Több mint egy évtizeden át rejtegette szeretőjét a padláson – Dolly Oesterreich élete nem nélkülözte a bizarr fordulatokat

–

Walburga „Dolly” Oesterreich 1880-ban született német bevándorlók gyermekeként. A wisconsini Milwaukee-ban nőtt fel, és mivel szerény körülmények között éltek, már 12 éves korában elkezdett Fred Oesterreich textilgyárában dolgozni. Egy idő után felhívta magára a férfi figyelmét, 17 éves kora körül pedig össze is házasodott a jómódú gyártulajdonossal.

A harmincas éveiben járó Dolly élete azonban szokatlan fordulatot vett, és bár szeretném hinni, hogy egyre liberálisabb társadalomban élünk, valószínűleg egy, az övéhez hasonló szerelmi történet hallatán még ma is felkapnák az emberek a fejüket. 

Minden egy varrógéppel kezdődött…

Fred Oesterreich rendszerint hosszú órákat töltött a munkahelyén, és mivel a szabadidejét főként ivással ütötte el, Dolly igényei kielégítetlenül maradtak. A nő izgalommal teli életének története – a meghibásodott varrógépének köszönhetően – 1913 őszén kezdődött. Dolly férjének panaszkodott a gép miatt, aki átküldött hozzá egy 17 éves fiút, Otto Sanhubert, hogy megjavítsa az asszony varrógépét. A fiú Fred gyárában dolgozott, és ekkor még nem is sejtette, hogy egészen új irányt vesz majd az élete. Főnöke otthonába érve Otto találkozott Dolly csábító tekintetével, és kezdetét vette a viszony.

Ahogy telt az idő, a kapcsolat miatti titkolózás egyre nagyobb teherré vált a páros számára – szállodai találkozók sokaságával megőrizni a szikrát nem éppen sétagalopp.

Dolly Oesterreich hamarosan a szállodai ágyakból a saját hálószobájába helyezte át találkozásaik helyszínét, a rendszeresen felbukkanó fiú azonban egy idő után felkeltette a szomszédok figyelmét.

A kíváncsiskodók folyamatosan az idegen jövevényről beszéltek, ezért Dolly kitalált egy történetet, miszerint Otto a férje rég nem látott féltestvére.

…és a padláson folytatódott

Dolly tudta, hogy a szeretőjéről kitalált történet nem fogja sokáig elhallgattatni a szomszédokat, ezért ahelyett, hogy erre az instabil lábakon álló hazugságra hagyatkozott volna, kieszelt egy tervet: Ottót felköltöztette a padlásra. Azzal, hogy az Oesterreich-házban lakott, megszűnt a veszély, hogy a kíváncsi szemek érkezésen vagy távozáson kapják a fiút, így Dolly mindkettőjüket megvédte a szégyen nyomorúságától.

Érdekes módon Otto a rózsaszín köd mámorában beleegyezett az asszony ajánlatába, és végül felmondott a gyárban. Megszokni, hogy soha nem hagyhatta el a padlást, nem lehetett könnyű, új életmódjához alkalmazkodva azonban a fiú elégedetten maradt ott, és idejét szépirodalmi történetek írásával töltötte, remélve, hogy egyszer majd kiadják azokat.

Fenntartani egy ilyen kapcsolatot a legtöbb ember számára még akkor is hatalmas kihívást jelentene, ha csupán pár napról lenne szó, Otto azonban öt éven át bujkált a padláson anélkül, hogy szeretője férje gyanút fogott volna.

Mégis Fred volt az, aki meghiúsította Dolly elképzelését

1918-ban Fred azt javasolta, hogy adják el a házat, és költözzenek Los Angelesbe. Mielőtt viszont a helyzet tovább bonyolódott volna, Dolly talált egy olyan ingatlant, aminek szintén volt padlása, Ottót pedig már a költözés előtt odaküldte, hogy foglalja el rezidenciáját.

Az abszurd kapcsolat még további négy évig folytatódott – a fiút egy kicsit sem zavarta a költözés, a házaspár veszekedései azonban annál inkább. 1922. augusztus 22-én, épp egy ilyen vitát hallgatva Otto nem tudott tovább tétlenül ülni, lerohant a padlásról, és pisztolyt rántott a férjre.

