A rózsaszín és kék polcokon túl: ezért nem érdemes a játékaival kényszerpályára tenni a gyereket

–

Ezt szeretnék a gyerekek

A Cambridge Egyetem kutatói, Jac Davis és Melissa Hines 2020-ban megjelent metaanalízisükben az elmúlt öt évtized vizsgálatait tekintették át, hogy megbecsülhessék a játékpreferenciákban található nemi különbségek mértékét. Az általuk részletesen elemzett 75 tanulmány alapján azt a következtetést vonták le, hogy magabiztosan kijelenthető: a fiúk többsége jobban kedveli a „fiús”, a lányok többsége pedig a „lányos” játékokat. A semlegesnek minősített játékokat is nagyobb arányban részesítik előnyben a lányok a fiúkhoz képest.

Ezek a nemi különbségek jelentősek voltak, és széles körben ki lehetett mutatni őket. Legalábbis azokban az országokban, ahol a felmérések készültek: főleg az USA-ban, Ausztráliában, Kanadában, Finnországban, Svédországban és Izraelben.

Ugyanakkor két szempont tovább bonyolítja a képet

Az egyik az, hogy nemcsak a csoportok közti, hanem a csoportokon belüli varianciával is érdemes számolni. Ez azt jelenti, hogy noha átlagban a lányok inkább lányos játékokkal játszanának, de sok olyan lány van, aki fiús játékokkal is játszana. Fiúknál is szép számmal akadnak olyanok – bár kevesebben, mint az előző esetben –, akik érdeklődnek a lányos játékok iránt.

A sztereotípiák, a szűkre szabott nemiszerep-elvárások viszont nem veszik figyelembe ezt a változatosságot. Így az a szülő, akinek a kisfia babázna vagy a kislánya barkácsolna, úgy érezheti, csak az ő gyereke ilyen furcsa (rosszabb esetben „beteges”).

A másik nehézséget az jelenti, hogy sokszor nem egyértelmű a játékok kategorizálása. Míg az autókat és a szerszámokat rendre a fiúkhoz; a babákat és a minikonyhákat pedig a lányokhoz kötik az emberek, addig léteznek olyan tárgyak, amelyek besorolását nagyobb bizonytalanság övezi. Az építőkockák például az egyik kutatásban fiús, a másikban nemileg semleges játéknak számítottak. A rajzeszközöket hol uniszexnek, hol lányosnak tartják a tudósok, a plüssöket szintén.

Ráadásul a mai napig meglehetősen keveset tudunk arról, a játékok pontosan mely jellemzői (például a színük, az alakjuk, a formájuk, a funkciójuk) teszik őket vonzóbbá a fiúk vagy a lányok számára.

A játékok nem önmagukban fiúsak vagy lányosak

Érvelhetnénk amellett, hogy az autók ma már egyáltalán nem fiús játékok, hiszen rengeteg nőnek van jogosítványa, sokan közülük napi szinten vezetnek. De azt is mondhatnánk, a konyha sem kizárólag a nők terepe – gondoljunk csak arra, mennyi férfi van a sztárséfek között. Persze nyilván nem mindegy, kik azok, akik általában a fizetetlen munkát végzik a háztartásokban, és kik nyűgözhetik le teljesítményükkel a közönséget a legfelkapottabb éttermekben vagy a televízió képernyőjén keresztül.

A lényeg most nem is feltétlenül az, hogy dűlőre jussunk, mi számít igazán férfiasnak vagy nőiesnek, hanem az, hogy észrevegyük, ezek a fogalmak a kontextustól függően csúszkálhatnak.

Ez azért van, mert a maszkulinitás és a femininitás nagy mértékben társadalmi konstrukciók (képződmények), azaz elsősorban a kultúrán múlik, miért pont a kék lesz fiús, és nem a rózsaszín, vagy miért a mentőautó, és nem a fésű.

A rendszer viszont úgy működik, hogy fenntartsa a nemek közti hierarchiát: a férfiasságot a hatalomhoz, a versenyképességhez és a teljesítményhez, a nőiességet a gondoskodáshoz, a külalakhoz, a szépségápoláshoz köti, hol egészen nyílt, hol burkoltabb formákban.   

