A szívnek semmi sem parancsolhat – Öt sorsfordító szerelmi háromszög, ami megváltoztatta a világtörténelmet

–

Szerelmi háromszög, aminek hatására új egyház született

A szerelmi sokszögeiről ismert VIII. Henrik, Anglia királya, nagyjából csak azért alapított új egyházat, hogy megszabaduljon első feleségétől, Aragóniai Katalin spanyol hercegnőtől – aki nem mellesleg Henrik néhai idősebb testvéréhez ment hozzá, mielőtt összeházasodott volna a királlyal. A történészek szerint Katalin a többszörös vetélések, halvaszülések és Henrik számos viszonya ellenére is hívő, szerető feleség maradt. A dolgok azonban gyorsan megváltoztak, amikor a király beleszeretett Katalin udvarhölgyébe, Boleyn Annába. Katalin nem szült fiú trónörököst, Anna pedig nemcsak egy szenvedélyes kalandot tervezett, hanem egyenesen királynévá akart válni – így látszólag egyértelmű volt, hogy kinek milyen szerep jut a továbbiakban. VIII. Henrik a római katolikus egyház pápájához fordult a válás engedélyezése miatt, de az egyházfő elutasította kérését.

Így az uralkodó – csak hogy elválhasson és megkaparinthassa a vágyott nőt – elszakadt Rómától, és megalapította az anglikán egyházat.

Az új egyház fejeként a király elintézhette a válást, feleségül vehette Boleyn Annát, majd kettejük kapcsolatából megszületett a későbbi I. Erzsébet királynő. A többi pedig, ahogy mondani szokás, már történelem.

A Napkirály és két szerelmes asszonya

Köztudott, hogy XIV. Lajos francia király meglehetősen mozgalmas szerelmi életet élt, leghíresebb szeretői pedig Madame de Montespan és Madame de Maintenon voltak. Két nő, akiket Élisabeth-Charlotte, Lajos sógornője, „a világ két legrosszabb asszonyának” nevezett.

Lajos első házassága első unokatestvérével, a spanyol Mária Teréziával köttetett, a király azonban hiába fogadott örök hűséget, évtizedeken át Françoise-Athénaïs, Montespan márkiné volt az, aki megdobogtatta a szívét. Madame de Montespan Lajos hét gyerekének adott életet, de elvesztette kegyeit, miután megvádolták azzal, hogy szerepet játszott egy nagy riadalmat keltő, súlyos következményekkel járó mérgezési botrányban.

Az eset szokatlan felháborodást váltott ki az emberekből, miután kiderült, hogy több főrendű személy halálát is feleségük szándékos mérgezése okozta.

Amikor Lajos első felesége meghalt, és eltávolodott a márkinétól, akkor Montespan gyerekeinek nevelőnője, Madame de Maintenon felé fordult. Maintenon csendes és jámbor természetű volt, amit Lajos egyszerűen imádott. Marquise de Montespan és Madame de Maintenon egykor közel álltak egymáshoz, de minden megváltozott, amikor Maintenon lett a királyi kegyencnő. Lajos miniszterei azt tanácsolták, hogy ne bonyolódjon kapcsolatba az özvegy Maintenonnal, de a király ennek ellenére feleségül vette a nőt, majd három évtizeden át titokban tartotta kapcsolatát. 

Madame de Maintenon befolyását különösen abban gyanították, amikor XIV. Lajos a fontainebleau-i ediktummal visszavonta a protestánsok vallásszabadságát kimondó rendeletet, ami gyakorlatilag egyet jelentett a protestantizmus betiltásával. Ennek következtében a hugenották jelentős tömege menekült el az országból, ami végső soron a francia gazdaság romlásához vezetett, és közrejátszott a spanyol örökösödési háború kitörésében is. Annak ellenére, hogy a közhiedelem számos negatív döntést Maintenonnak tulajdonít, a történészek ma is vitatkoznak szerepének valódi jelentőségén.

A szerelmi háromszög, ami véget vetett a Római Köztársaságnak

VII. Kleopátra, Egyiptom utolsó ptolemaioszi fáraója, Julius Caesarral és tanítványával, Marcus Antoniusszal is forró viszonyt ápolt, a tényleges szerelmi háromszöget azonban Kleopátra, Marcus Antonius és Antonius felesége, Octavia alkotta.

Antonius elhagyta Octaviát, ezért Augustus, Octavia testvére és Antonius harcba indultak egymással szemben. Antonius győzelmének eredményeként pedig megalakult a Római Birodalom. De hogy is volt ez pontosan?

