„Ne az alapján ítéljék meg a gyerekemet, hogy mi van a lába között” – Gendersemleges nevelés a sztereotípiák ellen

–

Már az anyaméhben eldől minden?

„Amikor az emberek megtudják, hogy terhes vagy, a legelső dolog, amire rákérdeznek, hogy fiút vagy kislányt vársz-e. Miért kíváncsi annyira mindenki a gyerekem genitáliáira?” – teszi fel a kérdést Miranda, aki négyéves gyerekét nemi sztereotípiáktól mentesen neveli. Szerinte a születendő gyerek biológiai neme és a hozzá társított nemi sztereotípiák már a magzati korban erősen befolyásolják a viszonyulást az újonnan érkező családtaghoz, és a többség számára nemcsak azt jelölik ki, milyen ruhákba öltöztetik majd a kicsit vagy milyen játékokkal fog játszani, hanem azt is, hogy a későbbiekben milyen szerepeket vállalhat magára, és hogyan viszonyul majd hozzá a társadalom.

A fiúkat egészen pici koruktól fogva arra nevelik, hogy határozottak és erősek legyenek, míg a lányokat gyengébbként, érzékenyebbként kezelik, akik számára nem elfogadott a fiús viselkedés, és fordítva. A gendersemleges nevelés hívei, köztük Miranda is, azt vallják, hogy ez a fajta kategorizálás hosszú távon káros, csak a különbségeket élezi ki, és már egészen korán korlátok közé szorítja az embert a tekintetben, hogy milyen vágyai lehetnek, és egyáltalán milyen jövő vár rá. Sok szülő épp ez ellen szeretne tenni azzal, hogy a gendersemleges nevelést választja: „Ne az alapján ítéljék meg a gyerekemet, hogy mi van a lába között” – mondta korábban egy apuka.

A választás szabadsága

A gendersemleges nevelés röviden annyit jelent, hogy a szülők nem erőltetik a gyerekükre a társadalom által generált nemi sztereotípiákat. Számos formája van, ám sokak számára leginkább a lehetőségek széles körű felkínálásáról szól, amelynek nyomán a gyerek szabadon lehet önmaga anélkül, hogy társadalmi korlátok közé szorítanák.

A ruhák színével, a játékokkal, a mesékkel ugyanis mind ráerősíthetünk a nemi szerepekre – a gendersemleges nevelés hívei erre fokozottan figyelnek.

Van olyan szülő, aki addig nem szeretné a világ előtt kifejezni a gyereke nemét, amíg nem érett meg rá, hogy maga döntse el, melyikkel azonosul. „A gendersemleges nevelés a középút megtalálásáról szól, arról, hogy megadjuk a lehetőséget a gyerekünknek, hogy az legyen, aki csak szeretne lenni. A világ sokszínű. Ha úgy dönt, egyik nap rózsaszín ruhában lenne, majd másnap egy Superman-pólót viselne, szabadon megteheti” – mondja Miranda társa, Dani.

Christia Spears Brown amerikai pszichológus szerint – aki maga is a módszer alapján neveli gyerekeit – nevetséges azt állítani, hogy természetes ösztönből és nem kulturális, illetve társadalmi nyomástól vezérelve viselkedünk a nemi szerepeknek megfelelően. Mint mondja:

„A férfiakhoz és a nőkhöz való viszonyulás a történelem során annyira különböző volt, és én csak szeretném felszabadítani a gyerekeimet a nyomás alól.”

Ez a nevelési forma azonban nemcsak az öltözködésben és a gyerekkel való viselkedésben, hanem a nyelvben is megnyilvánul. A gendersemleges nevelést gyakorló szülő verbálisan sem erősít rá a sztereotípiákra, így például nem mond olyat, hogy „milyen szép kislány vagy”, illetve „milyen erős kisfiú”. Sőt, a szülők szótárában nem szerepel a „fiú, lány” megszólítás sem, az angolszász kultúrában pedig a férfi és női személyes névmás helyett semlegesnemet használnak.

A svédek már tíz éve intézményi szinten művelik

Svédország jó ideje élen jár az elfogadásra való nevelésben. Stockholm környékén 2010-ben nyitották meg önkormányzati pénzből az első gendersemleges óvodát, ahol a nemi sztereotípiáktól mentes nevelést intézményi szinten gyakorolják: az Egaliában nincsenek „kisfiúk” és „kislányok”, a férfi és női személyes névmás helyett a gyerekeket a semleges „hen” megnevezéssel szólítják. Nincsenek továbbá a sztereotip nemi szerepekre ráerősítő mesekönyvek, mint a Csipkerózsika vagy a Hamupipőke, vannak viszont olyan történetek, amelyekben egyedülálló szülők, szivárványcsaládok, LMBTQ-hősök szerepelnek.

Az Egaliában mindenki azzal játszik, amivel épp szeretne, így a kisfiúk babát öltöztethetnek, a kislányok pedig tűzoltóautóval furikázhatnak.

A cél az, hogy semmiben ne korlátozzák őket, és ugyanazokat a lehetőségeket megteremtsék a gyerekeknek, akiket így elfogadásra, a nemek közti egyenlőségre és önmaguk szabad kifejezésére nevelnek. A gendersemleges nevelés a készségek fejlesztésére fókuszál, ennek következtében a felmérések szerint a gyerekek határozottabbak, nyitottabbak és magabiztosabbak lesznek.

A megbélyegzést azonban nem lehet elkerülni

„Sok embertől kapjuk meg, hogy elrontjuk a gyerekünket. De mindenki ezt teszi valamilyen módon, nem?” – teszi fel a kérdést egy bronxi házaspár egyik tagja; ők nemi sztereotípiáktól mentesen nevelik egyéves gyereküket, Greyt.

A gendersemleges nevelés kapcsán számos tévhit él az emberek fejében: a módszer azonban nem azt jelenti, hogy a lányokból fiúkat vagy a fiúkból lányokat nevelnének, illetve hogy a gendersemleges nevelés befolyásolja majd a gyerek szexuális orientációját.

A pszichológusok szerint azonban ezek a gyerekek a későbbiekben sokkal könnyebben képesek felismerni és vállalni a saját vágyaikat, ez pedig a párkapcsolataikra is jó hatással lesz. Míg a metódus kritikusai szerint a gendersemleges nevelés inkább a szülők igényeinek és szeszélyeinek kedvez, hosszú távú hatásai a gyerekekre vonatkozóan pedig nem érzékelhetők, addig a hívei úgy tartják, így elfogadóbb, magabiztosabb és ezáltal sikeresebb embereket nevelnek, akik nagyban hozzájárulnak egy nyitottabb és egyenlőbb elvek alapján működő társadalom kialakításához.

Utóbbihoz azonban évtizedekre lesz szükség, így még a legelfogadóbb társadalmakban is gyakran éri megbélyegzés ezeket a szülőket, illetve a gyerekeiket. Egy olyan világban, amelyben kategóriákkal és címkékkel határozunk meg mindent, a gendersemleges nevelés azt jelenti, hogy a szülőknek folyamatosan bizonygatniuk kell a döntésüket. „Grey nagy valószínűséggel tapasztal majd megbélyegzést amiatt, ahogyan neveljük. Rengeteget kell majd beszélgetnünk vele erről, és idővel azt is el kell magyaráznunk, miért hoztuk meg ezt a döntést a nevelésével kapcsolatban.”

Filákovity Radojka

Kiemelt kép: Getty Images