„A férjem odakiabált: öltözködj fel!” – A ti legemlékezetesebb nyaralós baleseteitek
Murphy-törvénye, hogy a legtöbb nyaraláson történik valami, amire felkészülni sem lehet: lekésett vonat, strandbaleset, ételmérgezés vagy fosós-hányós vírus, eltévedés, leégés… Írtunk a múlt héten erről a témáról, amely benneteket is nagyon megmozgatott: most a kommentszekcióból szemezgetett Kurucz Adrienn.
–
„Gyerekekkel mentünk csúszdázni, Papa gondolta, ő is velünk tart…
„Csúsztunk pár kört, már épp el akartuk hagyni a csúszdarészt, csak még Papát megvártuk, hogy leérjen… meg is érkezett hatalmas csobbanással, és alig jött a felszínre, már bukott is vissza újra meg újra. Kezdtünk aggódni, hogy rosszul lett, aztán kijött mosolyogva… és halkan megsúgta, hogy a nagy lendülettől kiesett a protkója, és azt kereste a víz alatt.”
„Ketten csúsztunk egy nyolcas alakú matraccal, én elöl, a párom mögöttem ült. Megdobott a legvégső perem, borultunk; a lendülettől és az iránytól úgy sikerült, hogy a párom lendületből fejbe rúgott. Enyhe agyrázkódás…”
„Montenegró, tíznapos nyaralás. Második nap egy járda szélén megcsúsztam az alvó másfél évessel a kezemben, őt védve estem úgy, hogy a járdaszegély kábé egy centire volt a tarkómtól. Végül csak a telefonom bánta, újat kellett venni. A következő naptól az egész család a szűk szállodai szobában nyaralt hányás-hasmenéssel, orvost is hívtunk, a társaságunkban lévő kismamának még vesegörcse is volt.
Végül kicsit jobban lettünk, szinte menekültünk haza, de a pelenkás kicsinek volt a legkomfortosabb az utazás…”
„Siófok, '80-as évek eleje (hétéves lehettem), az öcsém még karon ülő volt, anyám hozta ki a vízből, apámnál a matrac stb… Én meg a befelé áramló tömegtől megijedve, hogy a korlátot továbbra is foghassam, félreálltam a lépcsőn, aminek csak a közepén volt gumi, a széle fa volt, a sok víztől kellően csúszós. Be is estem a parti sziklák közé, anyám üvöltött, de hát a tesómat nem dobhatta el. Apám húzott ki, szerencsére egy kisebb nyelvelharapással megúsztam.”
„Egészen friss élménnyel szolgálhatok
A múlt héten, 56 évesen döntöttem úgy, hogy végigmegyek egy extrém csúszdapark minden csúszdáján. Eltűnik a kabinban a talpad alól a padló, meg ilyenek… Hát, az utolsó tényleg brutál volt, nem véletlenül maradt a végére. A nőknek védőbugyit kellett felvenni, a golyó lebeghet, de a puncira vigyázni kell… Úgyhogy a védőbugyit tolta fel a seggembe a végén a víz, amikor kiszálltam úgy éreztem, mintha az alatt a három másodperc alatt »megcsináltak« volna alaposan hátulról, csak nem vettem észre. Nem volt őszinte a mosolyom.”
„Horvátország, Poreč, Aquapark… Piros pálya: 14 méter magas, 51 méter hosszú. Matracon hason, fejjel előre. Már fentről láttam, ebből baj lesz!… De azért nekiugrottam, mert, hát majd pont egy ilyen fog ki rajtam?! Száguldok lefelé, egyszer csak a matrac fogója kiszakadt, a matrac visszacsapott, és a víz összevissza dobált. Csoda, hogy egyben leértem. Persze Murphy: mindenki a csúszda alján várta a családtagjait. Odalent nyugtáztam, hogy élek. Összeszedtem magam, és igyekeztem büszke tartással elhagyni a helyet, amikor a férjem odakiabált: »Öltözködj fel!« Egyébként kisebb hámsérülésekkel megúsztam.”
„Jó pár évvel ezelőtt – amikor még bohém voltam, és úgy éreztem, enyém a világ – a mogyoródi hullámcsúszdán csúsztam, és kábé a csúszda közepénél megfordultam (így háttal csúszva tovább), hiába kapálóztam, mint egy büdösbogár, sehogy nem tudtam visszafordulni, hogy ne háttal érkezzek meg a medencébe. A lendületnek és a sebességnek köszönhetően a medencébe érkezve a bugyim lecsúszott, a bikinifelsőm fel, a hajgumim kiesett a hajamból, és a szemembe csapódott víznek köszönhetően nem igazán láttam semmit… és ugye, egy embernek csak két keze van jó esetben… hát azt se tudtam ijedtemben, mit hova húzzak. Ráadásul a hajgumi megmentése is elsőrangú küldetésnek tűnt akkor hirtelen… mert strandon az kötelező.”