Felismerve a fiút a gyárból, Fred elvesztette önuralmát, a dulakodás során azonban épp ő lett az, aki életét vesztette. A jelenet láttán Dolly és Otto pánikba esett, a fiú bezárta szeretőjét egy szekrénybe – így biztosítva alibit számára –, a fegyvereket és kulcsokat felmarkolta, és visszatért a padlásra. A lövéseket jelentették a szomszédok, és nem sokkal később megérkezett a rendőrség. Dolly, aki elég okos volt ahhoz, hogy megértse Otto tervét, kitalált egy betöréses történetet – egy olyant, amelyben egy rabló betört a házba, lelőtte Fredet, az asszonyt bezárta a szekrénybe, és a drága holmikkal elmenekült. Annak ellenére, hogy a Dolly által elmondottak nem voltak túl meggyőzők, mivel nem találtak elég bizonyítékot ellene, a rendőrség végül lezárta a nyomozást.

Miután megözvegyült, Dolly ismét elköltözött, hogy tiszta lappal induljon

Feltételezhetnénk, hogy a körülmények esélyt adtak Ottónak és Dollynak az újrakezdésre, akik végre felvállalhatták a kapcsolatukat, maguk mögött hagyva a titkolózással járó kihívásokat. Ez a történet azonban jóval kiszámíthatatlanabb annál, minthogy a feltételezéseink szerint alakuljon:

ahelyett, hogy vállalták volna szerelmüket, Otto ismételten az asszony új házának padlására költözött. Igen, harmadszorra is.

A férfi a kiadott történeteinek köszönhetően éppen annyi pénzhez jutott, hogy megengedhetett magának egy írógépet, Dolly új házának padlásán pedig folytathatta írói szenvedélyét, mindeközben a nő új partnere a földszinten Herman S. Shapiro ügyvéd lett. Ahogy telt az idő, Dolly egyre több hasonlóságot vélt felfedezni új és régi élete között – a férfi munkája természetéből adódóan hosszú órákat töltött távol, Dolly sokszor magára maradt, amíg össze nem szedte legújabb szeretőjét, Roy Klumbot. Hogy hol volt Otto mindeközben? Hát a padláson, az írógépe társaságában. 

Klumb helytállására nemcsak az ágyban lehetett számítani, de akkor sem ijedt meg, amikor Dolly megkérte, hogy szabaduljon meg a férje halálát okozó fegyverektől. És bár a férfi szó nélkül eltüntette a pisztolyokat, miután a nő szakított vele, első útja a rendőrségre vezetett. Dollyt letartóztatták, azonban a gyilkosságot ezúttal sem tudták rábizonyítani.

Otto mindeközben továbbra is a padláson tengette napjait

A börtönben töltött ideje alatt Dolly megpróbálta rávenni Shapirót, hogy vegyen ételt a fiúnak, miközben végig azt hazudta róla, hogy Otto az ő eltitkolt mostohatestvére. Érdekes módon ezúttal a fiúnak annyira nem tetszett a másik férfi látványa, hogy elmondott mindent, amit korábban az asszonnyal közösen titkoltak. Shapiro tanácsára Otto elhagyta a házat, és bár Dollyt szabadon engedték, hét évvel később annyira megromlott az ügyvéddel való viszonya, hogy a férfi úgy döntött, kitálal a rendőrségnek.  

Az esküdtszék Ottót emberölés vádjában bűnösnek találta, bár a védelem folyamatosan arra hivatkozott, hogy az asszony rabszolgaként tartotta fogva szeretőjét. És hogy mi történt ezután?

A gyilkosság elévülése miatt végül mindkét gyanúsítottat szabadon engedték.

Dolly fordulatokkal teli élete 1961-ben, 80 éves korában ért véget. És bár utolsó éveiben eltűnt a nyilvánosság elől, abban egészen biztosak lehetünk, hogy élete során jó néhány leckét megtanult a szerelemről.

Mózes Zsófi

Források: ITT, ITT és ITT

Kiemelt kép: Getty Images/Bettmann