El vagy veszve a könyvesboltban? Segítünk, hogy célirányosan keress!

–

Csepelyi Adrienn

Borda Réka Égig érő csalán című regénye megrázó olvasmányélmény, ugyanakkor az egyik legfontosabb kötet, ami idén megjelent. Rendkívül okosan használja a szépirodalom eszközeit arra, hogy végigvezessen a folyamaton, amely során az áldozat sok-sok évvel később ráébred és szembenéz saját abúzustörténetével. Ennek a regénynek a segítségével megérthető, hogy „de miért csak most jutott eszébe?”, vagy, hogy mennyire nehéz egy diszfunkcionális családban véget vetni a mintáknak.

Ez a kötet mégsem klasszikus értelemben vett traumaírás, annál egy lépéssel távolabbról, vagy inkább más szűrőn át nézi a történetet.

Őrületesen erős, mégis leheletfinom nyelvi eszközökkel és szimbólumokkal felépített, szívfájdítóan szép szöveg. (Scolar, 2022.)

Fiala Borcsa

Én most olvasom A jövő minisztériuma című vaskos kötetet Kim Stanley Robinsontól, amit egy Csányi Vilmos-interjú hatására vettem meg. Szívesen írnám, hogy a könyv egy disztópia arról, mi történik az emberiséggel, ha továbbra is így folytatjuk a bolygó pusztítását, de mivel a regény 2025-ben játszódik, és egy csomó rémisztő dolog, ami történik benne, már tulajdonképpen az előszobában van, nehéz fikcióként olvasni.

Mindenkinek kötelező olvasmányként írnám fel, annak is, akit aggaszt a jövő, és annak is, aki struccpolitikát alkalmazva él bele nagy vígan a fogyasztói társadalomba.

(Agave Kiadó, Farkas Veronika fordítása, 2022.)

Kurucz Adrienn

Ez volt idén az egyik kedvenc olvasmányom: Dorthe Nors dán írónő Tükör, index, kuplung című könyve, amely egy olyan koppenhágai nőről mesél, aki negyvenévesen szeretné végre kezébe venni az irányítást, az autóban és az életében egyaránt. Írtam is erről a könyvről: „nem megy egyszerűen a dolog, mert időnként szédül (ki nem szédül ebben a világban), rémes az oktatója, és nem tud sebességet váltani (hajaj). Leginkább azonban a nemet mondással van gondja, és az érdekérvényesítéssel. Ő is egy azok közül a nagyvárosi nők közül, akik azt élik meg, ahogy öregszenek, egyre inkább láthatatlanná válnak.” (Park Kiadó, Kertész Judit fordítása, 2017.)

Kerepeczki Anna

Idén kiolvastam Tüskék és rózsák udvara-sorozatot, ami „röpke” 3000 oldal összesen, de én csak úgy faltam őket! A történet már az elejétől kezdve teljesen magával ragadott, pedig ami utána jön, az még izgalmasabb. A sztori egy Feyre nevű emberlányról szól, aki a családja életben maradása érdekében vadászni indul, de véletlenül egy farkasbőrbe bújt tündért öl meg, ami a törvények szerint büntetendő, így találkozik Tamlinnal, a főtündérrel, és innentől egy A Szépség és a Szörnyeteg-sztori bontakozik ki előttünk elég sok csavarral, DE a sorozatot tovább olvasva ennél sokkal több ez a történet.

Egy felnőtt mese tündérekről, a szerelem elsöprő erejéről, traumák feldolgozásáról és arról, hogy nem minden az, aminek elsőre látszik. Sírtam, nevettem és a könyvespolcom legelőkelőbb helyére költözött a sorozat, annyira megszerettem.

Az meg, hogy pikáns jelenetek is vannak benne, csak dob az egészen (ACOMAF 55. fejezet!).

