„Gumiember” – Jim Carrey! Ki vagy te?

–

Ha valaki, hát Jim Carrey tényleg megosztó személyiség

Van, aki szerint zseniális, mások szerint meg egy arrogáns idióta.

Kicsit úgy vagyunk vele, mint az osztály bohócával a suliban: csípjük, és/vagy az agyunkra megy. Vicces és/vagy fárasztó. Legfőbb jellemzője, hogy nem hajlandó úgy viselkedni, érezni, reagálni, ahogy mások, az alkalmazkodók. Humorizál azon, amin nem kéne, pislog, amikor azt várják tőle, mondjon valami szellemest. 

Nem normális.

És bár sosem egyértelmű, hányadán állunk vele, egy dolog biztos: nem komfortos vele lenni.

Az ilyen emberek nem azért vannak a világon – feltételezve, hogy van egyáltalán célja a létezésnek – hogy megkönnyítsék a mások dolgát. Az ilyen emberek azért vannak a világon, hogy piszkáljanak. És feltegyenek szalonképtelen kérdéseket, meg olyanokat, amelyeket mások nem mernek, vagy nem akarnak, mert nem kérdezni egyszerűbb.

Az uralkodók bolondot tartottak maguk mellett. Miért? Mert, aki képes nevettetni, az okos és bátor, tükröt tart, és épp saját példája révén felszabadító – a diktátorok ezért nem kedvelik a humort.

A buta ember nem szellemes, a korlátolt pedig nem vicces, csak vicceskedő legfeljebb.

Persze nem mindig egyértelmű, hol a határ olcsó poénkodás, üres provokáció és jelentéssel bíró, szeizmikus üzenet között. Ami engem szíven üt, lehet, hogy téged hidegen hagy, ami neked frenetikus, nekem talán közömbös.

Szerencsére nem kell közös nevezőre jutnunk Jim Carrey kapcsán sem

…Akitől a víz kiver sok embert, és akinek hatalmas a rajongótábora.

Elérte a célját, legalábbis az egyiket, amit kitűzött maga elé, és amelyet az interjúkban is emleget: híres lett, népszerű – tehát figyelnek rá – és gazdag.

Még pályakezdőként kiállított magának egy csekket (akkor még fedezet nélkülit) tízmillió dollárról. Elhatározta, hogy egyszer lesz ennyi pénze. És lett is. De amikor A kábelbarát bemutatója után közvetlenül meghalt az apukája, az ő zsebébe dugta az akkor már érvényes csekket, mielőtt rácsukták a koporsófedelet.

Apa, pénz, ismertség: összefüggő fogalmak a szótárában, ez bizonyos – beszélt is erről, nem én játszom analitikust.

Az idősebb Carrey zenész volt, de hogy el tudja tartani négy gyerekét, köztük Jimet, akit akkor még James Eugene-nek hívtak, átképezte magát könyvelőnek. Kanadában éltek, házat béreltek Torontó külvárosában, és mikor az apa 51 évesen munka nélkül maradt, gyakorlatilag hajléktalanok lettek egy időre, ismerősök kertjében vertek sátrat.

De amikor ezekről az időkről mesél Carrey, nem azért könnyezik rendre, például a Jim&Andy című werkfilmben vagy Jerry Seinfeld műsorában, a Comedians in Cars Getting Coffee-ban, mert olyan szörnyűek a benne élő emlékek. Valójában rajongva szerette az apját, és azt mesélgeti, hogy rengeteget nevettek, mert az örege eszméletlen fazon volt, zseniális elme, tréfamester, akihez ő csak próbál felnőni, hasonlatossá válni.

Már tizenhárom évesen dolgozott Carrey, hogy segítsen eltartani a családot, és tizenhat évesen kimaradt az iskolából, takarított. Szerencsére az örökölt tehetség sem sikkadt el, ahogy az apja esetében. Korán kiderült, hogy briliáns parodista, már kiskölyökként „standupozott” az osztálytársai előtt. Tizenhét évesen Los Angelesbe költözött, és castingokra járt, tehetségkutatókba jelentkezett, humoristákhoz csapódott. Jöttek az első színpadi fellépések, haknik, tévéshow-bemutatkozások, sorozatszerepek. Fokról-fokra haladt, elszánt volt és levakarhatatlan.          

Mondhatni, 32 évesen futott be, 1994-es: az Ace Ventura, a Maszk és a Dumb és Dumber. A berobbanós triász sablonjára születtek aztán további filmek, és Föld körüli pályára állt Carrey, a gumiarcú komikus-színész figurája.

De sikerült neki, ami csak keveseknek, át tudta ugrani időnként az árnyékát

Eljátszott olyan skatulyán kívüli szerepeket, mint például Trumanét a Truman showból, Andy Kaufmanét az Ember a Holdonból vagy Joelét az Egy makulátlan elme örök ragyogásából.

Alakításai, akárcsak karaktere mindig megosztották a közvéleményt: kétszer is kapott Arany Málna-jelölést legrosszabb színész kategóriában (az Ace Venturáért, és A 23-as szám című thrillerért), miközben többször jelölték Golden Globe-ra is, és kétszer nyert is: egyszer a Trumannal, másodjára az Ember a Holdonnal.

Hogy mennyire nehéz őt iktatni, címkézni, azt jól tükrözi a Jim&Andy című werkfilm, amelyet tavaly mutattak be, majdnem húsz évvel azután, hogy elkészült az Andy Kaufman humoristáról forgatott Miloš Forman-mozi.

