Gyerekek a kampányban: óriási kísértés
Dr. Gyurkó Szilvia a gyerekek politikai használatáról

Politikusként óriási a kísértés, hogy a magánéletedből – a párkapcsolatodból, házasságodból, gyerekeidből – politikai terméket csinálj. A „család” az egyik legrégebbi és a nemzetközi, valamint hazai porondon is leggyakrabban használt kampányszlogen. Nem múlik el úgy választási kampány, hogy ne használnának gyerekeket biodíszletként fotókon, videókon, rendezvényeken. A mások gyerekeit és a politikusok sajátjait egyaránt. Ami nagyon más ma, mint akár 10-15 évvel ezelőtt: a médianyilvánosság szerkezetváltozásának, a közösségi platformoknak és a kommentkultúrának köszönhetően minden fotó és videó egy pillanat alatt elér mindenkihez. És ezzel nemcsak az azon szereplő gyerekek digitális lábnyoma nő, hanem a bántalmazásnak való kitettségük is. A gyerekek kihasználása, politikai eszközzé tétele súlyos határátlépés és gyerekjogsértés. Mégis csinálják. Dr. Gyurkó Szilvia gyerekjogi szakember írása.
–
Amikor a család nem szent
Kampányidőszak van, és arra kell készülnünk, hogy mindenki mindent be fog vetni a győzelem érdekében. Ilyenkor a család és a magánélet se annyira szent, így aztán joggal számíthatunk arra, hogy a politikusok mások gyerekeit, meg a sajátjaikat is, előszeretettel használják arra, hogy a szerethetőségüket, megbízhatóságukat, pozitív értékrendjüket promózzák.
Az elmúlt években egyre érzékenyebb a magyar közvélemény az egyértelműen kihasználó helyzetekre, a díszruhába öltöztetett, önkormányzati, meg képviselői programokra kirendelt gyerekek fotózására, akik azt se tudják hol vannak, vagy ha mégis, akkor sem értik, hogy mit keresnek ott.
De azért társadalmi érzékenységben is van még hova fejlődni, no és a csábítás is hatalmas, hogy a közelgő Mikulás-ünnep ne múljon el óvodákban megjelenő pártképviselők gondosan fotózott és publikált cukiskodása, ajándékozási gesztusa nélkül. És borítékolható az is, hogy a 199 fős magyar parlament szinte minden helyére olyan képviselő igyekszik bejutni, akinek a karácsonyfáját, karácsonyi készülődését, és az ahhoz kapcsolódó családi eseményeit (ideértve a gyerekeket is) Facebook-posztokban is láthatja majd a széles publikum.
Az egy viszonylag egyszerű helyzet, amikor politikusok vadidegen gyerekekkel turbózzák fel a kampányukat – legalábbis abból a szempontból, hogy ha nem kértek az érintett gyerekek szüleitől előzetes, írásbeli hozzájárulást, ami kifejezetten arra vonatkozik, hogy a gyerekükről felvételt készíthessenek és azt a politikus a saját felületein, a kampánya keretében felhasználja, akkor az egész történet nem jogszerű. Nemcsak gyerekjogi, hanem adatvédelmi és polgári jogi oldalról sem.
Olyan nincs, hogy mivel önkormányzati fenntartású az óvoda, ezért a polgármester vagy bármelyik képviselő bármikor megjelenhet, és az új bojler felavatása után gyerekekkel fotózkodhat, majd a képeket a saját, meg az önkormányzat oldalán kitéve arról elmélkedhet mennyi mindent tesz a közösségért
(szemben az ellenfél jelöltjével aki meg nyilván soha nem venne se bojlert, se semmi mást a szegény ovisoknak).
Olyan sincs, hogy a minisztériumi vezető az állami fenntartású intézménybe kiérkezve három tábla csokival és némi ígérgetéssel „megvegye” az ott dolgozókat meg a gyerekeket. Vagy egyszerűen csak azt kihasználva, hogy a hatalommal rendelkező embernek nehéz (egyes helyeken szinte lehetetlen) ellentmondani, gyerekfotókkal illusztrált PR-cikket jelentessen meg arról, hogy milyen remek az állami ellátás, mennyire rendben van minden, és hogy minden ellenkező állítás ellenére ezekben az intézményekben mindenki boldog.
Tisztában vagyok azzal, hogy ilyen van, nem is ritkán.
Csakhogy, ezek a helyzetek jellemzően teljesen jogszerűtlenek, etikátlanok, és azért fordulhatnak elő, mert az intézmény vezetője nem képes, nem akar, vagy fél nemet mondani a hatalomnak annak érdekében, hogy ne használják fel a gyerekeket biodíszletként.
