Gondoskodásból születő alkotások – Ismét elindul Spitzer Gyöngyi Soma Művészeti Piactere

–

„Egyre nagyobb a zűr a világban, forr körülöttünk a levegő. Egyre több a bajban lévő ember is, szorul a nadrágszíj. Nagy szükség van arra, hogy ne fordítsunk hátat nekik. Az izoláció és a »mindenki csak a saját dolgával foglalkozzon!« típusú legyintés helyett tartsunk össze, hiszen egy hajóban evezünk! A társadalom olyan, mint egy óriási család” – mondja Spitzer Gyöngyi Soma Mamagésa, aki a Művészeti Piactérrel arra szeretné inspirálni az embereket, hogy tegyenek másokért.

A Segítek egy családot Magyarország első olyan platformja, amelyen keresztül a létminimum alatt, mélyszegénységben élő családok közvetlenül kapcsolódhatnak segítőikkel.

A támogatás tehát személyesebb formát ölt, mint amit a hagyományos alapítványi működésből ismerhetünk – az oldalon konkrétan ki tudjuk választani azt a családot, amelynek segíteni szeretnénk. Az érintett családok minden esetben ellenőrzött forrásból, főként családsegítő központok ajánlásával kerülnek a rendszerbe. Az oldal létrehozásáért és szívvel-lélekkel való működtetéséért Soma tavaly SzuperWMN-díjban részesült közéleti kategóriában.

Sajnálat helyett reményt hív elő

A Segítek egy családot oldalon szívszorító történeteket és a személyes kötődés által megerősített segítségnyújtás ezernyi arcát ismerhetjük meg. A művészet világnapjára megálmodott kezdeményezésük, a Művészeti Piactér középpontjában a gondoskodás fogalma áll. Olyan elismert művészek és designerek vesznek benne részt, mint Bakos Szél Kata, Bertók Éva, Dangel Anita, Fajgerné Dudás Andrea, Gáspár Annamária, Lőrincz Hanna, Jánosi Ági, a Parbiart Ceramic Studio, a Romani Design alkotói, Soós Nóra, Vidra Réka és Zimits Andrea.

A koncepcióért Bertók Roberta, a MOME design- és művészetmenedzsment szakos hallgatója felel. Neki köszönhető az is, hogy a Segítek egy családot olyan vizuális köntösben jelenik meg, amely meseszerű elemeivel sokkal inkább reményt ébreszt a látogatókban, mintsem szánalmat vagy sajnálatot. Somának, a több mint 40 önkéntesnek – és vélhetően mindannyiunknak – fontos ez a reménysugár.

Együttérzés, finomság, bölcsesség

„Az első alkalom ötlete Ferencz Barbara alkotótól származott, aki Nógrád megyében tart művészeti képzéseket hátrányos helyzetű gyerekeknek. Barbara csupaszív nő, az elgondolása az volt, hogy kössük össze a segítségnyújtást a művészettel. A csatlakozó művésznők saját alkotásaikat ajánlják fel, és mindeközben mélységgel, együttérzéssel, finomsággal, bölcsességgel és maximalizmussal nyúlnak a témához”.

A megvásárolt alkotásokból – mától él a piactér! –  befolyt összeg közvetlenül a kiválasztott családokat támogatja, így minden műtárgybeszerzés igazi, kézzelfogható segítséget jelent. Mindeközben a művészekből új közösség is épül: februári találkozójukat májusban újabb művészeti szalon követi, így nemcsak az adományozókat, hanem egymást is inspirálják.

Gyapjúból formált egyensúly

Vidra Réka képzőművész Anyajuh című falikárpitját ajánlotta fel, amely a Képzelt barátok itatója című sorozatának darabja.

„A Képzőművészeti Egyetem grafika tanszékén diplomáztam. Hagyományos sokszorosító grafikai eljárásokat tanultam, azóta többféle médiummal dolgoztam, az utóbbi időben a textilek, szövetek – főként a gyapjú – hozzák számomra a legtöbb kísérletet és érdeklődést. A gyapjú elképesztő tulajdonságokkal rendelkező, fenntartható alapanyag, amit ma Európában zömében hulladékként kezelnek. Ez egy nagyon rossz folyamat, hiszen művészeti, dizájn- és építészeti szempontból is szuper nyersanyag” – emeli ki Vidra Réka, aki sorozatában főként a háziállatokkal való kapcsolatunk rétegeit térképezi fel. Az emberi és nem emberi világ kapcsolatát és egymásra utaltságát, a közös függéseket, egyensúlyokat és a gondoskodást vizsgálja. 