Játékfegyverek, sminkkészletek

Judith Elaine Blakemore az Indiana Egyetem professzora, elsődleges kutatási területe a nemi szerepek fejlődése. Kollégáival 100 különböző típusú játékot azonosítottak, majd résztvevők értékelései alapján öt kategóriába rendezték azokat: erősen nőies, mérsékelten nőies, semleges, mérsékelten férfias és erősen férfias csoportokba. A leginkább fiús játékok a verekedéshez és az agresszióhoz kapcsolódtak (például katonák, pisztolyok, kardok), a leginkább lányos játékok pedig a fizikai vonzerőhöz (például Barbie-babák, balerina jelmezek, sminkek, kiegészítők). A leginkább oktató jellegű játékok, tehát azok, amelyek a gyerekek fizikai, kognitív és művészi készségeit fejlesztették, a semleges, vagy a mérsékelten férfias kategóriába kerültek.

Blakemore a kutatásai alapján arra figyelmeztet, az erősen férfias vagy erősen nőies játékok kevésbé támogatják az optimális fejlődést, mert nem azokat a tulajdonságokat mozdítják elő a gyerekekben, amelyeket szülőként, pedagógusként fejleszteni szeretnénk.

A lányoknak azt üzenhetik, a szépségük a legfőbb értékük. A fiúknak pedig azt, hogy az erőszak elfogadható, vagy bizonyos esetekben kifejezetten kívánatos.

A semleges, vagy mérsékelten maszkulinnak tartott játékoknak viszont számos előnyük van: segítik a téri készségek, ezáltal később a matematikai ismeretek elsajátítását. A mérsékelten feminin játékok szintén fontosak: a másokról és az önmagunkról való gondoskodás, illetve az együttérzés gyakorlásában játszhatnak szerepet. 

Járműveket és építőkockákat a lányoknak!

Annak ellenére, hogy az óvodáskorú gyerekek játéktevékenysége amerikai becslések szerint 90 százalékban tárgyakkal való foglalatoskodást jelent, kevés tanulmány foglalkozik ezeknek a tárgyaknak a játéktevékenységre gyakorolt hatásával. Ezt tűzte ki célul az úgynevezett TIMPANI Toy Study, amelynek keretében évről évre vizsgálják a gyerekek játékhasználatát. A megfigyeléseket három fő területen kódolják a tudósok: azt nézik meg, hogy az egyes játékok mennyire sarkallják a gyerekeket problémamegoldásra, társas érintkezésekre és kreativitásra.

A labor vezetője, Jeffrey Trawick-Smith hangsúlyozza, általában elég óvatosak abban, milyen játékokat ajánlanak a gyerekeknek az eredményeik alapján, hiszen egy-egy játék értelmezése, használata nagyon eltérő lehet gyerekenként, családonként és kultúránként. Annyit azért elárult, a viszonylag egyszerű, klasszikus játékok – mint például a kockák, a jármű- és útjelző készletek és az építős játékok – megbízhatóan jól szoktak teljesíteni ezeken a skálákon. Talán azért is, mert ezeknek a játékoknak az egyik fő jellemzője, hogy nyitott végű eszközök, ami azt jelenti, hogy a gyerekek többféleképpen használhatják őket.

Fontos kiemelni, hogy bár ezeket a játékokat hagyományos értelemben sokan fiúsnak tartják, a lányok körében is nagy valószínűséggel váltják ki a legjobb minőségű játéktevékenységet, tehát egyszerre teszik lehetővé a problémamegoldás, a társas érintkezés és a kreativitás gyakorlását.

Trawick-Smith éppen ezért azt javasolja, próbáljuk meg félretenni, mi minősül a társadalom szemében lányosnak vagy fiúsnak. Helyette arra törekedjünk, hogy a gyerekek azokból az eszközökből részesüljenek, amelyek személy szerint érdeklik őket, és ösztönző módon hatnak rájuk.

Számítanak a hormonok

Fentiektől függetlenül, a szülők gyakran tapasztalnak eltéréseket abban, hogyan játszanak a különböző nemű gyerekek. A fiúk többsége (nem mindegyikük!) mintha ugyanazokkal a tárgyakkal is vadabbul bánna, mint a lányok többsége, és hajlamosabb lenne arra, hogy essen-keljen, vágtázzon, összevissza bukdácsoljon. Ez persze részben önbeteljesítő jóslat eredménye is, hiszen a fiúktól fogantatásuktól kezdve azt várják, hogy mozgékonyabbak, sportosabbak legyenek, mint a lányok. Ráadásul nemcsak jobban tolerálják nekik, ha összepiszkolják magukat, de gyakrabban bátorítják őket a kockázatvállalásra, az önállóságra, a házon kívüli területek felfedezésére, míg a lányokat szívesebben tartják maguk mellett a felnőttek.