Sarah J. Maas annyira csodálatosan ír, és olyan remekül felépítette ezt a világot, hogy az egyik kedvenc fantasy-íróm lett, már be is rendeltem tőle az Üvegtrón és a Cresent City-sorozatokat is. A Könyvmolyképző Kiadó pedig úgy tűnik, mindig tudja, mire van szüksége a lelkemnek. (Könyvmolyképző, Szabó Krisztina fordítása)

Milanovich Domi

Seres Lili Hanna költőtől hallottam először Vigdis Hjorth norvég regényíróról, akinek az Örökség című könyve volt pár évvel ezelőtt nagy visszhangot kiváltó nemzetközi siker. A történetben egy középkorú nő igyekszik szembenézni azokkal a gyerekkorában átélt traumákkal, amelyeket több évtizeden keresztül eltemetett magában. Az őt ért szexuális abúzus fájó emléke az apja halála, és egy ezzel összefüggő örökösödési vita kapcsán éled újjá. Ekkor válik igazán nyilvánvalóvá, micsoda ellentétek húzódnak a családtagok által megélt valóságok között, és hogy mennyire nehéz ebben a dinamikában a főhősnek határokat húznia, kiállnia a saját igazsága mellett, valamint a jelenben megvédenie a benne élő kiszolgáltatott gyereket, akit anno súlyosan bántottak a hozzá legközelebb állók.

A regény sodró lendületű, és nemcsak irodalmi szempontból hoz izgalmas megoldásokat, hanem pszichológiai kurzusokon is nyugodtan fel lehetne adni olvasmánynak, annyira precízen komponálta meg lélektanilag a szerzője.

(Polar Könyvek, Kertész Judit fordítása, 2019.)

Csakúgy, mint a másik, általam idén olvasott könyvét, amelyet eredetileg ajánlani szerettem volna. A tanárnő dala című regénynek szintén egy középkorú nő, bizonyos Lotte Bok a főszereplője, aki az oslói Művészeti Főiskola tanára. Kívülről magabiztos, erős nőnek tűnik, érett személyiségnek, akinek révbe ért az élete. Az állóvizet az kavarja fel, hogy az egyik végzős filmrendező hallgató felkéri Lottét, szerepeljen a vizsgafilmjében, amely az oktatók magánélete és munkája közti kapcsolatot hivatott elemezni. Lotte rááll a dologra, de arra nem számít, hogy a kamera őt pásztázó, folyamatosan jelenlévő tekintete milyen fokú önmonitorozásra készteti, ami oda vezet, hogy súlyos kérdések merülnek fel benne az énképével, jövőjével kapcsolatban.

Te vajon hogy éreznéd magad, ha egy külső szem folyamatosan csak rád szegeződne?

Az irodalomban nem újkeletű ez a téma, de Hjorth úgy képes a témához nyúlni, hogy az nemcsak izgalmas és elgondolkodtató lesz, hanem fogyasztható is marad. (Polar Könyvek, Kertész Judit fordítása, 2020.)

Iliás-Nagy Katalin

Yuval Noah Harari: Sapiens – Az emberiség rövid története

Gondold végig, amit tudsz az emberről és az emberiségről… és aztán felejtsd el. Yuval Noah Harari izraeli történész, a jeruzsálemi egyetem professzora a Sapiens – Az emberiség rövid története című könyvében fordít egyet a korábbi nézőponton, megcsavarja az agyunkat, bezár minket egy dobozba, jól összeráz minket, hogy aztán kóválygó fejjel hulljunk vissza korábbi életünkbe, amire már biztos, hogy nem fogunk tudni úgy tekinteni, mint korábban. Ahogy az emberre sem.

Az emberre, aki valójában soha nem élt harmóniában a természettel, mindig is pusztította azt, az emberre, aki talán akkor volt a legszabadabb, amikor még gyűjtögetett, de a kényelem és kiszámíthatóság illúziójáért feláldozta ezt a szabadságot, az emberre, akinek szüksége van a vallásra, leginkább pedig a pénzben hisz, és az emberre, aki a világ egyeduralkodójaként talán annak egyedüli létezőjévé is válik majd.

Vagy mégsem? Rajtunk múlik? Múlik rajtunk bármi is? Vagy csak tesszük, amire programoztak minket?

Gondold végig, amit tudsz az emberről, és felejtsd el. Olvasd el Harari könyvét és kételkedj. Kételkedj, ahogy egy sapienshez illik. (Animus Kiadó, Torma Péter fordítása)

Cserna-Szabó András: Zerkó – Attila törpéje

Az ötödik században járunk. Birodalmak nőnek ki a földből és omlanak össze, teljhatalmú uralkodók születnek és érnek szörnyű véget, a rómaiak, a vandálok, a gótok és a hunok gyakják egymást, germánok, szkírek, alánok, szarmaták, gepidák, zsidók és görögök asszisztálnak hozzá, ha pedig épp senki nem érez késztetést egy újabb vérfürdőhöz, akkor a nép egyszerű gyermekei élik mindennapjaikat: részegen tántorognak, Érosznak hódolnak vagy elmerülnek a művészetek mámorában. Mi pedig mindezt átélhetjük Zerkó, a berber törpe szemszögéből, aki valahogy mindig az események sűrűjében találja magát. A könyv lapjain felbukkannak a történelem fontos szereplői, akiket gyarló (néha suttyó) emberi oldalukról ismerhetünk meg (Buda például egy igazi élvhajhász, Attila viszont egy karót nyelt seggfej), és akiket végül mégis megszeretünk.

