A király lánya, a juhász felesége, a szegénylegény anyja… A lányok szinte csak háttérszereplői lehetnek az óvodai meséknek?

–

Utazásaim során meglepődve tapasztaltam, hogy külföldön milyen sok, kifejezetten lányoknak szóló gyerekkönyv, sőt, gyerekkönyv-sorozat kapható, amelyek egységesen azt üzenik: „Kislányom, bármi lehetsz, meg tudod csinálni!”. Láttam bölcsiseknek szóló minilapozót Frida Kahlóról, Marie Curie-ről, Teréz anyáról és az első női pilótáról, illetve ugyanezeket az ovis korosztályra szabva, több szöveggel, mélyebb mondanivalóval. Nagyon tetszett, hogy a mesék által már egészen kicsi kortól bátorítják a lányokat, acélozzák az önbizalmukat, hogy elhiggyék: értékesek, és bármit elérhetnek az életben. Vajon itthon hallanak elég ilyen mesét a kislányok?

Lány, feleség, anya, öregasszony

A Nőkép az Óperenciás-tengeren túl című tanulmány (Tóth Brigitta – Demeter Katalin – F. Lassú Zsuzsa) alapjául szolgáló kutatásban Tóth Brigitta egy Pest megyei kisváros öt óvodájának nevelési naplóit nézte át és gyűjtötte ki, hogy az óvodapedagógusok milyen meséket terveztek olvasni a 2015/2016-os és a 2016/2017-es nevelési években a nagycsoportos gyerekeknek. Bár a kutatás eredményei nem általánosíthatók a magyar óvodákra nézve, fontos betekintést nyújt az óvodai mesélés gyakorlatába, és felhívja a figyelmet az óvodában folyó irodalmi nevelés új szempontok szerinti átgondolására.

Tóth Brigitta összesen 171 mesét tanulmányozott, a bennük szereplő nőalakokat pedig kategorizálta, illetve a nemi sztereotípiák szemszögéből tipizálta. Mivel a tapasztalatok szerint az óvodák többségében jellemzően népmesegyűjtemények találhatók, nem meglepő, hogy a női karakterek a vizsgált mesékben a hagyományos lány-feleség-anya-öregasszony szerepköröket tükrözik.

Ezek a női karakterek önmagukban nem, csak valakihez képest értelmezhetőek: a király lánya, a juhász felesége, a szegénylegény anyja. Ennek megfelelően a mesékben megjelenő nők jelentős része nem cselekményformáló, többségük csak mellék- vagy háttérszereplőként jelenik meg.

Női főszereplő alig akadt (az első vizsgált évben a mesékben szereplő nők 11 százaléka volt főszereplő, a második évben 17 százalékuk).

A kigyűjtött mesék a nőkkel összefüggésben jellemzően sztereotip „női” viselkedéseket említenek, például háziasság, gondoskodás, engedelmesség, szépség, szorgalom. Ha meg is jelenik a sztereotípiákkal dacoló női vonás, az sokszor negatív megítélésű – például engedetlenség, lustaság vagy önfejűség – és a mesékben a sorból való kilógásért gyakran büntetés jár. (Csupán két esetben szerepelt a sztereotípiákkal ellentétes viselkedés pozitív feltüntetése.) A vizsgált mesék kizárólag hagyományos női szerepeket tartalmaznak, a nőiség alárendelt vagy háttérszerepét közvetítik, és teljesen hiányoznak közülük a nők sokféleségét kiemelő történetek. Tehát köszönőviszonyban sincsenek a mai társadalmi viszonyokkal.

Manapság, amikor az anyák főállásban dolgoznak, apák maradnak otthon gyesen, és a tudományos életnek olyan női hősei vannak, mint Karikó Katalin, tényleg még mindig a férfi-nő hierarchiatengelyen mozgó népmeséket kell olvasni egy óvodás gyereknek? A válasz összetett. 

Óvodai mesehelyzet

Ki dönti el, hogy milyen meséket olvasnak az oviban? Röviden: az óvodapedagógus. Hosszabban: az „Óvodai nevelés országos alapprogramja” nevű irányadó jogszabály mindössze annyit ír elő, hogy „Az óvodában a három-hét éves gyermekek életkori sajátosságaihoz igazodóan a népi – népmesék, népi hagyományokat felelevenítő mondókák, rigmusok, a magyarság történelmét feldolgozó mondavilág elemei, meséi –, a klasszikus és a kortárs irodalmi műveknek egyaránt helye van."

Tehát csak a keretek adottak, azon belül az óvodapedagógusoknak – helyesen – szabad kezük van abban, hogy mely konkrét meséket választják. Azonos intézményen belül a csoportok és az egyes pedagógusok meseválasztása között is van eltérés.