Ugyanakkor nem mondhatjuk, hogy a gyerekek viselkedését teljes egészében társadalmi tényezők határoznák meg. Vizsgálatok kimutatták, hogy befolyásoló tényező lehet például a magzati tesztoszteronszint, ami a fiúknál az esetek túlnyomó többségében magasabb, de – a közhiedelemmel ellentétben – a lányoknál is jelen van.

Léteznek arra utaló adatok, hogy minél több a tesztoszteron a magzatvízben, annál nagyobb valószínűséggel fogja a gyermek nemtől függetlenül, évekkel később a durvább (magasabb izgalmi szinttel járó) játékokat preferálni.

A hím majmok odavannak a játékautókért

Ezek az eredmények összhangban vannak korábbi állatkísérletek tapasztalataival is. Minél jobban növelik például a tesztoszteron szintjét fejlődésben lévő nőstény főemlősökben, annál inkább hím egyedekre jellemző játékokat fognak játszani, és fordítva: minél jobban csökkentik a tesztoszteront a hím kölykökben, annál kevésbé lesz hagyományos értelemben férfias a viselkedésük.

Más vizsgálatokból az derült ki, hogy hím rhesus majmok erősen és következetesen előnyben részesítik a kerekes járműveket, a nőstények pedig a plüssöket, amikor játékok közül választhatnak. Nőstény vervet majmok pedig nagyobb valószínűséggel vesznek fel babákat a földről, míg a hímek inkább játékautókkal kezdenek el machinálni. Miért érdeklik a műanyag autók ennyire a majmokat?

Az első gépkocsikat a XX. század elejéig fel sem találták… mi közük lehet az evolúcióhoz?

A válasszal kapcsolatban megoszlanak a vélemények.

Egyesek szerint a rejtvény kulcsa a zajkeltés lehetőségében keresendő, ami egyrészt könnyen létrehozható játékautókkal, másrészt a hím főemlősök dominanciájának is fontos kifejezése. Mások úgy vélik, a hím állatok jobban preferálják a mechanikai mozgást a biológiai mozgással szemben. Egy 2002-es, embergyerekekkel végzett kutatásban hasonló eredményeket kaptak: 12 hónapos lány babák az arcokról, 12 hónapos fiú babák az autókról készült videókat nézték hosszabb ideig.

A legkorábbi időktől rengeteg hatás éri a gyerekeket

Előfordulhat, hogy a fenti különbségek, bármennyire korán megnyilvánulnak, nem öröklött biológiai eltéréseket, hanem szocializációs hatásokat tükröznek. A nemünk ugyanis a társadalmi élet egyik legfontosabb szervezője. Amint az emberek megtudják, hogy valaki várandós, rögtön azt kérdezik, „kisfiú lesz vagy kislány?”. A szülők maguk is a gyerek várható neme alapján választanak nevet, ruhákat, színeket, lakberendezési tárgyakat.

Sokat fantáziálnak a csecsemőről, elképzelik valamilyennek, és akarva-akaratlanul olyan érdeklődési köröket, jövőbeli szerepeket és sajátosságokat társítanak hozzá, amelyek hagyományos értelemben illeszkednek a neméhez.

De ha ők nem is, megteszi valaki más: tudatos-tudattalan nemi elvárásokat közvetíthetnek a nagyszülők, a többi a családtag, a pedagógusok, a szomszédok, a reklámok és a kulturális termékek (könyvek, rajzfilmek) is.

A biológiai különbségeket minden bizonnyal felerősíti a társas-társadalmi környezet. A gyerekek óhatatlanul igazodni fognak – vagy legalábbis megpróbálnak igazodni – ahhoz a képhez, amilyennek mások látják őket. Ehhez persze időre és megfelelő fejlettségi szintre is szükség van. Nem véletlen, hogy több kutatás azt találta, míg öthónapos korban nem figyelhető meg a nemre jellemző játékpreferencia, addig sok gyereknél 12 hónapos korra alakul ki a saját nemüknek megfelelő játék előnyben részesítése.

