Sosincs olyan, hogy túl késő! – Dolgok, amiket felnőtt fejjel tanultunk meg

–

Ami Kanicsár Ádám Andrásnak a bicaj, az nekem az evezés. Mindig imádtam a vizet, tudok úszni, de a hosszabb vízitúrák után csak vágyakoztam egész életemben. Talán furán hangzik, de a kontaktlencse viselése miatt fosztottam meg magam ettől az élvezettől, ugyanis nem láttam biztosítva a higiéniai feltételeket a lencsék tisztán tartásához, ki-be rakosgatásához, és féltem a szemfertőzéstől, ami azért elő-előfordult gondos fertőtlenítés mellett is. Ám több mint tíz éve nincs oka a távolságtartásnak, ugyanis megműttettem a szememet, jól látok, szemüvegem sincs. Úgyhogy szépen leporoltam ezt a régi óhajt, és elmentem egy kezdő kenutúrára. A rákövetkező éjjel egy percet sem aludtam az izomláztól, ez talán jelezte, hogy nem 13 éves vagyok, máskülönben nagyon élveztem a lapátolást, és mindenképpen szeretném folytatni a vízi kalandokat.

Mostanában, hogy a gyerekem már (majdnem) felnőtt, amúgy is sűrűn gondolok arra, mi mindent szeretnék bepótolni, amit valamiért elmulasztottam, vagy amire nem volt módom, csak kedvem lett volna hozzá (korcsolyázás, korongozás…). Csodálom azokat az embereket, akik idős korukban iratkoznak be nyelv- vagy úszástanfolyamra, tanulnak meg lovagolni, tangózni, kezdenek el túrázni, utazni, új szakmát tanulni.

Azt hiszem, ez a legjobb praktika öregedés ellen, elfoglalni, sőt lázba hozni magad újra és újra, nem a ráncaidon tépelődni.

Lássuk, mit gondolnak erről a szerzőtársak!

Olvasószerkesztőnk, Both Gabi egy ideje ábrándos szemmel meséli hétfőnként, milyen csodálatos élmény volt hétvégén szőni. Házi Penelopénk azt meséli:

„A korai húszas éveimben tanultam szőni, és gyakoroltam is sokáig, akkor a gobelinszövésbe ástam  bele magam, ami egy álló szövőszéken zajlik. Aztán kimaradt harminc év, és ötvenhárom évesen újra elkezdtem tanulni egy teljesen más technikát, a vászonszövést, amit fekvő szövőszéken kell csinálni. Ugyanaz, és mégis teljesen más. A lényege mindkettőnek, hogy a semmiből hozol létre valamit, egy használati tárgy születik a kezed nyomán. Egy textúrát hozol létre. Varázslatos, ahogy milliméterenként haladva szősz meg egy két méter hosszúságú vásznat egy (kemény) nap alatt. Ugyanúgy elmolyolgatok vele, mint a szövegekkel, csak ez sokkal maradandóbb, mert textil lesz belőle. Szöveg és szövés. Összetartozik bennem a kettő. (Persze nem általános, hogy a gyerekek megtanulnak szőni, pedig amúgy játszva és pillanatok alatt elsajátítják, sokszor láttam ilyet a Guzsalyas táborban).

Szentesi kollegina a vezetést kezdte viszonylag későn, nem tinikorban, mint sokan mások.

„Harmincegy éves koromban szereztem meg a jogsit.

Igazából fogalmam sincs, hogyan tudtam addig nélküle élni, mert annyira élvezem a vezetést, hogy nem is tudom elmondani. A legjobb benne, hogy „full pro” vagyok, csak így, szerénytelenül: atomjó sofőr vagyok.

Ami azt jelenti, nemcsak jól vezetek, hanem biztonságosan is. Ugyanis nem az a jó sofőr aki gyorsan tud menni, hanem az aki vigyáz a többiekre is nem csak magára.” 

Gyárfás Dorka sport- és táncbéli ügyességét valamennyien csodáljuk, de van egy mozgásforma, amit ő sem sajátított el gyerekként.