Az óvodák abban sem egységesek, hogyan jön össze a könyvállomány: az előző óvodapedagógusok által hátrahagyott kötetektől kezdve a célirányos új beszerzéseken át a szülők által felajánlott könyvekig minden előfordulhat – ez is befolyásolhatja, hogy milyen történetekkel találkoznak az ovisok. 

„A meseválasztás természetesen nem ad hoc módon történik: az irodalmi nevelés részeként a mesélés egy logikusan felépített nevelési terv részét képezi. Ebben teljes mértékben helye van a népmeséknek is. A mesék nem közvetlenül építik a személyiséget, nem általuk leszünk becsületesek vagy szorgalmasak, de mindig mutatnak több lehetséges utat, és azt is sugallják, melyik a helyes. E tekintetben a népmesék „verhetetlenek” – hangsúlyozza Tóth Brigitta óvodapedagógus.

A népmeséket tehát nem mellőzni kell az óvodások életéből, hanem „korszerűen kezelni”. Ez több módon is megvalósulhat. Egyrészt úgy, hogy olyan népmeséket is beemelnek az óvodai „listába”, amelyek nem a hagyományos férfi-nő sztereotípiákat jelenítik meg. „Van olyan népmese, ahol a királylány kel útra és elmegy a sárkányhoz, és olyan is, amiben a feleség találja meg a kiutat egy problémából, nem a férj. Csak ezek a mesék ritkán jelennek meg a tervezett foglalkozások során” – mondja szakértőnk.

Másrészt fontos, hogy a népmesék mellett kortárs mesékkel is találkozzanak a gyerekek, amelyek jobban tükrözik a jelenlegi társadalmi viszonyokat. „Az óvodapedagógus-képzés már felismerte a kortárs gyermekirodalom fontosságát, például az ELTE Tanító- és Óvóképző Karán a hallgatók betekintést nyerhetnek az óvodában is használható kortárs művekbe. Ezzel együtt fontos lenne, hogy a már pályán lévő óvodapedagógusokban is legyen nyitottság a kortársra, illetve az említett genderszempontok figyelembevételére” – teszi hozzá Tóth Brigitta.  

Bátor nők, gondoskodó férfiak

„A mesék képeket közvetítenek a társadalmi nemi szerepekről: mit csinál(hat) egy férfi, mit csinál(hat) egy nő. Minél változatosabb ez a kép, annál jobb. A mai világban többféle viselkedésformát kell elővennie egy nőnek (és egy férfinak is) ahhoz, hogy sikeres tudjon lenni. Ha ehhez csak egy szempontot kap, akkor abból nehéz választani”

– mondja Tóth Brigitta.

A mese szimbolikus figuráiban nemcsak a gyermek félelmei és vágyai jelenhetnek meg, hanem a lehetőségei is. Ezért fontos, hogy minél több lehetőséget láttassanak a mesék, ne csak azt, hogy a lányok a történések passzív elszenvedőiként lézengenek a háttérben, és várják, hogy feleségül vegyék, megmentsék vagy jutalmul adják (!) őket.

„Mindenki ismeri a férfi-női sztereotípiákat, például, hogy a férfiak bátrak, a nők gondoskodók. A gyerekeknek viszont azt kellene látni, hogy fiúk között is vannak gondoskodók, lányok között is vannak bátrak. Félreértés ne essék: nem az a cél, hogy „eltűnjenek a nemek”. Viszont fontos, hogy ha valaki történetesen lány, önmagában ez ne korlátozza őt bizonyos szerepekre, feladatokra, lehetőségekre. És ehhez a mesék is hozzájárulhatnak” – magyarázza Brigitta.

Mit olvassunk otthon?

Szülőként tehetünk azért, hogy a gyerekünk biztosan találkozzon olyan történetekkel, amelyekben a lányok főszereplők, illetve sorsukat önállóan alakítani képes karakterek.  Azt ugyanis mi döntjük el, hogy otthon mit olvasunk. Ez semmiképpen nem az óvodában olvasottak „lerontását” vagy az óvodapedagógus meseválasztásának megkérdőjelezését jelenti, hanem annak kiegészítését, színesítését. Természetesen ebbe a gyereknek is van beleszólása, itt is meg kell találni az arany középutat. „Ne mindig azt olvassuk, amit mi szeretünk (vagy szerettünk gyerekként). Arra is reagáljunk, hogy ő mit szeret, neki mire van szüksége. A kortárs mesék sokszínűek, megtalálhatjuk azt, ami illeszkedik a nevelési céljainkhoz és a gyermek igényeihez, hangulatához, érdeklődéséhez is” – javasolja Tóth Brigitta.

Fehérváry-Ménes Anna

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/PeopleImages