A Hortobágyig röptet minket Árkus, a csikó – Könyvajánló

 –

Az Árkus, a csikó mesébe ágyazza az ismeretterjesztést. Magától értetődő folytatása a filmnek, miközben attól teljesen függetlenül, önmagában is élvezhető. Nemcsak a mese kiváló, hanem az ismeretanyag átadása is rendkívül átgondolt. Nem akarja a gyerekek szájába rágni a tudásanyagot, van humora, a szöveg stílusa érthető, egyszerű, mégis költői:

„Zölden hullámzik a rét, csenkesz susog, tippan rezeg, harmatkása bólogat.”

Íme, a kötet kezdőmondata, és ezzel Molnár T. Eszter igen magasra teszi a lécet, az pedig meg se rezzen a következő majd ötven oldalon át. (Eszter eredetileg biológus, de már évek óta az irodalomból él, felnőttregényei mellett gyerekkönyveket is ír, A Kóbor Szálló című meséjéről ITT írtam korábban.) Végig fenntartja a figyelmet, ráadásul a realisztikus, de igen játékos és dekoratív illusztrációk is vezetik az olvasókat, sőt még az olvasni nem tudókat is.

Igazi szerelemprojekt

Amikor azt kérdeztem az alkotóktól, hogy jutott eszükbe ennek a kötetnek az ötlete, Török Zoltán így válaszolt:

„Régi vágyam volt, hogy a magyar élővilágról is szülessen egy ismeretterjesztő mesekönyv, ami könnyű, és belefér egy kisebb táskába is. Amíg Amerikában éltünk, rengeteg hasonló kiadvánnyal találkoztunk, a lányaim nagyon szerették ezeket a könyveket. Miután Eszter írta a Vadlovak narrációját, amúgy is sokat beszélgettünk, és amikor elmeséltem neki, milyen könyvről álmodozom, azonnal nyitott volt az ötletre.”

„Mi sokáig német nyelvterületen éltünk, és az én gyerekeim is sokszor használták az ehhez hasonló könyveket a tananyag kiegészítéseként – mondta Molnár T. Eszter. – A film bemutatójával egy időben szerettük volna megjelentetni, a szöveg viszonylag hamar elkészült, de az illusztrációk miatt erre nem sok esély volt. Megérte várni rájuk.”

A Svájcban élő, Annabies néven alkotó Horváth Annát Török Zoltán kereste meg: „Anna számtalan olyan apró részletet elrejtett az illusztrációkban, amiktől még sokkal jobb lett, mint amit eredetileg elképzeltem. Közös ötlet volt, hogy minden oldalon legyen elrejtve egy kis rágcsáló, úgyhogy akár böngészőként is használható a legkisebbek számára a kötet.

Anna nagyon humorosan eldugta őt minden képen, sőt még a forgatóstábunkat is belecsempészte a könyvbe. Igazán a szívem csücske lett, igazi szerelemprojekt.”

A könyvben olyan történetek vannak, amik a filmben nem szerepelnek. Már korábban idéztem Esztertől egy kis szövegrészletet, ami jól rávilágít arra, mennyire más ennek a kötetnek a nyelvezete, mint amit megszoktunk az ismeretterjesztő kiadványokban, Eszter így mesélt erről: „Az volt az alapötlet, hogy a történet teljesen független legyen a filmtől. Nekem ez az első olyan könyvem, ami viszonylag kisebb gyerekeknek szól. Míg a filmben a szöveg maga volt az illusztráció, addig itt tejesen szabad kezet kaptam, egyedül a főhős volt a fix. Árkus, a csikó.”

A felütés egy titkos film

„A könyv felütése egy olyan jelenet, amiről lemaradtunk. Szó szerint így történt, ahogy a kötet is kezdődik. Elaludt egy kiscsikó, és amikor fölébredt, a ménes már messze járt – mesélte a rendező. – Nagyon nagy fájdalom, hogy nem sikerült a kamerát időben elindítani, amikor messziről láttuk, mi történt.

Ez a csikó nagyon sokáig ott szaladgált, és keresgélte a ménest. Ezt elmeséltem Eszternek, aki rögtön mondta, hogy milyen jó kezdés, és az egész történetet föl tudjuk rá fűzni.

A jelenetről lemaradtunk ugyan, de ebben a mesében mégis szerepel valamiképp, olyan ez, mint egy titkos film, amit csak én látok.”

„Nekem az volt a legizgalmasabb – mesélte Eszter –, hogyan tudok egy olyan nyelvi világot kialakítani, ami úgy szól a gyerekekhez, hogy antropomorfizálja is a főhőst – amit a film nem tett meg –, másrészt viszont benne van az a nyelvi játékosság, ami egy nagyobb óvodásnak, kisiskolásnak kell. Ezzel együtt pontos és korrekt nyelven szól, ismeretterjesztésként is olvasható.”

Amikor megjegyeztem, hogy ez a kötet nem csupán egyetlen korosztálynak lehet hasznos, Eszter is egyetértett velem: „Ha megkapja a gyerek, mondjuk, négyévesen, akkor először valószínűleg felolvassa neki a szülő, míg ő böngészheti a képeket, vagy keresgélheti az eldugott egeret. Aztán vannak az extrák a könyvben, a kérdezz-felelek, ismeretterjesztés. A szövegben elrejtett fajnevek is tágítják a nézőpontot, amikhez ráadásul képek is társulnak.” 

Szerintem az olvasástanulásban is hasznát vehetik a gyerekek, hiszen a betűk mérete igen barátságos. Eszter ebben is osztotta a véleményemet: „Igen, szándékosan használtunk ilyen nagy betűket, hogy akár azok a gyerekek is élvezhessék a szövegeket, akik most ismerkednek az olvasással. És később, akár még felső tagozatban is hasznát vehetik, amikor környezetórán például a mezőről tanulnak. Kicsit azt érzem, hogy ez egy örökkönyv. Ez benne az izgalmas, hogy a nyelvezete alapvetően kicsiknek való, és valószínűleg a kisebbek fogják megkapni, de később is használható, mintegy kézikönyvként funkcionál majd.”

Szóval megszületett végre az első gyerekkönyv, ami nem csak meseként olvasható, van humora, stílusa, gyönyörűek az illusztrációi, és szinte mindent megtudhattok belőle a Hortobágyon élő állat- és növényvilágról. Nagyon reméljük, hogy nem ez lesz az utolsó! 

Both Gabi