menekülteket, akiket sokan üldöznek csupán azért, mert léteznek. Mégsem egy metaforikus történetet olvashatunk, hanem egy igazi fejlődésregényt.

Katartikus és megható pillanatokra egyaránt számíthatunk olvasás közben.

A kötet tele van filmes, képregényes és irodalmi utalásokkal, de ez már tényleg csak az ínyenceket tölti el boldogsággal, ezek ismerete nélkül is tökéletesen élvezhető, sőt felemelő történet. Én mindenképp a kamaszaim kezébe adom, de a felnőttek is haszonnal forgathatják. Ja, és ami a legjobb, hogy nincs benne semmi direkt kimondva. Lenyűgözően sodró erejű a történet, és mindenki azt olvassa ki belőle, amire ő maga érzékeny. Hat–kilencvenkilenc éves „gyerekeknek” ajánlom. (Vivandra Kiadó)

Ezentúl lesz banán! – Novellák a rendszerválásról

Igazán hiánypótló kötet született a rendszerváltás harmincadik évfordulójára. Sokat beszélgetek a gyerekeimmel a saját gyerekkoromról, és mindannyiszor látom az arcukon az értetlenséget. Egyszerűen nem tudják elképzelni, milyen volt „a legvidámabb barakkban” az élet. A régi reklámokból, filmekből azért sok mindent tudnak már erről a korról, de eddig nem volt olyan könyv, amiben ennyire sűrítve jelenhetett volna meg ez a korszak. A Pagony Kiadó főszerkesztőjének, Kovács Eszternek támadt az a fantasztikusan jó ötlete, hogy felkérjen 15 kortárs szerzőt: meséljék el, milyen volt az életük a nyolcvanas–kilencvenes évek fordulóján.

Mindegyikük máshonnan közelítette meg ezt a rendkívüli eseményt, és ez a sokféleség még izgalmasabbá teszi a könyvet.

Baranyai (b) András fekete-fehér illusztrációi elementáris erővel mutatják meg a korszak szürkeségét, és a reménytelenséget. A neves szerzők szövegei pedig parádésak. Mindegyik másért jó. Magáról a rendszerváltásról csak Mán-Várhegyi Réka megrázó szövege szól, a többiek inkább a „fílinget” ragadják meg nagyon pontosan. Sok humorral, könnyedén beszélnek egy nehéz témáról. 

Kovács Eszter az utószót így fejezi be: 

„[…] azoknak a pillanatoknak és személyes apróságoknak a sokasága, amitől egy ember élete egyedivé, a történelem pedig személyessé és átélhetővé válik”.

Személyes kedvencem az írások közül Győri Hannáé, aki a Pagony Kiadó egyik szerkesztője. Az írás címe: Tilos NyersRezső. Egy kilencéves kislány szemszögéből meséli el feltehetően a saját valós élményeit. De mindegyik szerző története külön, hiteles  kis mikrovilágba vezeti az olvasókat. 

Azt hiszem, most már sokkal könnyebb lesz megérteniük a gyerekeimnek, mit is jelentett az, hogy az életem első huszonegy évét egy „másik” világban töltöttem el. (Tilos az Á Kiadó)

Patrick Ness: Mi, hétköznapi halandók

Az amerikai szerzőnek ez már a sokadik magyarul is olvasható kötete, mindegyiket olvastam, és nem szűnik meg a rajongásom iránta, sőt! Néhány éve még egy interjút is készítettem vele. 

Valójában két párhuzamos történetet olvashatunk ebben a könyvben, egy ideig eltart, mire kiderül, hogy a két szál mennyire összeér. Látszólag teljesen átlagos, érettségi előtt álló diákok életéről szól, akik készülnek a felnőtt életre, és rengeteg kétség van bennük. Ha ez még nem lenne elég, sok nyugtalanító és megmagyarázhatatlan dolog történik a világ végi, erdős területen fekvő kisvárosban. Néhány „indie” fiú rejtélyes halála, hirtelen feltűnő kéken világító szemek a sötétben, egy félelmetes baleset, ami a főhőssel, Mikey-val és reménybeli szerelmével, Hennával esik meg.

Közben megismerjük Mikey családját: az apja alkoholista, de amikor nem iszik, nagyon normális és kedves, az anyja karrierista politikus, látszólag csak önmagával törődik, a nagymamája alzheimeres, a nővére anorexiás, egyszer már a klinikai halál állapotában is volt, a húga szorongós, ő maga pedig kényszerbeteg, véresre mossa a kezét, mániásan számolgatja és fogdossa például a könyvei csücskét. A legjobb barátja, Jared pedig homoszexuális, és különleges gyógyító képességekkel bír. 

Hű, ez így leírva elég riasztóan hangzik… Pedig nem az, inkább nagyon is valószerű.

A titokzatos események tovább borzolják az érettségire készülő diákcsapat és a kisváros lakóinak életét, szerelmek szövődnek fiúk és lányok, fiúk és fiúk között. A fejezetek elején lévő – dőlt betűvel szedett – részekből összeáll a másik történet, miszerint a Halhatatlanok Hírnöke megjelent a városban, és mindenkit le akar igázni, mert az ott élők testébe beköltözve, valóban örök életet élhetnek. A hatalmas veszélyt mindenki érzi, de senki nem tudja, mi történik valójában. Robbanások rázzák meg a várost, az érettségi bankett napján pedig az iskola is felrobban. A végét nem árulom el. Érdemes elolvasni a könyvet, mert hihetetlenül izgalmas.

Talán kicsit meglepő, ha azt mondom, hogy a bonyolultnak tűnő történet valójában semmi másról nem szól, mint a szeretetről, a testvéri kötelékről, a barátságról, a szerelemről és az identitás kereséséről. Pedig így van. Totth Gitta fordítása végre igazán megszólaltatja azt a regisztert, ami oly jellemző Patrick Nessre, aki szerintem az egyik legjobb író a világon. (Vivandra Kiadó)

Találj ki! – Nyolc magyar ifjúsági szerző közös története

Ilyen sem volt még! A láncmese műfaját már régóta ismerjük, de magyarul nem jelent még meg kamaszoknak szóló, ehhez hasonló kötet, amelyet Mészöly Ágnes kezdett el, és Kertész Erzsi fejezett be. Orosz Annabella igazán találó figurákkal illusztrálta a könyvet.

Egy osztálykirándulás történetét meséli el a nyolc szerző, a fentieken kívül még Majoros Nóra, Finy Petra, Gévai Csilla, Miklya Anna, Nyulász Péter és Dávid Ádám.

Parádés és rendkívül szórakoztató a történetszövés, nyolc szereplő szemszögéből mesélik el a szerzők az egymásra épülő történetet, ami épp a sokszínűsége miatt annyira izgalmas.

Az ódon kastély gondnoka, Karcsi bá' szellemekkel riogatja a nyolc gyereket, akik nem mennek el társaikkal az éjszakai kirándulásra. Aztán persze kiderül, hogy… sok minden kiderül, de ezt most nem kötöm az orrotokra. Érdemes beszerezni a könyvet, és tíz–tizennégy éves gyerekeitek kezébe adni.

A vicces sztori igazi könnyed nyári olvasmány, biztosan kirángatja egy időre a mobilfüggő gyerekeket az életbe, és olvasás közben remélhetőleg rájönnek, hogy a könyvek világa sokkal érdekesebb, mint bármilyen virtuális valóság. (Betűtészta Kiadó)

Both Gabi