„Így lett teljes festés a lekvárfőzésből” – Kabaré a konyhában

–

A szerkesztőségben egyértelműen Krajnyik Cinti a témakör csúcstartója, a fent említett eset után meg is beszéltük, hogy a nevével fémjelzett vándordíjat ezúttal odaítéljük nekem. Igaz, Szabó Anna Eszternek is kijár: „Annyit mondok, hogy ha nem rakod rendesen rá a tetejét az aprítónak, amikor házi májgombócot próbálsz csinálni… annak gusztustalan vége lesz. Pláne ha nem látható helyekre is loccsan, aztán szagolhatod. Szerencséd, hogy nem eszel húst, így ez a veszély téged nem fenyeget.”

Követőim egészen bámulatos skáláját sorakoztatták fel a konyhai baleseteknek. Mutatjuk a Krajnyik Cinti-vándordíj olvasói shortlistjét!

Amikor csúszik/ragad…

„… amikor a világ legragacsosabb szirupját kellene beadnod a gyereknek, és levered az üveget, persze mindezt a legnagyobb időhiányban… Csak annyit mondanék, hogy a konyhai szőnyeg már sosem lesz ugyanolyan.” (Kati)

„A csupaszilánk-csupaméz konyhában megjelent a 7 hónapos kúszó-mászó fiacskám, tehát bele kellett lépnem a folyamatosan növekvő szilánkos méztócsába… a folytatást elképzelhetitek.”

„Én egyszer betettem a sütőbe egy gondosan kikevert, agyonbabusgatott kakaós tortapiskótát sülni. (Tudjátok, amibe külön átszitáltok mindent, házitojás, legdrágább kakaópor, grammra pontosan kimérve.) Nem zártam jól össze a tortaformát, ezért körben kicsöpögött, és beleégett az egész a sütő aljába. Már csak a füstre és égett szagra lettem figyelmes, igazából a család azóta sem tudja, hogy aznap torta készült volna…” (Annamari)

„Egy liter étolajat sikerült a konyhában a járólapra borítanom. Több órán át mostam fel forró vízzel, hogy ne csússzon, mint egy jégpálya.” (Anett)

„Legjobb ezeket terhesen intézni! Miután egy teli üveg olívaolajat levertem, és néztem, ahogy mindenhová szétfolyik, a férjem kizavart, hogy ne hajolgassak, majd ő feltakarítja. Az életét is megbánta ezzel a mondattal, miután bő két órát suvickolta a padlót, ami még hónapok múlva is kellemesen csúszós volt. Ennek immár több mint tíz éve, de azóta ő bármit is tesz, vissza tud vágni, hogy bezzeg az olívaolaj…” (Adrienn)

Amikor robban…

„Házi sárgabaracklé volt csatos üvegben, már egy jó ideje a pulton. Mondom, most már kiöntöm, mert a kutya se issza meg. Ahogy kinyitottam a tetejét, kilőtt a gejzír. A fejem körvonala kirajzolódott a plafonra is jutó matériából. Anyósom konyhája… Nem igazán volt kedvem fotózni.” (Eszter)

„Nagymamám és anyukám szilvalekvárt főztek amíg én oviban voltam. A lekvár a mennyezeten kötött ki. Hogy mentsék a menthetetlent, gyorsan előkaptak egy kis festéket és lekenték a foltokat a plafonon. Hazaérve az oviból, bementem a konyhába, és megjegyeztem, milyen jó, hogy két színűre festették a konyhát (a néhány éve festett falak mellett gyakorlatilag világított az átkent mennyezet). Így lett teljes konyhafestés a lekvárfőzésből.” (Aliz)

„Paradicsomkonzerv. Nyitáskor kispriccelt/-robbant a piros cucc. A falon, a konyhaszekrényen és az arcomon landolt. Jogos lett volna a kérdés – ha lett volna ott valaki –, hogy miként éltem túl egy fejlövést?” (Edina) 