Ma már egyre több szülő (legalább utólag) tiltakozik az ilyen megjelenések ellen, és kezdeményezi, hogy levegyék azokat a képeket, amiken a gyereke is szerepel. Fontos tudni, hogy ehhez a szülőnek minden joga meg is van, és ilyenkor kötelező (lenne) eltűntetni a nyilvános felületekről a képeket. Ezzel együtt, nyilván az utólagos fellépés már csak kárenyhítésre alkalmas, és az érintett gyerekek magánélethez való joga addigra már sérült, digitális lábnyoma pedig megnőtt. Arról nem is beszélve, hogy a szülő „kekeckedése” annál nagyobb kockázattal jár, minél kisebb egy közösség, és minél inkább hatalmaskodó, vagy hatalmával visszaélő az a politikai vezető, aki helyben vagy országos szinten pozícióban van.
Egyértelmű határátlépés
Sokkal jobb lenne, ha megelőzésként intézményi szinten lehetne fellépni a politikusok nyomulásával szemben, és nem egyenként, a szülőknek kellene rohangálni és érdeket érvényesíteni. Persze, az ideális az volna, ha a politikusoknak eszükbe se jutna ilyesmi, és távoltartanák magukat mások gyerekeitől.
A kampánycélú felvételek egyértelműen a gyerekek felhasználásáról szólnak, átlépik a gyerekek magánéletének határát. Úgy hozzák ilyen helyzetbe a gyerekeket, hogy nincs lehetőségük nemet mondani, a saját jogaikat érvényesíteni (akár a szüleiken keresztül).
Tudom, hogy felnőttekkel is előfordulnak ilyen helyzetek. Munkahelyeken is gyakran arra kényszerítenek embereket, hogy olyan dolgokhoz adják az arcukat, amit egyébként nem szeretnének.
De attól még, hogy felnőttekkel is megtörténik, és „mi is túléljük", ez még nincs rendben, és nem kellene hagyni, hogy a hatalom általi kiszolgáltatottság és kihasználtság generációról generációra öröklődő jelenség legyen. Ráadásul a digitális és digitalizált gyerekkorral, meg a gyerekek online lábnyomával ez a kérdés még égetőbbé vált, és felnőttként még nagyobb a felelősségünk abban, hogy a gyerekeket megvédjük attól, hogy eszközként használják őket vadidegenek a saját céljaik érdekében.
Minden szülőt arra biztatok, hogy ha a gyerekét használják, akkor lépjen fel ez ellen!
Extra nehéz helyzetben: politikusok gyerekei
És, mi a helyzet, ha nem vadidegenről van szó, hanem a gyerek politikus szülőjéről? Ilyen esetekben hol húzódik a gyerek magánélethez való jogának határa? Van-e egyáltalán bármilyen korlátja annak, hogy mit tehet meg az a szülő, aki egyébként politikai közszereplő?
Magyarországon a szabályok elég egyértelműek abban, hogy a gyerekek jogainak érvényesítése kapcsán elég nagy szabadságuk (de sok-sok dolguk is) van a szülőknek. A gyerekjogi egyezmény igazából gyönyörűen fogalmaz, amikor azt mondja: a szülők (gyámok, gyerekekért felelős felnőttek) joga, kötelessége és felelőssége, hogy a gyerekeknek iránymutatást és a tanácsokat adjanak a jogaik gyakorlásához. Nemcsak az a dolguk, hogy megvédjék őket, hanem az is, hogy segítsék azt a tanulási folyamatot, ami a jogaik gyakorlásához kapcsolódik.
Értem, hogy magas labda arra hivatkozni, hogy nem hiteles az a politikus szülő, aki a gyerekei magánéletének megsértését kéri számon a sajtón, ha korábban maga vitte be a gyerekeit a nyilvánosságba. De közben attól, hogy egy szülő nem tiszteli a saját gyereke jogait, még másoknak nincs joguk ugyanúgy megsérteni azt.
Gyerekjogi szempontból nem hivatkozhat alappal az újságíró egy politikus gyerekéről (is) szóló cikk szerzőjeként – vagy épp annak kommentelőjeként – arra, hogy az a politikus döntése volt, hogy felismerhetővé és a nyilvánosság részévé teszi a családtagjait.
A gyerek jogainak tiszteletben tartása ebben a kontextusban, különös tekintettel a magánéletére, az emberi méltóságára és a bántalmazástól való védelemre, kinek-kinek az egyéni feladata és felelőssége. Ez alól az újságíró (meg egyetlen hozzászóló) sem kivétel.
