Vitray Tamás: Magamat ismerve, elég pukkancs vagyok

Vitray Tamás évekig arra ébredt éjjel, hogy a fess, 180 centiméter magas Szepesi György mellett „töpörtyű ismeretlenként” megsemmisül a képernyőn. Az eset megtörtént, és máig kísérti a legendás riportert. Egy példátlanul hosszú és sikeres rádiós-tévés pályafutás után (máig ő az egyetlen televíziós újságíró, akinek munkáját Kossuth-díjjal ismerte el az állam), már a kilencvenes éveiben indította el YouTube-csatornáját, nagyjából egy évvel ezelőtt. Az indulásban fiai segítették, most pedig felesége, Éva az első számú alkotótársa, akivel „nagyon jó együtt dolgozni”, ezzel együtt azt mondja, érték kellemetlen meglepetések a YouTube-on… De nemcsak a máról, hanem a régmúltról is beszélgettünk, miközben bejártuk gyerek- és fiatalkorának helyszíneit. Egészen onnan, hogy „nem voltam szándékolt jövevény”, azon keresztül, hogy édesanyját csak messziről volt lehetősége szerelmesen imádni, mert nem igazán volt jelen az életében, meg az űrt betöltő nagymamáról, akivel csodálatos életkört jártak be ők ketten. Hogyan lett gátlásos kamaszból gátlásos felnőtt? Milyen vezetőnek tartja magát? Hogyan oldódik társaságban? Mi a módszere a kudarc kezelésére? Honnan ered a zsigeri kíváncsisága, és létezik-e olyan, hogy rossz interjúalany? Ez kereken a 300. Elviszlek magammal epizód, ezzel együtt az idei utolsó. Én azt hiszem, hogy ezzel a beszélgetéssel érdemes volt megvárnunk ezt a szép kerek számot. (Bónusz track: a műsor végén teljesen spontán szerepet is cseréltünk pár percre.) Elviszlek magammal 300. – Vitray Tamás.