Labubu-mánia: Ijesztő is, drága is, mégis mindenki őt akarja

–

Mi az a Labubu?

Labubu egy gyűjthető dizájnfigura, amelyből létezik plüssváltozat is, de gyakoribbak a PVC-ből készült darabok. Különféle méretekben készül, különböző szériák szerint. A termék olyan népszerű, hogy nemrég egy első generációs, 130 centis, igazi ritkaságnak számító, zöld Labubu 150 ezer dollárért (majdnem 53 millió forintnak megfelelő összegért) kelt el egy pekingi aukción, ahol mintegy ezren licitáltak rá. De az Egyesült Államokban is akkora a felhajtás körülötte, hogy autókat törtek fel, csak mert a kis manó ott figyelt az anyósülésen.

@jayy_818 y era fake 😂 #labubu#car#camaro#mexican#fyp#viral#fake#fuck ♬ original sound - Kevin Solis

Labubu története nem most kezdődött, hanem 2015-ben, amikor a hongkongi születésű grafikus-illusztrátor, Kasing Lung megalkotta a The Monsters című gyerekkönyv-trilógiáját. Labubu – aki egyébként lány – egyike a sorozat szereplőinek. Lungot, aki hétévesen Európába költözött a szüleivel, a skandináv mitológia inspirálta, különösen a manókról és koboldokról szóló történetek. 

A könyv megjelenése után a Pop Mart játékgyártó cég – amelynek fő profilja a gyűjthető zsákbamacska-figurák készítése – szinte azonnal felfigyelt a szörnyecskére: 2019-ben dobta piacra az első Labubu-figurákat.

Nemcsak Kínában és a tengerentúlon, hanem hazánkban is akkora népszerűségnek örvend a manó, hogy amint egy új széria eléri a boltok polcait, szinte azonnal elfogy – az online készlet is percek alatt. Ha nem voltunk elég szerencsések, hogy megkaparintsunk egyet, még mindig ott vannak a netes piacterek – ám ekkor mélyen a pénztárcánkba kell nyúlni: sokszoros áron juthatunk hozzá az általában alig húszcentis figurához.

Labubu nem a „kawaii kultúrába” tartozik (A kawaii kultúra egy japán popkulturális jelenség, ami a cukiságra, ártatlanságra és a játékosságra helyezi a hangsúlyt – a szerk.) mint Hello Kitty vagy az 1980-as években itthon is nagyon népszerű Moncsicsi. Inkább a „gurokawa” szülötte. A kifejezés a „guro" (groteszk, ronda) és a „kawaii" (aranyos, cuki) szavak kombinációjából származik. Ez a stílus gyakran használ morbid humort vagy témákat. Lényege, hogy ötvözi az aranyosan elnagyolt testrészeket és a nagy szemeket a sötétebb, félelmetesnek ható jellemzőkkel. A kis erdei manó mosolya is minden, csak nem barátságos.

Dua Lipának is van

Arckifejezése, szőrméje színe, testtartása ahogy már kiderült, szériáról szériára változik. Így gyűjtése egyfajta hobbiként is működik. Miközben egyre több időt töltünk a képernyők előtt, Labubu sikerének egyik titka talán az, hogy ha valami fizikai értelemben is a miénk, érinthetjük, szeretgethetjük, akkor általa újra összekapcsolódunk a belső, gyermeki énünkkel, amit a mindennapok feladatai sokszor elnyomnak. Mindenestre a Labubu a Pop Martnak tavaly 726 százalékos bevételnövekedést hozott. A cég immár többet ér, mint a Hasbro, a Mattel és a japán Sanrio együttvéve.

A siker kulcsa lehet az is, hogy a figurákat zsákbamacska-szerűen, meglepetésdobozokban árulják, így sosem tudhatjuk előre, vajon olyat sikerült-e kifognunk, amilyen már van otthon, vagy a hőn áhított példányt, esetleg a szerencse ránk mosolygott, és egy ritkaságnak számító plüss lett a miénk.

A rajongók és a gyűjtők a felbontás pillanatait rendszerint videóra veszik, hogy megörökíthessék az első reakciójukat: örömkönnyeket hullatnak, vagy kisebb dührohamot kapnak, mert egy már meglévő példányt húztak ki újra.

A lehetőség, hogy valami igazán ritka kincset találunk a dobozokban, szintén gyerekkori emlékeket ébreszt: a müzlisdobozokba és a Kinder-tojásokba rejtett kis apróságokat, a Yu-Gi-Oh!-kártyákat vagy a Pokémon Tazókat, amelyeket egymás között cserélgettünk. Labubut nem feltétlenül fogjuk cserélgetni, mert hát hozzánk nő ez a groteszk kis manó. Viszont már önmagában az is közösségi élményt nyújt, ha megnézünk egy videót arról, más hogyan örül a plüssének – valljuk be, titkon vele örülünk, ha megszerezte azt, amelyiket szerette volna, és együtt szomorkodunk, ha egy korábbival megegyezőt rejtett a doboz.

A „gyűjtsd össze mindet!”-logikával is magyarázható sikert tetézi az is, hogy fiatal sztárok is gyűjtik a szörnyikéket, például az elmúlt évek egyik legsikeresebb K-pop csapatának, a BLACKPINK-nek Lisája és Roséja is gyűjti a szörnyikéket. Sőt, az énekesnő Dua Lipa és az amerikai tornászolimpikon, Simone Biles is beszerzett magának legalább egyet.

Labubu = státuszszimbólum?

Amikor kedvenc hírességeink szinte minden lépését percről percre követhetjük a közösségi médiában, kicsit mindannyian szeretnénk olyanok lenni, mint ők. De hogyan lehet egy húszas-harmincas éveiben járó fiatal olyan, mint Lisa, Rosé, Rihanna vagy éppen Dua Lipa? Hiszen a legtöbb esetben nem tudunk megfizetni egy Chanel-kollekciót vagy egy Louis Vuitton-táskát – szóval mi marad?

Hát Labubu, aki mint „elérhető luxus” – bár kérdés, mennyire elérhető egy olyan plüss, amely nagyjából egy átlagos heti nagybevásárlás árába kerül, és az aranyosságon túl más, praktikus funkciója nincs – megadja azt az érzést, hogy kicsit mi is egy csoportba tartozunk a kedvenceinkkel.

Arra azonban nem árt figyelni, hogy észszerű keretek között hódoljunk a gyűjtői szenvedélyünknek, és határt szabjunk a költéseinknek. Akármennyire is cuki a legújabb, kilencfogú, vigyorgó társunk, a titkos plüss utáni hajsza bizony komoly anyagi vonzattal járhat: a rajongók akár 2-3000 dollárt is elköltenek, sőt, átutazhatják a fél világot, csupán azért, hogy egy limitált szériás Labubut megszerezzenek... majd mire sorra kerülnek, kiderül, hogy elfogyott a készlet.

Amúgy Labubu népszerűségét kihasználva már megjelentek a másolatok is, ezeket „Lafufu”-nak nevezik, és az eredeti plüssök töredékéért kaphatók. 

Kérdés, hogy amint megérkezik a következő mikrotrend a TikTokra és más közösségi oldalakra, vajon Labubut még ugyanúgy fogjuk-e szeretni, mint eddig. Büszkén vigyorog-e majd továbbra is a táskánkon vagy kulcscsomónkon – vagy szembenéz a végzetével, és egy sötét fiókban végzi, valahol a 2000-es években elfeledett Tamagotchink mellett.