A néhai Kaufman Carrey példa- és előképe a showbizniszben, így hát mindent beleadott a szerep hiteles megformálásába. Nem ő volt az első a filmtörténelemben, aki a forgatás idejére egészen átlényegült a karakterévé, Marlon Brando, Daniel Day-Lewis is csinált már effélét (utóbbit etetni kellett, és kerekesszékben hozni-vinni, amikor A bal lábam című film készült), de talán még senki sem borította ki annyira a környezetét, mint Carrey, bár hisztéria terén az elődei sem voltak kispályások. Olyannyira megszűnt önmagának lenni, hogy a Kaufman-rokonsággal forgatási szünetekben is Andyként csevegett (ők készségesen asszisztáltak ehhez, sírtak-nevettek, mintha valódi feltámadást látnának). Andyként mozgott, Andyként kommunikált a stábbal, Andyként kötekedett. Úgy viselkedett, mint egy idióta.

Hogy ez tényleg a szerepformálást segítette, vagy Andyvel takarózva élte ki szadista késztetéseit, arra csak ő tudna válaszolni, ha akarna. A werkfilmben valami félig-meddig misztikus maszlaggal kommentálja akkori viselkedését, valami olyasmit magyaráz el bonyolultan, hogy „Andy megszállta a testét”.

Carrey szereti lebegtetni a dolgokat

Fogalmazhatunk úgy is: elkenni vagy addig csomagolni a semmit, amíg valaminek látszik, legalább egy grimasznak.

Ez is a trükkjei közé tartozik.

Fogalmam sincs, önmagát komolyan veszi-e olyankor, amikor bölcselkedik, mindenesetre, ha olyanja van, és belendül, nehéz követni filozófiai közhelyekkel tűzdelt monológjait, de a prófétai szakáll mint kellék jól áll neki, szerintem. (A mostani Golden Globe-on már nem viselte, viszont új barátnő volt az oldalán, Ginger Gonzaga színésznő.)

Lehet, hogy elfogultság okán, de én azt is tudom egyfajta heccként és heck-ként szemlélni, amikor Carrey okoskodik. Az az érzésem, mindig játszik, és mondja, amit az aktuális szerep kíván, de hogy belül mi van, azt nem adja ki. És minél jobban igyekszik belelátni a világ – valamit – ő annál őrültebb lesz, hogy elvonja magáról a figyelmet.

Jerry Seinfeldnél azzal nyitott, hogy nem kijött a kapun, hanem átküzdötte magát felette. Az én értelmezésemben ez annyit tesz: itt jön Jim Carrey, a komédiás. Ez a showbiznisz kérem, „figyeljétek a kezemet, csalok”!

Nagy kedvencem az a monty pythonosra sikeredett „interjú”, amit 2017-ben, a New Yorki Fashion Week-en készítettek vele. A rendkívül csinos riporterlány azt kérdezi a puccos zakóban körülötte dervisként kerengő Carrey-től, mit keres itt, hisz még sosem látták efféle rendezvényen. A színész erre azt mondja, hogy ennél képtelenebb helyszínen nem lehetne ebben a pillanatban, azért jött épp ide.

Minden bizonnyal élete egyik legválságosabb időszakában készült ez a felvétel

2015-ben öngyilkos lett a volt barátnője, akivel nem sokkal azelőtt szakított. A nő anyja és exférje ezután beperelte Carrey-t, mert szerintük az vezetett a tragédiához, hogy a színész „hazavitt” különféle nemi betegségeket, pluszban elöl hagyta a gyógyszereit, miközben tudta, hogy „Cat” (alias Cathriona White) ki van borulva.

Carrey, aki korábban már hajlandó volt fizetni egy nagyobb összeget volt barátnőjének egy régebbi szakítás után, azt nyilatkozta, hogy megtehetné, hogy jó híre védelmében megbízná az ügyvédjét a zárt ajtók mögötti egyezkedésre, de ebbe a vitába ő mégis beleáll, mert ezt kívánja a becsülete.

Két évig ment a huzavona, végül a vádat ejtették Carrey ellen, kiderült, hogy a lány a fertőzéseket (herpesz, HPV) már korábban összeszedte valakitől, nem ebben a kapcsolatban lett beteg.

Persze a bélyeg már ott van Carrey-n, a „megfertőzte barátnőjét” szókapcsolat sokkal többször került a neve mellé az utóbbi időben a sajtóban, a „rohadék” jelző meg a közbeszédben, mint talán bármely másik.

Filmes karrierje is megtorpant, a világtól elzárva élt hónapokig. Egy neten keringő videóból tudtuk meg, hogy gyászol, depressziós, nagyon sovány és fest. 

Aztán, ahogy kiderült az ártatlansága, visszatérés gyanánt elkészült az HBO GO-n látható sorozat vele, amelynek a címe: Most nevess!

Elbírna és megérdemelne bőven egy külön dolgozatot az elemzése, de röviden annyit tudok mondani róla, hogy zavarba ejtő, mint minden, amit Jim Carrey csinál.

Egy bohócról szól a sorozat, aki összenőtt az évtizedek óta alakított karakterével, és viccesnek és kedvesnek kell lennie a való életben, mert nagy sztár, és figyelik minden lépését, holott épp meghalt a gyereke, elhagyta a felesége, becsapta a barátnője, kihasználja az apja, és legszívesebben törne-zúzna maga körül.

Az előzmények ismeretében nem nehéz – talán kissé zavaróan magától értendő is – párhuzamot vonni a meghasadt lelkű karakter és Jim Carrey között, sokkal nehezebb hova tenni a történetet. Játszik velünk a rendező (Michel Gondry, az Egy makulátlan elme örök ragyogását is ő jegyzi), és játszik velünk Jim Carrey.

Mi van? – tesszük fel a kérdést időről-időre. – Most akkor ez vicces? Vagy inkább iszonyú?

Kurucz Adrienn

Kiemelt kép: Getty Images/Christopher Polk