A kulacs, ami nem mérgez, és nem penészedik be: válassz okosan, tisztítsd rendesen!

–

A Greenpeace adatai szerint óránként 180 ezer palackos üdítőt adnak el hazánkban. Ez naponta 1 millió flaskát jelent, amelyekből alig 30 százalék kerül újrahasznosításra. Mivel ezek a csomagolások nemcsak erőforrás-igényesek és erősen környezetszennyezők, hanem drágák is, a műanyag-, fém- és üvegkulacsok forgalma megnőtt. De milyet vegyen, aki hosszú távra tervez és szeretné, ha befektetése valóban megtérülne: neki és a bolygónak is?

A Tudatos Vásárlók Egyesülete hangsúlyozza, hogy a kulacsválasztás fő szempontjai ideális esetben: a flaska anyaga és kialakítása, valamint a belső – vízzel érintkező – felület anyaga, illetve a tisztíthatóság. Minden más csak ezután következik.

Kerülendők például a polikarbonát (PC) kulacsok – magas hőmérsékleten és savas közegben BPA oldódhat ki belőlük a folyadékba –, a PET-palackok – hormonrendszerre kockázatos ftalát-vegyületek válhatnak ki belőlük –, valamint az alumíniumkulacsok is, melyekből meglepő módon gyakran több BPA oldódik ki, mint műanyag társaikból.

Jó választás lehet ezzel szemben egy polipropilén (PP) műanyag kulacs, egy Tritan- vagy EcoCare-palack, valamint a bevonat nélküli rozsdamentes acélból készült, illetve üvegből készült palack is – ezekből ugyanis nem oldódnak ki káros vegyületek a vízbe. Az utóbbiaknál érdemes vigyázni: bár a boroszilikát verziók ellenállóbbak, összességében ezek a palackok sérülékenyebbek és nehezebbek is.

A palackod könnyen baktériumteleppé válhat

Biztos van olyan ember, akinek a kulacsa még sosem penészedett be, nem lett büdös, vagy nem vált belülről gyanúsan csúszós-nyálkás felületűvé – ahogy nyilván olyan is van, aki gyerekének csőrös, sportkupakos, szívókás, szívószálas és ilyen-olyan itókatartója sosem lett gusztustalanul trutymós... (Mert például bennfelejtette a babakocsi aljában.)

Egy kutatásban Carl Behnke, a Purdue University élelmiszerbiztonsági szakértője random járókelőket kért meg arra, hogy mutassák meg a kulacsaikat, és engedjék, hogy megvizsgálja azok tartalmát. Mint azt a BBC-nek adott nyilatkozatában elmondta, az emberek általában nem voltak kíváncsiak arra, milyen baktériumok tanyáznak az ivóvizükben. Pontosan tudták ugyanis, hogy tisztítási szokásaik nem megfelelők – amit a vizsgálati eredmények rendre meg is erősítettek.

De hogy mi történik pontosan a vízzel a kulacsban, ha néhány napra megfeledkezünk róla, vagy ha elmulasztjuk naponta tisztítani a palackunkat? Erről Hizsnyai Julcsi biológust, a Világjegy YouTube-csatorna szakértőjét kérdeztem.

– „Amint beleiszunk a kulacsunkba, elindul egy mikroszkopikus buli. A szánk ugyanis nem egy steril laboratórium: közel 700 különféle baktérium- és gombafaj, sőt vírusok is milliárdos nagyságrendben éldegélnek benne. A nyálunk számukra igazi luxuslakosztály: állandó nedvesség, stabil, meleg hőmérséklet, táplálékmaradékok – köztük zsír, cukor, fehérje. Ráadásul a baktériumok a fogakon, a nyelven, a szájpadláson és a torok felületén is könnyen megtapadhatnak, így felszaporodhatnak a szájban” – magyarázza Hizsnyai Julcsi.

 „Amikor kortyolunk a kulacsunkból, ezek a mikrobák a nyállal együtt bejutnak a vízbe. Ha találnak maguknak elegendő tápanyagot, már indulhat is a szaporodás. A tiszta, friss víz önmagában nem túl tápláló számukra, de ha nem vizet, hanem például gyümölcslevet, édesített teát vagy citromos-cukros vizet teszünk a kulacsba, akkor az már valódi svédasztal a mikrobák számára.”

