A depresszió az egész test betegsége! – Milyen társbetegségek kialakulásával kell leggyakrabban számolnia egy depressziós embernek? – Interjú Prof. Dr. Rihmer Zoltán pszichiáterrel

–

Kurucz Adrienn/WMN: Professzor úr, egy depressziós beteg esetében milyen társbetegségek rizikójával kell számolnunk?

Prof. Dr. Rihmer Zoltán: A major depressziós betegek húsz százaléka krónikus beteg, de nyolcvan százalékuk magától is meggyógyulna, kezelés nélkül hat-nyolc hónap alatt. Az más kérdés, hogy ma már nem illik ezt kivárni, már csak azért sem, mert depresszióval élni komoly kockázat, és rengeteg szenvedéssel jár:

a kezeletlen betegség nemcsak társbetegségek kialakulásához vezethet, de gyakorta öngyilkossághoz is.

A kezeletlen major depressziós betegek tizenöt százaléka önkezűleg vet véget az életének, ha kapnak időben segítséget, akkor ez az arány három-négy százalék.

A kutatásokból tudható, hogy a depressziós betegek fele más betegségekkel is küszködik. A komorbiditás (azaz a társuló betegségek tana) egy igen fontos és izgalmas kutatási terület. Ma már biztosan tudjuk, hogy vannak pszichiátriai betegségek, amelyek családot alkotnak, mondhatni, egymásnak testvérei, unokatestvérei. A depresszió és a mániás depresszió rokonai a szorongásos kórképek, az alkohol- és a drogbetegség, az anorexia, a bulimia. Közös bennük, hogy elsősorban érzelmi, hangulati zavarok.

Régen megfigyelték már, hogy depresszió esetén sokkal gyakoribbak bizonyos testi betegségek is: a magas vérnyomás, a stroke, a szívkoszorúér-elmeszesedés, a szívinfarktus, az iszkémiás szívbetegség, amelyben a koszorúerek beszűkülnek, és kevés oxigén kerül a vérbe, és így a szívizomzatba is, ami az infarktus előszobája. Ezenkívül a cukorbetegségekkel és a daganatos betegségekkel is kapcsolatban áll a depresszió.

K. A./WMN: A laikusok is tudják, hogy bizonyos érzelmek, hangulatok, lelki állapotok hatással vannak például az emésztésünkre, az étvágyunkra, a közérzetünkre. Mondjuk, hogy „összetört a szíve”, amikor valakit nagy szomorúság ér, és megbetegszik. Mi a tudományos magyarázatuk ezeknek a testi-pszichés folyamatoknak?

R. Z.: A depressziós betegek felének egyértelműen szorongásos betegsége is van. Pánikbetegsége például, amely időszakosan, rohamokban jelentkezik torokszorítással, szívdobogással, izzadással, remegéssel, megőrüléstől, ájulástól való félelemmel, légszomjjal. Vagy generalizált szorongása, ez esetben nem olyan súlyos a szorongás, de tartós. Ez a két kísérőbetegség bipoláris depresszióban még gyakoribb. Mivel a szorongás, stressz oldására sokszor nyúlnak a betegek alkoholhoz, drogokhoz, cigarettához, így egy erős függőség, szenvedélybetegség is kialakulhat.

A depresszióhoz nagyon gyakran társul a dohányzás és magas vérnyomás, akkor máris sokkal veszélyeztetettebb lesz valaki a szív- és érrendszeri betegségekre. Kimutatták, hogy a szívbetegségek kockázata depressziós betegek esetében hetven-nyolcvan százalékkal több! A nem kezelt depresszió a cukorbetegség kialakulásának esélyét is növeli, mégpedig hatvan-hetven százalékkal! Ha megfelelően kezelik a depressziót, akkor ez a hatvan-hetven-nyolcvan százalék jelentősen csökkenthető (azaz a kockázat tekintetében nem vagy alig lesz különbség a nem depressziós ember és a depressziós beteg közt). Nagyon fontos tehát, hogy a társbetegségeket időben felismerjük és kezeljük, még mielőtt kialakulnak komplikációk.