Szórakoztató időutazás és őrült menetelés, groteszk humorral, néhol meghökkentően nyers, mégis cizellált stílussal.

Egyetlen szóval: letehetetlen. Nálam felkerült az újraolvasandók listájára is. (Helikon Kiadó)

Both Gabi

Irene Vallejo: Papirusz – A könyvek története az ókori világban

Kultúrtörténet a javából! A könyves szakembereknek szerintem kötelező olvasmány ez a több mint harminc nyelvre lefordított, sokszorosan díjazott tényirodalom, de a „mezei” olvasóknak is roppant hasznos. A gördülékeny és történelmileg is hű szöveg valóságos óda az olvasáshoz. A szerző szubjektív bekezdései megerősítenek abban, amit gyerekkorom óta tapasztalok olvasás közben.

Ez az a világ, a betűk tengere, amiben mindenki boldogan elmerülhet, és újra és újra felbukkanhat, mert bebizonyítja, hogy a könyv és az olvasás az első papirusztekercsek felbukkanása óta milyen szívósan élte túl a legsúlyosabb kataklizmákat is. Erőt meríthetünk belőle, tanulhatunk tőle élni.

Irene Vallejónak örök hála, hogy a tudományos igényességű szövegben megengedte magának a szubjektivitást, ez az, ami valóban hitelesíti ezt a nagyszerű könyvtörténeti munkát. Könyvmolyoknak boldogsághozó, elengedhetetlen ajándék. (Magnólia, Boda Benjámin Gábor fordítása, 2022.)

Zarifa Ghafari és Hannah Lucinda Smith: Zarifa – Egy nő harca a férfiak világában

Zarifa az afganisztáni polgárháború alatt született 1994-ben, a tálibok első uralma alatt érett fiatal nővé, és ő lett huszonnégy évesen Afganisztán (Maidan Shar – Wardak) legfiatalabb polgármestere. (Olvassátok el még egyszer ezt a mondatot. Igen. Polgármester. Fiatal nő. Afganisztán, Tálibok.)

Zarifa nemrégiben személyesen is Budapesten járt, nagyon sajnálom, hogy nem tudtam vele találkozni, mert igazi példakép lehet minden elnyomott társadalom számára. Az olvasmányos szöveg igen érzékletesen írja le a fájdalmas mindennapokat, a folyamatos életveszélyt és a menekülést is, ami elengedhetetlen volt a tálibok újabb hatalomátvétele során, amikor Kabulban az amerikai fennhatóság alá tartozó területeket újra ellenőrzésük alá vonták, és a nők jogait gyakorlatilag megszüntették. Zarifát hatszor akarták megölni, ám minden alkalommal sikerült megmenekülnie. Jelenleg Németországban él menekültként, ahol naponta szembesül azokkal a sztereotípiákkal, amelyek az elnyomott muszlim nőket érik, ha német nyelvórára vagy a munkaügyi központba mennek. Zarifa édesapját az utcán fejbelőtték, „csak úgy”, ez a szívfájdalma örökké vele marad akkor is, ha édesapjával ellentmondásos volt a viszonya. Zarifa a tálibok hatalomátvétele után is bátran visszatért Kabulba, hogy elmondja az övéinek, ne alkudjanak meg az elnyomóikkal. Ekkor is megpróbálták tőrbe csalni. Őt azonban óvja és hajtja valami természetfölötti, hogy megsegítse népét.

Olvassátok el a könyvét, és örüljetek annak, hogy nálunk „csak” az van, ami van…

(Open Books, Tábori Zoltán fordítása, 2022.)