Tetszik vagy sem, abba igazából senki nem szólhat bele, ha egy politikus (vagy más közszereplő) szülő a saját gyerekét maga előtt tolva promózza magát, teszi pénzzé a magánéletét, próbál figyelmet generálni saját maga (és termékei, szolgáltatásai) iránt. Egészen addig teljes szabadságában áll ezt megtenni, amíg ez bántalmazássá nem válik.
Persze, jó kérdés, hogy az érzelmi zsarolás és némi fizikai ráhatás eredményeként fotózott, videózott gyerek esetén ez a határátlépés megtörténik-e, vagy csak akkor, ha közvetlen fizikai kényszerítésről vagy egyéb direkt erőszakról van szó. Szerintem a válasz: igen.
Ott van tehát a gyerek, akinek politikus a szülője, és aki ugyanúgy szeretetet akar kapni, meg figyelmet és gondoskodást, mint minden más gyerek – nem pedig bojlert, meg épületfelújítást. Tehát semmilyen (köz)érdeke nem fűződik ahhoz, hogy bevonódjon a politikai arénába.
Mit lehet ilyenkor tenni?
A legfontosabb az lenne, ha a politikusok önmérsékletet gyakorolnának, és távoltartanák a gyerekeiket a saját közszerepléseiktől, tiszteletben tartanák a gyerekeik jogát a magánélethez. A sajátjaikét és mások gyerekeiét is.
Jó lenne, ha mindenki betartaná az alábbi négy aranyszabályt (amit egyébként minden szülőnek ajánlunk):
- Ne posztolj a gyerekedről nyilvánosan az ő beleegyezése nélkül (ha olyan kicsi, hogy nem tud beleegyezést adni, akkor az azt jelenti, hogy egyáltalán ne ossz meg róla nyilvánosan fotót, videót).
- A gyerektől beleegyzést kérni nem egyetlen mondat a fotó elkészülte után, hanem egy olyan folyamat, amelyben szülőként mindent megteszel azért, hogy a gyereked értse, mi történik, tisztában legyen a közösségi média működésével, a médiában való megjelenés lehetséges következményeivel. A gyereknek joga van az információhoz és tájékoztatáshoz – azaz ahhoz, hogy számára érthető módon elmagyarázzák neki a helyzetet, kérdéseket tehessen fel.
-
Ha a gyerekednek nincs joga nemet mondani egy helyzetben, az kényszerítésnek számít. Egy gyereket rákényszeríteni valamire nemcsak fizikai erőszakkal lehet, hanem szavakkal, érzelmi ráhatással, szeretetmegvonással, akár hallgatással is. Ezek mindegyike a bántalmazás egyik formája. Ne csináld, és ne hagyd, hogy ez történjen!
- A gyerek nem a tartozékod és kiegészítő elemed. Attól, hogy te a nyilvánosságban szerepelsz (szerepelni akarsz), az még nem jelenti azt, hogy a gyereked is ugyanazt akarja. Akkor sem feltétlenül, ha úgy tűnik, élvezi. A gyereknek joga van a magánélethez és joga van ahhoz, hogy a saját életével kapcsolatban önálló döntéseket hozzon. Ehhez érettség, információ és tapasztalat kell, ami idővel érkezik meg – minél idősebb a gyerek, annál jobb döntést tud hozni ebben a kérdésben.
Ezeken túl mit tehetünk még?
Hát, például választópolgárként „megbüntethetjük” a saját gyerekükkel kampányoló, a gyerekük magánélethez való jogát nem tiszteletben tartó politikusokat azzal, hogy nem szavazunk rájuk. Visszajelzést adhatunk nekik arról, hogy amit csinálnak, nemhogy nem segíti a kampányukat, hanem kifejezetten rontja az esélyeiket.
Azokat az újságcikkeket, amelyek gyerekek magánéletéről szólnak, vagy amelyekben újságírók a magánélet határait lépik át, nem lenne szabad lekattintani és elolvasni. A hírverseny is piaci szabályok szerint történik. Amit nem éri meg csinálni, azt nem fogják csinálni. Se politikusok, se újságírók.
Amellett, hogy megpróbálunk mindenkit egyéni felelősségvállalásra bírni, ezzel tudjuk közösségi, társadalmi szinten is erősíteni a gyerekek védelmét.
Ezen a linken minden hasznos információt megtalálsz a gyerekek politikai kampányokban való szerepeltetésének gyerekjogi szempontjairól, amelyek szülőként, tanárként, de akár kampánymunkatársként is hasznosak lehetnek.
A kiemelt kép illusztráció, Forrás: Getty Images/ SDI Productions