„A hatéves kislányom egyedül csúszdázott már az utolsó napon
Én felügyeltem lentről, de a borzasztó meleg miatt muszáj volt legalább beleállnom a bokáig érő babamedencébe. Ahogy az egyik lábam már vízben volt, és követte volna a másik, én konkrét hátra szaltót dobtam, és a 30 centis magas medence élére estem háttal! Elmondani sem tudom, mennyire megijedtem, és hogy fájt! Egy idegen országban, úgy, hogy valójában szart sem tudok angolul, mert németet tanultam!
Ültem a fenekemen a vízben, és magyarul (örültem, hogy beszélni tudok a fájdalomtól), próbáltam válaszolgatni. (…) Jött a szuper török életmentő, akinek mutogattam, hogy oké, oké, csak hagyjatok a picsába, haza akarok menniiiii! Arrébb ült a nyugágyon a tesóm.
Neki pedig előtte volt térdműtétje, alig tudta magát odavonszolni, komolyan, mint két rokkant, úgy jöttünk haza.”
„Egy hazai kisvárosban nyaraltam a testvéremmel, amikor eszünkbe jutott az a váratlan ötlet, hogy jó lenne vízibiciklizni
Mindketten vízibicikliztünk már korábban, semmi probléma nem volt. Úszni is tudunk, így nem paráztunk. Viszont ezen a helyen egy nagyon furcsa járművet kaptunk, amit annyira bénán irányítottunk, hogy csak körbe-körbe ment folyamatosan, pedig mindent úgy csináltunk, ahogy az ottani vízibiciklis mutatta. Valahogy nagyon hamar a tó közepére kerültünk, majd a túlpartra, s nagyjából azzal telt el a vízibiciklizésért kifizetett idő, hogy megpróbáltuk a »buta« kormány helyett szinte kézzel-lábbal visszairányítani a bérlőhelyre. A mentőötlet az volt, hogy ha nem sikerül, valamelyikünk beugrik a vízbe, és úszva partra tolja. Szerencsére utóbbi akcióra már nem volt szükség, bár enélkül is valószínűleg mindenki rajtunk röhögött a biciklibérlőnél.”
„Nyaralás első napja… csúszdán, gyerek az ölemben, én meg minden kanyarban tompítottam a karommal a sebességet. Gyerek megúszta, én utána irány az elsősegélysátor, mindkét kezemről leszedte a csúszda a bőrt. Bekötöztek, és a nyaralás végéig már nem is tudtam vízbe menni.”
„Örök emlék, hogy a céges csapatépítőn a kalandparkban, mint bátor férfiember, vigyáztam a fákon ugráló kolleginák mobiljaira… Egyébként, a kommenteket bogarászva, most, hogy tudom, hogy a hölgyek zöme ruházat nélkül landol a tűzvonalban, lehet, hogy nem a »lusta folyóban« kéne végig ücsörögnöm…”
„Családi csúszda, az az enyhén lejtős”
„Egy barátunk állította, hogy úgy lehet gyorsabban csúszni, ha a fürdőruhát/bugyit behúzzuk a fenekünkbe. Fene bánja, legyen! Igen ám, de onnantól irányíthatatlanná vált a csúszás, és magam körül megpördülve úgy érkeztem le, mint Bridget Jones a tűzoltócsúszdáról!”
„Vízicsúszda 1.0: landolás arccal előre, orrvérzéssel. (Ugyanazon) vízicsúszda 2.0 (1 évvel később): landolás kifordult vállal. Óriáscsúszda, párhuzamos csúszás a félős lányommal, apa videózása: térkövezet mintája, majd felénk fordítva kikapcsol. (Másodjára nem vállaltuk be.)”
„Apukám a csúszdás malőrökben profi, gyerekkoromban egyszer beszorult a csúszdába félúton, szó szerint ki kellett mosni egy nagy löket vízzel, hogy meginduljon, máskor felakadt a fürdőnadrágja a peremen, és végigrepedt oldalt a varrás…”
Rukkel-tó, Split, kamikaze csúszda
„Felmásztam, és fentről már nem tűnt annyira jónak. Húsz percet álltam fent, mire nekibátorodtam valamennyire. Igazából már mindenki háromszor megjárta addig, és lentről tapsoltak, buzdítottak. Cukik voltak, én meg nem akartam szégyenkezni, így megindultam. Ezt a csúszdát csak pólóban lehet használni, azt nem mondták, hogy zoknit és nadrágot is javasolt felvenni. Amire leértem háromszor meghaltam, és kievett a csúszás a bokámból egy jókora darabot. A lábam többi részén lejött a plazúr. Soha többet nem szeretném látni azt a csúszdát belülről.”
„Horvátország, húsz évvel ezelőtt, kamikaze csúszda. Mire leértem, nem volt rajtam fürdőruha, persze olyan extázisban voltam a csúszástól, hogy észre sem vettem.”
„Erdély, túratábor, a boltban nem kaptunk mentes ásványvizet, a csapvizet nem ajánlották ott. Ittuk hát a forrásvizeket helyi túravezetőnk ajánlásával. Aztán egyszer csak páran rosszul lettünk, borzasztó hasmenés, majd hányás. A házban szintenként egy mosdó, és az egész csoporton (kivéve a helyi vezetőnk) végigsöpört a calicivírus. A kertben keletkeztek tiltott zónák, azt hiszem, három nap kiesett mindenki életéből.”
Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Ivan-balvan