A daganatos betegségek kialakulása és a depresszió közt is van kapcsolat. A depresszióval járó finom biokémiai elváltozások miatt növekszik például a kortizolszint, az adrenalinszint, és a vér alvadékonysága. Egy ötvenéves beteg esetében, akinél már van, mondjuk, egy kis magas vérnyomás és némi érelmeszesedés, esetleg dohányzás, ami szűkíti az ereket, ez az alvadékonysági változás könnyen trombust, vérrögöt (tehát szívinfarktust vagy stroke-ot) idézhet elő.

A már említett magas kortizolszint pedig (jellemzően háromszorosa körülbelül a korábbi értéknek a depresszió alatt) rontja az immunitást, fokozza a daganatok és a cukorbetegség kialakulásának kockázatát.

Régi megfigyelés, hogy depressziós nőknél a menstruációs ciklus felborul. Aztán sokaknál székrekedés jelentkezik, lassul a bélperisztaltika. Ennek oka, hogy a központi idegrendszerben a finom kis kémiai eltérések, a szerotonin-, a dopamin-, a noradrenalinszint változása” hatással vannak az élettani folyamatokra. Például az emésztésre, a hormonrendszerre, a vérnyomásra. Minden lelassul. Csökken a szexuális vágy, és a teljesítmény, az aktivitás, az érdeklődés. Még a szaglás érzékenysége is! Az ízérzékelés is csökken depresszióban, és ezek az eltérések gyógyulás után helyreállnak. 

R. Z.: Így van! Minden funkció gyengül, lelassul!

K. A./WMN: Fordítva is működik, gondolom, a folyamat. Azaz vannak betegségek, amelyek okozhatnak depressziót.

R. Z.: Így van! Egy daganatos beteg is válhat depresszióssá, mert nagyon megterhelő lelkileg a betegsége, akkor is, ha meggyógyul. Vagy ott van a Cushing-kór, amikor a mellékvesekéreg kórosan sok kortizolt termel, és ez nagyon gyakran hív elő depressziót. Aztán a daganat elleni kezelések során a szervezet interleukin immunválasza miatt is depressziós állapotba kerülhet a beteg. Interleukin szabadul fel egyébként egy influenza esetén is, ezért érezzük néha pár napig olyan szörnyen lehangoltnak magunkat ilyenkor, nem a vírus miatt.

K. A./WMN: Több pajzsmirigybetegtől hallottam, hogy teljesen megváltozott a pszichés működése, pánikbeteg lett, lehangolt, depressziós.

R. Z.:

Depresszió alatt a pajzsmirigytevékenység is csökken. És fordítva is igaz, megfigyelhető, hogy súlyos alulműködés esetén nem hat a depresszió elleni terápia. Adjuk a gyógyszert, és nincs változás. Egészen addig, amíg az antidepresszív gyógyszer mellé pajzsmirigyhormon-kezelést nem kezd el kapni a beteg. Ez régóta ismert összefüggés.

K. A./WMN: Sokat cikkeznek manapság arról, hogy egy csomó betegség alapja lehet a „második agynak” is nevezett bélrendszer nem megfelelő működése. Többek közt egy sor autoimmun betegséggel hozzák összefüggésbe, de olvastam már olyat is, hogy a depresszió gyökerét is jelentheti. Mit gondol ön erről?

R. Z.: Még közel sem tudunk annyit a depresszió és a bélrendszer kapcsolatáról, mint, mondjuk, a depresszió és a szív- és érrendszeri betegségek vagy a cukorbetegség összefüggéseiről. Az biztos, hogy az agy működéséhez fontos aminosavak a bélrendszer közreműködésével kerülnek be a szervezetbe. Nem mindegy, mi szívódik fel, milyen arányban. A másik vonulat: a bélben termelődnek pszichoaktív szerek, például a szerotonin is nagy mennyiségben. Van olyan vizsgálat is, amely igazolta, hogy egészséges ember székletét áttéve depressziós beteg bélrendszerébe, a pszichés állapot javulása érhető el. A tudományos közlemények tükrében tehát a bélrendszer működésének vizsgálata ígéretes útja a további kutatásoknak. Ami viszont már most kimondható: a depresszió az egész test betegsége!

Kurucz Adrienn

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images

A cikk megjelenését támogatta a Janssen-Cilag Kft.