Mint mondja, ezek az italok tele vannak cukrokkal, természetes savakkal, vitaminokkal és egyéb szerves anyagokkal, amelyek ideális tápanyag-összeállítást jelentenek mindenféle mikroba számára. Ez az oka annak, hogy az ilyen italokban – főleg nagy melegben – sokkal gyorsabban elszaporodnak a baktériumok és a gombák.

A kulacs nem közös használati tárgy

Örök kérdés: megosszuk-e italunkat másokkal, vagy inkább hagyjuk a közös kulacsból iszogatást? Hizsnyai Julcsi szerint bár kedves gesztus másoknak is felkínálni a kulacs tartalmát, mielőtt megtesszük, nem árt tisztában lennünk a lehetséges következményekkel.

„A legtöbben tudják, hogy a cseppfertőzés az a romantikus pillanat, amikor köhécselés, tüsszentés vagy beszéd közben az ember szépen bepermetezi a másikat a saját mikrobiológiai készletével – akár tud róla, akár nem. Na most, amikor valaki beleiszik a kulacsunkba, ez a cseppfertőzés sokkal direktebb, koncentráltabb módon történik meg. A nyál igazi expresszjárat a kórokozók számára: ha fertőzöttek vagyunk, és kortyolunk egyet valaki kulacsából, akkor a vírusok, baktériumok vagy gombák ott maradhatnak a peremen, a kupakon vagy épp a megmaradt folyadékban. A következő kortyoló – legyen az haver, partner, gyerek vagy edzőtárs – szépen meginvitálja őket a saját szervezetébe. Ha akarja, ha nem.”

A biológus hangsúlyozza, hogy az ilyen baktériumcsere nem szükségszerűen jár a másik fél megfertőzésével, sosem tudhatjuk azonban, hogy akár a saját, akár a másik ember immunrendszere milyen állapotban van – ellenálló vagy épp sérülékeny-e a potenciális fertőzésekkel szemben.

– A tévhitekkel ellentétben a közös kulacshasználat során nemcsak ártalmatlan házi mikrobákkal fertőződhetünk meg – mondja. – A herpeszvírus (herpes simplex), a mononukleózist okozó Epstein–Barr-vírus, az influenza, egyes rotavírusok, sőt akár streptococcus baktériumok is átadhatók így. Ezek közül több fertőzhet a tünetek megjelenése előtt is.

Fontos tudnunk azt is, hogy bár a víz nem romlik meg úgy, mint mondjuk egy pohár tej, a kulacsban állva gyorsan „életre kelhet” – különösen akkor, ha már beleittunk. Egy szingapúri kutatás például kimutatta, hogy a nap elején, beleiváskor még „csak” 75 000 baktérium volt egy milliliter vízben a többször használatos kulacsban, de 24 óra elteltével ez a szám 1–2 millió fölé ugrott.

„Mielőtt mindenki pánikba esik: ez nem jelenti azt, hogy azonnal megbetegszel, ha tegnapi vízből kortyolsz. De a mikrobáknak kedvez a meleg, a tápanyag – például a nyál vagy a cukor – és a pangó közeg, úgyhogy jobb, ha esélyt sem adunk nekik a szaporodásra. A kórokozók, mint a mindenki által rettegett E. coli, Salmonella vagy Pseudomonas, különösen jól érzik magukat 37 °C körül, de a szobahőmérséklet is bőven elég nekik egy jó kis dzsemborihoz” – magyarázza Hizsnyai Julcsi. – „Vagyis ha már beleittunk a kulacsba, cseréljük a vizet naponta! A meleg fokozza a baktériumok szaporodását, míg a hideg lassítja ugyan a folyamatokat, de nem állítja le őket. Ne legyen tehát hamis biztonságérzetünk attól, hogy »úgyis hideg van, jó lesz még az«. A háromhetes víz nyáron pedig akkor sem jó ötlet, ha egyébként épp majd’ szomjan halunk.”

Igy tisztítsd a kulacsod

Mivel rendszeres és alapos tisztítás nélkül a kulacsban egy komplett kis mini bioszféra fejlődhet ki, érdemes legalább naponta alaposan elmosni a vizespalackokat. Hogy ennek mi a módja, azt leginkább a kulacs – és annak anyaga – határozza meg. Egyes termékeknél bőven elég, ha a lehető legkisebb alkatrészekre szedjük szét a palackot – igen, a tömítőgyűrűt is ki kell venni! –, majd mosogatógépben, magas hőmérsékletű programon tisztítjuk.