Antoniusnak és Augustusnak i. e. 40-ben gondjai akadtak azzal, hogy társuralkodóként uralkodjanak Róma felett. Ekkor Antonius úgy gondolta, feleségül veszi Augustus húgát, elsimítandó a kettejük közti konfliktusokat. És bármilyen meglepő is, úgy tűnt, a terv működik: néhány évvel később maga Octavia segített nyélbe ütni egy szerződést Antonius és Augustus között. A siker azonban rövid életű volt, Antonius folytatta romantikus kapcsolatát Kleopátrával, és ismét elhagyta családját.

Róma irányítása esetében Antonius volt Augustus egyetlen valódi riválisa. Augustus ellenfelét hazafiatlan szemétládának állította be, mert elhagyta a húgát, a meghiúsult házasságot ráadásul ürügyként használta a háborúra, aminek során végül megszerezte az irányítást a római tartományok több mint fele felett. A konfliktus az i. e. 31-ben lezajlott actiumi csatában csúcsosodott ki, amikor Augustus legyőzte Antonius haderejét, és ezzel megtette az utolsó nagy lépést a császári egyeduralom rendszerének megalapítása felé. 

Egy angol király, egy amerikai nő és annak férje

Wallis Simpson kétségkívül a XX. század egyik leghírhedtebb nője volt. Simpson volt az oka annak, hogy VIII. Eduárd lemondott a trónról, és öccse lett a király. Fiatal hercegként Eduárdnak sok szeretője volt, de Simpson volt az, aki végül elnyerte a szívét. Csakhogy nem vehette el, mert a nő az amerikai Ernest Simpson felesége volt.

A királyi család egyértelművé tette VIII. Eduárd számára, hogy bárkit feleségül vehet, kivéve Wallist. De különösen azután, hogy Wallis elvált, Eduárdnak esze ágában sem volt lemondani a nőről. Ez nagy feszültséghez vezetett a szerető és Eduárd sógornője, York hercegnője (a későbbi anyakirálynő) között. 

1936-ban annak érdekében, hogy feleségül vehesse Wallist, Eduárd lemondott a trónról, így testvére, György lett a király.

Miután pedig 1937-ben Eduárdból Windsor hercege lett, egy szerény szertartás keretében végre elvette Wallist. A britek úgy gondolták, hogy a nő manipulálja az uralkodót, és Wallist okolták azért is, hogy Eduárd náci tisztviselőkkel töltötte az idejét. Vannak azonban, akik úgy vélik, hogy Eduárd meglehetősen labilis volt, és Wallis valójában hatalmas szívességet tett Angliának.

Az amerikai elnök, aki puszta lovagiasságból megölt egy férfit

1828-ban, az amerikai elnökválasztás közeledtével Andrew Jackson John Quincy Adams leváltásáért kampányolt, és az ország történetében először a jelöltek feleségeit is belerángatták a harcba – különösen Rachel Jacksont, a „kicsapongó nőt”. Rachel ugyanis nemcsak elvált volt, de a pletykák szerint Andrew-val már azelőtt együtt élt, hogy elvált volna a férjétől. Az ország lapjaiban bigámistának, házasságtörőnek és szajhának nevezték, és a kritikusok megkérdőjelezték, hogy jelleme alkalmas-e arra, hogy egyáltalán betegye a lábát a Fehér Házba. De közel sem ez volt az első alkalom, hogy Jackson riválisai szíve választottját sértegették: évtizedekkel korábban Charles Dickinson azzal vádolta a férfit, hogy megszegett egy fogadást, Rachelt pedig bigámistának nevezte.

A Rachelt ért sértés és a National Review-ban megjelent nyilatkozat után, amelyben Dickinson Jacksont értéktelen gazembernek és – ismét – gyávának nevezte, Jackson párbajra hívta Dickinsont.

1806. május 30-án Jackson és Dickinson a Kentucky állambeli Loganban, a Red River partján fekvő Harrison’s Millsnél találkozott. Dickinson szinte azonnal tüzet nyitott, és el is találta ellenfele mellkasát. Jackson a sebre helyezte a kezét, és elég sokáig állva maradt ahhoz, hogy elsüsse a fegyverét. Dickinson másodtisztjei szerint Jackson első lövése rosszul sült el, ami azt jelentette volna, hogy a párbajnak vége, de az etikettet megszegve Jackson újra felhúzta a fegyvert, és újra lőtt – ez pedig Dickinson életébe került. Bár Jackson felépült, élete hátralévő részében krónikus fájdalmat okozott neki a seb.

Mivel ekkoriban legális volt a párbaj, Jacksont nem vonták felelősségre gyilkosságért, és az ügy az 1829-es sikeres elnökválasztási kampányára sem volt különösebb hatással. Sőt, ha egészen őszinték akarunk lenni, valójában Dickinson megölésénél jóval nagyobb botrányt kavart Rachel korábbi válása. Hiába, a szívnek semmi sem parancsolhat…

Mózes Zsófi

Forrás: ITT, ITT, ITT, ITT, ITT és ITT

Kiemelt kép eredetije: Getty Images