Az ovisokat érdekli a kategorizálás

A fejlődési szakaszra jellemző módon, három–öt éves gyerekek körében a fekete-fehér gondolkodás ezen a területen is jellemző lehet: sok óvodás (de korántsem mindegyik!) igyekszik látványosan fiús vagy lányos lenni. Ez természetesen a játékhasználatukban is megnyilvánulhat, és nincs is ezzel különösebb baj, amíg színesíteni tudjuk a tevékenységeiket, nem erőltetünk rájuk semmit, és elmagyarázzuk nekik, hogy mindenkivel kedvesen bánjanak a kinézetétől függetlenül. 

A kisgyerekek hajlamosak igazodni ahhoz, amit az azonos nemű társaik tesznek. Egy kísérletben például ugyanazt a játékot (egy teherautót) egyszer a fiúknak, másszor a lányoknak szánt dobozba helyezték a kutatók, és megfigyelték, ki veszi ki a műanyag járművet. Kiderült, hogy a fiúk és a lányok is szinte kizárólag a nemüknek megfelelő doboz játékaira koncentráltak. Ehhez hasonlóan, egy másik vizsgálatban, amikor a lányok azt látták, hogy más lányok játszanak a teherautóval, ők is játszani kezdtek vele. Nem mindegy tehát, hogy a gyerekek milyen példákat látnak maguk körül.

Az is lényeges, hogy ne csupán a fiús játékok használatára buzdítsuk a lányokat vagy a lányos játékok felfedezésére a fiúkat, hanem alapjaiban gondoljuk újra (vagy hagyjuk el) a játékok nemi címkézését. Mitől lányos játék egy baba, ha férfiak is nevelnek gyereket? Miért fiús dolog a tudomány, ha bárkiből lehet kutató?

A fiús lányokat jobban elfogadják, mint a lányos fiúkat

Számos tanulmány dokumentálta azt az aszimmetriát, amely szerint a fiúk jobban ragaszkodnak a fiús játékokhoz, mint amennyire a lányok a lányos játékokhoz. A LEGO-Csoport és a Geena Davis Intézet közös nemzetközi felmérésében például a megkérdezett hat–tizennégy éves fiúk 71, míg a lányok 42 százaléka tartott attól, hogy kinevetik, ha olyan játékkal játszik, amelyet jellemzően a másik nemhez kötnek. Ezzel szinkronban, egy amerikai kutatásban a megkérdezett szülők 80 százaléka mondta azt, hogy a lányokat arra kéne ösztönözni, próbálják ki a fiús játékokat, fordítva viszont már csak 64 százalékuk vallotta ugyanezt, tehát, hogy a fiúkat is motiválni kellene a lányos játékokkal való ismerkedésre. Ráadásul a fiúkat több kritika, nemritkán büntetés éri, ha nemileg atipikus viselkedést mutatnak.

A kutatók szerint ez azért van, mert a társadalmunk magasabban értékeli a maszkulinitást (még akkor is, ha nő produkálja), mint a femininitást. Ha olyasvalaki, akinek erősnek, bátornak, versengőnek, férfiasnak, fiúsnak kellene lennie, sebezhetőséget, érzelmeket vagy törődést fejez ki, az még kevésbé megbocsátható. A Michigan Egyetem oktatója, Megan K. Maas ezért is emeli ki, hogy a nemi semlegesség mint üzenet, nem feltétlenül elég.

Egyrészt arra lenne szükség, hogy mindenféle nemi identitást és önkifejezést egyenrangúként fogadjunk el, másrészt arra, hogy a hagyományosan nőiesnek tekintett értékek fontosságát is hangsúlyozzuk, nemtől függetlenül, minden gyerek nevelésében.

Ezt támasztja alá például egy 2016-os kínai vizsgálat is, amelyben azt találták, hogy magasabb pontszámokat értek el vigasztalási feladatokon azok a fiúk és lányok, akik többet babáztak. Mások és önmagunk megnyugtatása pedig egy olyan képesség, amely minden embernek jól jön.   