„Frissen festett konyhában, a takarítás végén szerettem volna kábé kilencévesen meglepni a szüleimet egy forró kávéval. Csak utólag derült ki, hogy csészéből szerették volna. Konyhában kapták, egyenletesen elosztva 40 négyzetméteren. Cukorra nem volt szükség.” (Krisztina)

„Belerobbant az üvegfedő az éppen elkészült lucskos káposztába. Éhes vendégek ültek az asztalnál. Pizzát ilyen gyászos hangulatban még ember nem evett, mint mi akkor!” (Zsuzsanna)

„Disznóvágás, majdnem kész húsleves. A gáztűzhely feletti villanykörte úgy gondolta, feladja a harcot, és szilánkosra tört, bele a levesbe. Mindez vasárnap 11 óra körül történt, és nem volt otthon több zöldség.” (Krisztián)

Amikor törik…

„Előző nap megfőzött ötliternyi csülkös-zöldséges bablevest vettem ki a hűtőből. A fazék egyik füle kiszakadt a helyéről. A bableves fele a konyhában mindenre ráfröccsenve, a másik fele meg visszaköltözött a még nyitott hűtőszekrénybe. Egyedül Misi nevű vizslánk örült.” (Sarolta)

„Pár éve sikerült úgy megcsinálnom vagy két kiló szamócából a hideg joghurtos levest, hogy a botmixerről turmixolás előtt elfelejtettem levenni az élvédőt. Aztán persze nem értettem, hogy mi ropog a fogam alatt.” (Rita)

„Egy karton vörösbor alja szakadt ki, mikor a garázsban pakoltam. Két palack bor pukkant szét. Falra és mindenhová jutott belőle. Eláztatta az építkezésből maradt bontott vagy bontatlan járólap- és csempedobozokat, amik, miközben vittük ki a takarítás miatt az udvarra őket, kiszakadtak, így természetesen a legdrágább, már kifutott csempe mind megsérült és használhatatlan lett. Emellett a takarítás közben az italhűtőre pakolt tejesdobozok is életre keltek és levertek egy adag mekis ajándékpoharat dobozostól, amik szintén törtek. Ekkor ért haza a férjem a fiunkkal és a kutyánkkal, én meg álltam a szilánkos-vörösboros kupi közepén.” (Anita) 

Amikor repül…

„Rosszul tettem be a habverőbe a keverőket. Az elején lassú fokozaton használtam, akkor még nem tűnt fel, hogy az egyik keverő jobban »mozog«. Aztán maxi fokozaton önálló életre kelt a keverő, én meg megijedtem, hogy mi történik. Ennek köszönhetően eldobtam a keverőtálat, a megvadult keverő pedig gyönyörűen forogva leírt egy szép röppályát, és landolt. Persze a gépet nem dobtam el, a benne maradt keverő az összes krémet ledolgozta magáról, mire kikapcsoltam a gépet. Az egész konyha krémes lett – plusz én.” (Ágnes)

„Az számít, ha elindulsz a családdal a mamáékhoz karácsonyi buliba a gondosan, cukorkákkal díszített kuglóffal – és a férjed elejti a ház előtt, majd nem mer szólni? Én viszont jól megetettem a családdal, akiknek nagyon ízlett, csak a »cukorkákat« találták kicsit keménynek? A férjem akkor súgta a fülembe, hogy sóder, szólni kellene, hogy óvatosan egyék.” (Andrea)

„Pizza kézben, nyitott dobozban, mennék a szobába a konyhából. Lekapcsoltam a villanyt és elindultam… Ugye, a doboz nyitva volt. Beakadt az ajtófélfába a széle, és nagy lendülettel előbb felkentem a falra meg a lambériára, majd onnan leborult a padlóra.” (Tamás)

Amikor hullik…

„Mikor anyáddal karattyolsz a forró levest kavargatva, headset nélkül, a mobil meg kicsúszik a füled alól, de nem tudod időben elkapni, mielőtt az a levesben landolna. Utólag, anyukám szerint »glugyglugyglugy« hangja volt a merülésnek…” (Edit)

