Egy diabéteszes betegnek rendszeres gondozásra lenne szüksége. De a felnőttgondozásban hónapokat kell várni egy időpontra, és egy betegre általában 5–15 perc jut, ami gyakran csak a receptek felírására elegendő. Így aztán a betegek sokkal rosszabb állapotban vannak, mint amilyenben lehetnének. A korai szövődménydiagnózis éveket, évtizedeket adhatna jó, élhető életminőségben.
A 2-es típusú cukorbetegség és az inzulinrezisztencia rengeteg embert érintő, és elvileg életmódváltással szinten tartható állapotok – mégis nagyon sok érintett van, aki nem változtat. De mi áll emögött, és mit lehet tenni hozzátartozóként? Ezt beszéltük ki a WMN Mindent bele! adásában dr. Lukács Liza evészavarokkal és életmódváltással foglalkozó szakpszichológussal, D. Tóth Andrással és Kurucz Adrienn-nel.
Tóth Krisztina októberi meséjéből tündéri ihletet meríthetsz arra, hogyan magyarázd el egy gyereknek a cukorbetegséget.
Egy egész sor testi és pszichés betegség esetén kell gondolni arra, hogy esetleg fel nem ismert depresszió állhat a háttérben. A depressziósok fele más betegség(ek)kel is küszködik, és a kezeletlen depressziós betegek 15 százaléka vet véget az életének. Kurucz Adri egy pszichiáterrel járja körbe ezeket a körülményeket.
A diabétesz hónapja kapcsán fontos, hogy beszéljünk a betegséggel járó sebekről és kezelésükről is. Mit tehet a család az idős, beteg rokonért? Mik az otthoni ellátás alapszabályai? Hogyan lehet elkerülni, hogy esetleg kórházi felülfertőzésnek tegyük ki az amúgy is érzékenyebb szervezetű beteget?
Olyan okosak, hogy akkor is vigyáznak rád, ha te nem vigyázol magadra.