„Ha ez a kulacs anyaga miatt nem járható út, akkor is van megoldás” – mondja Hizsnyai Julcsi. – „Ilyen esetekben töltsük fel a kulacsot és a kupakját meleg – legalább 60 °C-os – vízzel és mosogatószerrel, majd némi rázás után hagyjuk állni kb. tíz percig.

Ezután jöhet a súrolás, amelynek során különösen a rejtett zugokra és mélyedésekre érdemes figyelmet fordítani. Végül már csak a teljes kiszáradást kell megvárni, mielőtt újra használatba vesszük a kulacsot.”

A biológus hangsúlyozza: egyáltalán nem mindegy az sem, ki és milyen körülmények között használja a vizespalackot, hiszen egy irodista higiénés és étkezési kultúrája merőben eltér egy óvodás szokásaitól.

„Egy gyerek, aki a játszótérről hazafelé iszik egy kortyot a sáros-földigilisztás kezével megragadva a kulacsot, egészen más eset, mint egy felnőtt, aki naponta többször is kezet mos. Mindenkinek más a bőr- és szájflórája is, szóval minél koszosabb a kéz, és minél több a nyál, a piszok, annál nagyobb eséllyel lesz a kulacs mikrobiológiai kalandpark. Ezért is érdemes az óvodások kulacsát napi szinten kibelezni és átsikálni” – mondja.

Ellenkező esetben ugyanis a penész és a nyúlós kis lemezek – más néven a biofilm, azaz mikroorganizmusok „lakótelepe” – előbb-utóbb beköltöznek a kulacsba. Pláne ha meleg, nedves és sötét helyen, például az iskolatáska mélyén vagy az irodai szekrényben tároljuk azt.

 „A legjobb védekezés a penész és a biofilm kialakulása ellen a tudatos használat, a szárítás és a szellőztetés. Ehhez a kulacs minden részét – nemcsak a palackot magát, hanem a kupakot, a szívószálat, a tömítéseket is – mosás után alaposan ki kell szárítani, különben pár nap alatt megindulhat a »buli« az apró zugokban. A szilikontömítések és a nehezen hozzáférhető részek különösen hajlamosak arra, hogy ott kezdődjön el az evolúció 2.0” – mondja Hizsnyai Julcsi, aki hasznos tippeket is megosztott velünk a házi baktériumarmageddon elkerülésére.

 „Néhány egyszerű tipp: mosás után szedd szét teljesen a kulacsot – ne csak kívül töröld le! –, hagyd nyitva, és engedd szellőzni, ahelyett hogy azonnal összeraknád” – magyarázza. – „Fontos továbbá, hogy a kulacsot időnként megfelelő használat mellett is fertőtleníteni kell. Ehhez a legjobb módszer, ha forró vizes–ecetes, forró vizes–citromsavas vagy szódabikarbónás vízben áztatunk minden alkatrészt.”

(Bár nem vagyok biológus, ajánlom figyelmetekbe a kulacshoz, mosogatógéphez, WC-tartályhoz és mosógéphez is kiválóan alkalmazható, drogériákban kapható, saját márkás műfogsor-tisztító tablettákat. Egy kellemes éjszakai fürdő a kupakoknak és tömítőgyűrűknek is tuti baktériumgyilkos!)

És hogy mikor kell örökre fájdalmas búcsút venni hű társunktól, és új kulacs után nézni? Hizsnyai Julcsi erre is tudja a választ:

„Ha azt vesszük észre, hogy már tisztítás után is büdös a kulacs, vagy mindig egy kicsit nyálkás belül… nos, lehet, hogy a mikrobák már beköltöztek az apró repedésekbe, és ott vígan élnek. Ilyenkor jobb kidobni a kulacsot, mint tovább kortyolgatni belőle, ugyanis olyan dolgok is növekedésnek-szaporodásnak indulhatnak, amelyek egyenesen veszélyesnek számítanak, mint például az Aspergillus-fajok, a Penicillium-fajok és más hasonló undokságok.”

Z. Kocsis Blanka