„Azt hiszem, sokunk szeretne tenni azért, hogy a társadalom peremére szorult emberek élete egy kicsit jobb legyen. Sokszor viszont nem tudjuk, ennek mi a módja. Képzőművészként örömmel látom, amikor társadalmi elkötelezettséget vállaló projektek jönnek létre” – hangsúlyozza Vidra Réka, aki, ha műtárgybeszerzői szemmel pillantana a piactérre, mondja, olyan alkotást keresne, ami megérinti, amibe beleszeret, amivel időt szeretne tölteni – tehát nem feltétlenül egy gyűjtemény részeként gondolna a kiszemelt műre.

Terítők, könyvek, tányérok

Fajgerné Dudás Andrea képzőművész is úgy véli, a Művészeti Piactéren való részvétel az alkotók számára is összekovácsoló erőt jelent.

„Szeretek közösen gondolkodni. Soma lénye eleve nyitottságra ösztönöz minket. Én egy új képet festek a Művészeti Piactérre, 68x68-as méretűt, hiszen az a tapasztalatom, hogy sikeresebb a gyűjtés, amikor kisebb képet ajánlok fel. Ahogy például a Bátor Tábor Alapítvány korábbi aukcióira, úgy most is könyves csendéletet festek. Szeretném, hogy a Somával való személyes kapcsolódásunk is megjelenjen a képen, így az ő kedvenc terítője, az Új egyensúly című könyve és az L. Ritók Nóra-könyvem is vissza fog köszönni” .

Festékre rakódott gondoskodásrétegek

„Hogyan tud gondoskodni a művészet vagy egy műtárgy? Mostanában ez érdekel – más-más nézőpontból kibontva. Ilyen volt például A férjem című összművészeti projekt és storytelling-est a Ludwig Múzeumban, vagy az a festményem, amely támogatta a menstruációs szegénységgel érintett nőket” – idézi fel Fajgerné Dudás Andrea.

Az említett kép eladásából származó összeggel az UNICEF munkáját támogatták – tíz nő egyéves betétköltségét fedezték. Ezt követően a festményt kiállították a Ludwig Múzeum Handle with care című tárlatán. A raklapnyi betét egyik felét az EMMA Egyesület, a másik felét az Igazgyöngy Alapítvány juttatta el az érintettekhez. 

Beszédes anyai becenevek

Az online piactér középpontjában tehát a gondoskodás fogalma áll – ez az érték Spitzer Gyöngyi Soma Mamagésa életét egészen kisgyermekkora óta átszövi.

„Anyukám példája nyomán ivódott belém, hogy szeretek másokról gondoskodni. Ő már 85 éves, beteg, de a mai napig járnak hozzá bajban lévők – többnyire már csak jó szóért, de hosszú éveken át meleg étellel, hajlékkal is támogatott másokat. Mindig is úgy élt Hajdúnánáson, hogy az elesetteket gondozta, támogatta. Emlékszem gyerekkoromból, ahogy vágta a nagy tömblekvárt, fogta a zsákos krumplit, és elmentünk azokhoz a családokhoz, ahol éheztek. Magam is hasonló ember lettem: imádok főzni, pakolni, ajándékozni – ez a lételemem, a szeretetnyelvem” – meséli Soma, aki Bódis Kriszta, a Van Helyed Alapítvány vezetője révén jutott el később egy mélyszegénységben élő, 400 lakosú telepre, ahol 20 négyzetméteres, víz és fűtés nélküli lakásokban laktak nyolcan-tízen.

„Azt éreztem, hogy nem akarok nyomorturista lenni. Hosszú évekig visszajártam, gyűjtöttem nekik, és volt egy hímző asszonykörünk. Kamaszok voltak a gyerekeim, amikor realizáltam, hogy gondoskodás-szükségletes vagyok – muszáj találnom valakiket, akikről gondoskodni tudok. Akkoriban kezdtem járni a Szekeres Erzsi által létrehozott Csömöri Központba, ahol fogyatékossággal élő embereket látnak el, fejlesztenek, foglalkoztatnak. Ott mind a mai napig van egy személyes patronáltam, egy elképesztően nehéz sorsú lány” – meséli Soma.

„Több időt kell adnom magamnak”

Vajon ő is elfogadja-e, kér-e olykor-olykor gondoskodást?

Jövőre leszek 60 éves, és már tudom azt mondani: »Most én jövök. Egyet muszáj hátrébb lépnem, mert különben adni sem fogok tudni.«”

Ihász Nóra