Sok múlik a szülőkön is

Izgalmas kutatást végeztek az Utrecht-i Egyetem munkatársai. Összesen 23 jobbkezes, kettő–hat éves gyereket nevelő édesanya idegrendszeri válaszait vizsgálták meg fMRI – agyi képalkotó eljárás – segítségével, miközben az anyukák olyan fiúk és lányok képeit nézegették, akik vagy a nemüknek megfelelő, vagy a nemüknek nem megfelelő (gender atipikus) játékokkal játszottak. Azt találták, hogy a nemi elvárásokat sértő gyerekek látványának való kitettség hatására fokozódott a nők idegi aktivitása az anterior cinguláris (röviden ACC) nevű területen. Ez az az agyi régió, amely többek között a konfliktusok észlelésében, a döntéshozatalban, a morális és etikai dilemmákban játszik szerepet.

Jó hír viszont, hogy az ACC sikeresen aktiválta a prefrontális kéregben a viselkedés szabályozásért felelős területeket is (jelesül a dorzomediális prefrontális kérget). Ez összefüggésbe hozható a gyerek viselkedésére adott hirtelen impulzus legátlásával (azaz a szülő képes megállni, hogy kiakadjon). A prefrontális kéreg részvétele a kutatók szerint azt is jelezheti, hogy a szülők idővel frissítik a társadalmi nemekkel kapcsolatos tudástárukat, miután nemi szempontból atipikusabb gyerekekkel is találkoztak. Mit jelent ez a gyakorlatban?

Azt, hogy minél több ismeretünk van a nemekről, a nemi szerepekről, annál változatosabb és árnyaltabb képünk lehet a gyerekek viselkedéséről.

Részben ezt a megállapítást húzza alá az a vizsgálat is, amelyben több mint 300 szülő játékvásárlási szokásait elemezték. Azok a felnőttek, akik saját maguk is mutattak érdeklődést a másik nem játékai iránt gyerekkorukban, személyes tapasztalataikból kiindulva valószínűbben vásároltak a gyerekeiknek is ilyen játékokat, különösen akkor, ha szülőként kritikusak voltak a nemi szerepekkel szemben.  

Legyen otthon többféle játék

Egy másik kísérletben arra voltak kíváncsiak a kutatók, mi történik, ha csecsemők szüleit megkérik, bátorítsák a gyerekeiket arra, hogy vagy egy babával, vagy egy teherautóval játszanak. Azt találták, hogy a szülők buzdítása nem igazán hatott arra, melyik játékot kedvelték a kicsik. Az viszont annál inkább, hogy milyen játék volt elérhető. A szerzők szerint ez azért fontos eredmény, mert rámutat arra, hogy az optimális fejlődés biztosítása érdekében jó, ha mindenféle játékot hozzáférhetővé teszünk a gyerekeknek.

Annál is inkább, mert a leegyszerűsítő sztereotípiák helyett a valóságban a fiatalok rengetegféleképpen élhetik meg a nemüket akkor is, ha azonosulnak az anyakönyvükben szereplő kategóriával.

Bárhogy is legyen, a gyerekeknek, serdülőknek sokat számít, ha a saját élményeiket, kinézetüket, tulajdonságaikat is láthatják visszatükröződni a játékaikban, a mesékben.

Ezért van szükség harcosabb kislányokra, érzelmesebb kisfiúkra is a történetekben, vagy csak simán gyerekekre, babákra, figurákra, mindenféle színű ruhákban, változatos külső és belső jellemzőkkel. 

Kényszerpályák helyett szabad felfedezést!

A játékok nem csak szórakozást jelentenek, főleg gyerekkorban nem. A kicsik így tapasztalják meg a világot, a játék a tanulás, a kreativitás, a társas interakciók egyik elsődleges módja. A babák és a minikonyhák segíthetnek például, hogy a gyerekek begyakorolhassák egyes események kognitív sorrendjét, fejleszthessék a nyelvi készségeiket, vagy elsajátíthassák, hogyan nyugtassanak meg másokat. Az építőkockák a térlátásukra hatnak pozitív módon, a mentális forgatás támogatja a logika, a matematikai készségeik megalapozását.

Legyen bármilyen nemű és nemi identitású egy gyerek, mindenképpen veszít, ha bizonyos játékokat a (feltételezett) neme miatt nincs lehetősége felfedezni. Erőltetni persze semmit sem kell, elég, ha a nemi sztereotípiák helyett a gyerek egyéni jellemzőit, érdeklődését, visszajelzéseit vesszük figyelembe, és minél sokszínűbb tevékenységi kört biztosítunk neki.

Milanovich Domi 

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Ulza