„Egy- és hároméves gyerekekkel karácsony előtti sütögetés, készülődés este tízkor kezdődik, hulla fáradtan. Egy-két tetszőleges konyhai előjáték után átszitáltam gondosan a lisztet a karácsonyi kuglófhoz, majd a tál kiugrott a kezemből, és szó szerint szaltózott egyet az amerikai konyha/nappali választóvonalán. Az első pillanatban tudtam, hogy éjfélkor ez nem porszívós feltakarítás lesz, ezért a másodperc törtrésze alatt úgy döntöttem, hogy elfogadom az elmém javaslatát az élmény lassított felvételként történő feldolgozására, és »mindful« megélésére. Így néztem végig, ahogy a liszt hóesésként teríti be 360 fokban az egész lakást. Eskü, még zenét is hallottam hozzá!” (Adrienn)

„Az játszik, hogy nem teszed rá a fedőt a karácsonyi fácánhúslevesre, és a macska belerántja a kedvenc futónövényedet a konyhaszekrény tetejéről a fazékba?” (Márti)

„Három perccel oviba indulás előtt a gyerekeim összevesztek a konyhában. Mondjuk, csak a szörp b***ódott ki, de a falról sosem sikerült 100 százalékban eltüntetni.” (Gabriella) 

Amikor ööö…

„Borsólevest készítettem. Fincsi zöldségek benne, jó sok. A végén kitaláltam, hogy még daragaluskát rakok bele, felturbózom. Bekevertem, beleraktam, és csak bámultam értetlenül, hogy nem állnak össze a galuskák, sőt, mállik szét mind. Jó, biztosan csak még főzni kell. Tíz perc után rákóstoltam az egyikre, hogy mégis mi lehet a gond: a probléma az volt, hogy a dara helyett Himalája-sóval kevertem be a tojást… félhomályban este olyan hasonló volt a kettő!” (Blanka)

„Öntöttem le a lefolyóba egy egész lábas húslevest leszűrés gyanánt. A végén esett le, hogy nem egy másik lábasba tettem a szűrőt.” (Annamária)

„Padlizsánt sütöttem olajban. Elmentem telefonálni. Az égő olajat vízzel oltottam. Másnap benne voltam a Blikkben.” (Adrienn)

 „Anyu hurkát meg kolbászt sütött tepsiben. Apu hazaért, és úgy ahogy volt, a melós ruhájában, leült a helyére. Csak ott volt a kihűlőben lévő zsíros tepsi. Aznap nem volt mit tunkolni.” (Ady)

„Egyedül voltam szombat reggel, gondoltam, meglepem magam egy kis adag frissensült chipsszel és csípős csirkeszárnnyal. Lesarvaltam a krumplit, és mielőtt egy okos gondolat feltűnt volna a fejemben, az egy tömbben összeálló cuccot egyenesen beledobtam a felhevült olajba.

A fritőzből a forró olaj úgy tört ki, mint a vulkán, és szépen végigfolyt a mosogatógép mind a négy oldalán. Körberaktam vécépapír-gurigákkal, és elmentem megenni, immáron sokkos állapotban a reggelimet.” (Ágnes)

 A végére pedig a kedvencem, ami ugyan nem sorolható a baleset kategóriába, de elég csak elképzelni: 

„Szilveszter másnapján, nyugodtan pihengetve öcsémékkel, a négy, három-négy éves gyerek szépen játszott a másik szobában. Örültünk, hogy jól elvannak. Halk kuncogásból idővel átmentek hangos sikítós nevetésbe, csengő a fejben megszólalt. Mentem is gyorsan rájuk nézni. A következő látvány fogadott: a konyha linóleumát korcsolyapályának használva csúszkáltak nagy boldogan, faltól falig, ajtótól ajtóig. A talaj síkosítója az ügyesen megtalált csupor zsír volt, aminek minden köbcentijét gondosan felhasználva szétkentek. Jutott mindenhova abból a két deciből. Falra is, bútorokra is, és a hajukra is. Igen, a lányok hosszú hajára is. Nem tudtam, sírjak vagy nevessek, de olyan cukik voltak, hogy inkább az előbbit választottam.” (Lea)

Csepelyi Adrienn