„Én síelni tanultam meg felnőttként, amit nagyon sajnálok – jó lett volna gyerekként, mert szerintem ezt a hátrányt sosem fogom tudni igazán behozni, pedig valószínűleg nem vagyok benne tehetségtelen.”

Dorka másik felnőttkori szerzeménye a főzés.

„Csak a gyerekeim-családom kedvéért kezdtem el harmincévesen, de sosem tudtam igazán megszeretni. Szerintem vannak dolgok, amiket ugyan meg lehet tanulni bármely életkorban, de sosem lesz olyan, mint amit kiskorodban sajátítottál el, amikor a tested számára automatizmussá válik. A korcsolyázás például nekem szerencsére ilyen – akár a jégen, akár kerekeken. De tény, hogy azok között az idősek között, akiket én is ámulattal nézek a Városligeti Műjégpályán, akadnak olyanok, akiknek csak későn lett a kori a szenvedélye.”

A főzés Kégl Áginak is csak viszonylag későn érkezett az életébe.

„Gyerekkoromban anyukám rendszeresen »Ági, menj ki a konyhából« felkiáltással helyezett a helyiségen kívülre, mert szó szerint egy tésztafőzést is el tudtam rontani. Aztán, ahogy gyerekem lett – és ennek a kölyöknek mindennap, többször is enni kellett adnom – egyszerűen rákényszerültem arra, hogy alapételeket elkészítsek.

Szeretni nem szeretem, néhanapján találok benne élvezetet, de váltig állítom, hogy a főzési géneket a családban mind a nőverem örökölte.”

Mondják, hogy nyelvet tanulni igazán hatékonyan gyerekkorban lehet.

(Hallottam olyan elméletet is, hogy bölcsőben és ágyban lehet jól megtanulni egy nyelvet.)

Pásztory Dóri felnőttként tanult meg angolul.

„A gimnáziumi évek alatt az úszás és a folyamatos tanárváltások egyáltalán nem segítették a nyelvtanulást, ráadásul nekem német volt az első idegen nyelv. Aztán az egyetem és az Eurosport megkövetelte az angol nyelvtudást, úgyhogy beiratkoztam egy nyelviskolába. A középfokú írásbelin negyedszerre mentem át kábé huszonnyolc éves koromban: a diplomához kellett a papír, úgyhogy nem volt mese, át kellett verekedni magam a feladatokon. 

Mondanom sem kell, hogy az áttörést a nyelvi környezet hozta, ma már napi szinten kommunikálok angolul írásban és szóban, de sosem leszek olyan penge, mint a férjem, aki sokkal stabilabb alapokat kapott a középiskolai évek alatt. Annyira szomorú, hogy mekkora kincs a nyelvtudás, és mégis, sokaknak, mint nekem, teljesen elfecsérlődnek az oktatási rendszerben töltött évek.”

Van olyan kollégám is, aki nagyon derűlátó a felnőttkori nyelvtanulás tekintetében. Csepelyi Adriról van szó.

„Januárban, a Covidom alatt kezdtem törökül tanulni a Szulejmánt nézve (mármint eredeti nyelven. Hát NAGYON lázas voltam, na.) Kábé három hete komplett kis beszélgetést folytattam a közeli török delikáteszben. Mondjuk, a tudásom nagy részének a XVI. században lenne értelme, de nagyon büszke vagyok, és folytatom.”

Trembácz Éva is hisz a felnőttként beszerezhető nyelvekben, ő kínaiul tanult meg.

„Persze besegített, hogy ott éltünk, de ez az egyetlen nyelv, amelyen minden frusztráció és önreflexió nélkül beszélek, ami az iskolában tanult nyelvekkel kapcsolatban erősen megvan.”

Végezetül Krajnyik Cinti nevetve bevallotta, hogy egyelőre nem tud beszámolni olyan dolgokról, amelyeket mások gyerekként megtanultak, de ő csak felnőttként („Nem tudok fütyülni. Se síelni. Se biliárdozni.”), de nagyon bizakodó, mi pedig szurkolunk neki.

Ahogy nektek is! Mik a terveitek? Mit fogtok megtanulni, amit korábban kihagytatok?  

Kurucz Adrienn

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Kathrin Ziegler