Vojtěch Mašek és Chrudoš Valoušek: Fajankó, avagy egy nagyotmondó fabábu vidám históriája

Hű, ez a kötet nem csupán méreteit tekintve lenyűgöző, hanem a témája és a képi világa is egészen egyedülálló. A jól ismert Pinokkió-történetet faragta át Vojtěch Mašek, ám ebben a mesében nem az emberré válás sztoriját olvashatjuk el, hanem azt, hogy bármi is történjék velünk és körülöttünk, a lényegünk, a lényünk, ezer metamorfózis után megmarad annak, ami. Jelen esetben egy szilvamagból lett bábu kálváriáját követhetjük nyomon a szövegben, de még inkább a szokatlan színhasználatú és különleges linómetszéssel készült illusztrációk által, amelyeket Chrudoš Valoušek alkotott, aki egyszer már megkapta a lipcsei könyvvásáron a világ legszebb könyvéért járó alkotói díjat. Ezért a könyvéért pedig az egyik legrangosabb nemzetközi gyerekkönyves szakmai elismerést kapta, ami csak létezik, a Ragazzi-díjat 2019-ben ítélték neki oda Bolognában, a Nemzetközi Gyerekkönyvvásáron.

A Csirimojó a magyar kiadásban nem kötött alkut, a méret és a papír és a nyomdai minőség tekintetében, ahogy semmi másban sem.

Példaértékű az a szemlélet, ahogy az értékes gyerekirodalmat valóban értékén kezeli. Legalább annyira ajánlom a felnőtteknek is ezt a könyvet, mint a gyerekeknek! 

(Csirimojó Kiadó, J. Hahn Zsuzsanna fordítása, 2022.)

Evelyn Tribole – Elyse Resch: Intuitív étkezés – Forradalmi antidiéta-szemlélet

Érintettként olyannyira érdekel ez a téma, hogy a három hiteles és képzett magyarországi szakértő közül az egyiket, Bodon Juditot is meginterjúvoltam róla. Az akkor kapott válaszokat méltóképp kiegészíti ez a tekintélyes kötet, amelyből kiderül, hogy az intuitív étkezés nem más, mint egyfajta szemlélet, és ugyan egyetlen ételrecept sem található benne, ám annál világosabb életreceptet olvashatunk ki belőle.

Érdemes apró lépésenként haladni előre, a tudományos háttérrel megtámogatott, komplex szemléletet mindenki elsajátíthatja, aki elhiszi magáról, hogy igenis megérdemli a saját figyelmét.

A hatalmas szabadság, amit a könyv kínál, óriási felelősséget is ad nekünk, és lehetőséget arra, hogy ezzel a könyvvel együtt végre a saját a saját sorsunkat is a kezünkbe vegyük. (Ursus Libris, Kós Judit fordítása, 2022.)

Gyárfás Dorka

Aki olyan olvasmányra vágyik, ami magába szippantja és bekebelezi, annak először is Gerlóczy Márton Fikció című regényfolyamát ajánlom, aminek idén jelent meg a második része: Az örvény. Olyan pont, mint a címe: elkap és nem menekülhetsz, úgyhogy inkább hagyd magad, engedd, hogy lehúzzon a mélybe, és aztán kiköpjön (bár lehet, hogy ez utóbbi csak a következő részben fog megtörténni).

Számomra nem az a lényeg egy könyvben, hogy „vidám” vagy „tragikus”, csak az, hogy egy másik univerzumba repítsen, és velőtrázóan fontos dolgokról szóljon – mint amilyen ebben a sorozatban az identitás kérdése. És hogy jól legyen megírva, Gerlóczy Márton pedig igazi „komoly íróvá” vált az úton.

(Scolar Kiadó, 2021. és 2022.)

Aztán persze velem is van olyan, hogy csak egy jó sztorit szeretnék olvasni, egy izgalmas kalandot, ami ugyanakkor szintén nem csak a szórakoztatást célozza, hanem tanít is valamire, tágítja a horizontomat. Ilyenkor például Kondor Vilmoshoz nyúlok, akinek imádom a rezignált, finom iróniával és némi melankóliával átitatott történelemszemléletét, és azt, ahogyan mégis megpróbál valahogy a múlton változtatni – úgy szeretné, ha Magyarországnak eggyel szebb és igazságosabb múltja lenne. Úgyhogy új regényében, a Második magyar köztársaságban átírja kicsit – ezúttal a '60-es éveket, naná, hogy egy bűntényen keresztül. Ezt még nem olvastam, a két ünnep közötti időszakra tartogatom, de alig várom, mi lett Kádár Jánosból az ő fejében. (Open Books) 

Both Gabi