A férfi elemző, a nő együttérző? – A nemi sztereotípiák karriereket törhetnek ketté

–

Nem kell messzire mennünk ahhoz, hogy lássuk, a nők és férfiak más-más – sztereotip – tulajdonságai kerülnek előtérbe, ha választanunk kell közöttük. Vegyük csak alapul a politikát: míg Magyarország miniszterelnöke hagyományos értelemben vett maszkulin karakternek igyekszik látszani, férfiakkal tárgyal, edz, disznóvágásra jár, hőskultuszt építve maga köré a haza megmentésén munkálkodik, és sok esetben analitikus gondolkodásúnak próbál tűnni, addig a vezető pozícióban lévő nők – már, akik valamennyire is észrevehetők, mert jellemzően háttérbe szorulnak – óvodásokkal fotózkodnak, iskolákat, óvodákat nyitnak meg, anyai szerepüket hangsúlyozzák, ablakot pucolnak, idősek, kirekesztettek, állatok védelme mellett szólalnak fel. Vagyis együttérzőn viselkednek. Az elmúlt időszakban több olyan botrányt is végigkövethettünk, ami a döntés pillanatában mindig az „együttérzőket”, azaz a nőket söpörte le a politikai szcéna pódiumáról.

És ez nem meglepő, hiszen jelenleg a világ úgy működik, hogy a nőknek nem is igazán engedi, hogy a rájuk erőltetett szerepeken túl egyebekben is kipróbálják magukat. Ez észrevehető a jelenleg szemünk előtt zajló Harris–Trump választási kampányban is: a társadalmat még mindig meglepi, ha a nő ahelyett, hogy a tőle elvárt módon viselkedne, „férfias” szerepekben nyilvánul meg – vagyis mer analitikusnak lenni, felszólalni, kiállni, tervezni.

Mit nekünk egyenlőség: még mindig óriási a különbség a nők és férfiak között

Mivel a Harvard Business Review cikke 2018-ban jelent meg, igyekeztem a politikán túl egyéb területeken is naprakész információkat keresni – mert egy kicsit talán abban is reménykedtem, hogy változott valami a néhány év alatt –, így megnéztem, mit mondanak a legfrissebb kutatások a vezető nők és férfiak megítéléséről. Sajnos a helyzet változatlan: a 2023-as McKinsey-jelentés szerint, bár a nők egyre nagyobb arányban szereznek tudományos és mérnöki diplomákat, a techiparban továbbra is alulreprezentáltak, különösen vezetői pozíciókban.

A kutatás rávilágít, hogy a nemi sztereotípiák és kulturális elvárások továbbra is akadályozzák a nők előrejutását, és az előítéletek befolyásolhatják a rájuk vonatkozó felvételi és előléptetési döntéseket.

Arról nem is beszélve, hogy a nemi sztereotípiák már a nők korai karrierdöntésére is hatással vannak, mert a „férfias” kultúra gyakran eltántorítja őket a szakmában való hosszú távú elhelyezkedéstől.

Ugyanis egy részük úgy érzi, nem felel meg a „technikai szakember” ideáljának, ami hosszú távon szintén a nők alulreprezentáltságához vezet ebben az iparágban. 

Egy fiatal walesi nők körében végzett kutatás azt bizonyítja, hogy a nők a pályaválasztási tanácsadás kapcsán többször találkoznak nemi sztereotípiákkal, amelyeket a tanácsadók tovább erősíthetnek azzal, hogy gyakran alacsonyabb képzettséget igénylő pályák felé terelgetik őket. A kutatás szerint csupán a lányok 39 százaléka részesül megfelelő pályaorientációs felvilágosításban, ami tovább növelheti az iparágak közötti nemi egyenlőtlenséget, és emiatt kevesebb nő kerülhet magasabb pozíciókba.

A nemi sztereotípiák munkahelyi hatásairól Magyarországon is születtek elemzések: az Eurofound jelentése szerint a magyar munkahelyeken a nemek közötti különbségek továbbra is fennállnak, különösen a női munkavállalók alacsonyabb fizetése és korlátozott előrelépési lehetőségei miatt. Emellett a hagyományosan női foglalkozások, amik ugyancsak az együttérzésen alapulnak, például az egészségügy és az ápolás, alacsonyabb minőségű munkakörnyezetet kínálnak, és nagyobb pszichoszociális terheléssel járnak.

És ott van még az üvegplafon jelenség is (erről ITT írtunk korábban), amely akadályozza a női munkavállalók előrelépését még akkor is, ha szakképzettek. Ez a láthatatlan akadály különösen a vezetői pozíciók elérésében mutatkozik meg, ahol a férfiak és a nők közti fizetési különbségek is nőnek. Az ilyen strukturális nehézségek az európai és hazai diskurzusok szerint akár évtizedekig fennmaradhatnak, ha nem születnek célzott intézkedések a sztereotípiák csökkentésére és a nők munkahelyi támogatására.

Lehet a nő elemző és arrogáns? A férfi együttérző és alkalmatlan?

A 2018-as szemlézett cikk egy katonai adatbázis elemzésére épül. Ennek keretében több mint 4000 ember 81 ezer értékelését vizsgálták meg, és rámutattak, hogy bár az objektív mérőszámokban, mint például a teszteredmények és a rangsorolások terén nincs különbség a férfiak és a nők között, a szubjektív értékelések jelentősen eltérnek. 

Például a férfiakat gyakran „analitikusnak” nevezik, ami erőteljes stratégiai készségeket tükröz, míg a nőket „együttérzőnek”, ami inkább kapcsolatorientált tulajdonság.

Ez így elsőre nem is tűnhet nagy dolognak, hiszen az analitikus és az együttérző egyaránt pozitív jelző, de gondoljunk csak bele: ha egy vezetőt keresünk, aki nagy felelősséggel járó feladatokat lát el, nagy valószínűséggel az analitikus készségeket választjuk, hiszen ezek a stratégiai és feladatorientált szerepeknél különösen fontosak. Az „együttérző” jelző ezzel szemben inkább azt sugallhatja, hogy az illető nagyszerűen bánik az emberekkel, de afelől máris kétségeink támadhatnak, hogy a szervezeti célokat is ugyanolyan hatékonysággal szolgálja-e. 

Egy másik érdekes tényező, hogy a nők sokszor kapnak homályosabb visszajelzéseket, amelyek nem kötődnek közvetlenül a munkához vagy konkrét célkitűzésekhez, így a fejlődésük útja gyakran nem egyértelmű számukra. Például sok női vezetőtől azt várják, hogy egyszerre legyen „határozottabb” és „kevésbé főnökösködő” – és ebben a klasszikus kettős mércében nehéz megfelelni az elvárásoknak. 

A ránk aggatott jelzők befolyásolják a munkahelyi szerepeinket

A kutatás szerint a pozitív jelzők tekintetében nincsenek eltérések, szinte ugyanannyi pozitív jelzőt kapnak a nők és férfiak, viszont a nőkhöz sokkal több negatív jelző kapcsolódik. Ezt azzal támasztották alá, hogy a kísérletben részt vevők a férfiak kritizálásakor gyakran az „arrogáns” szót használták, ami egy személyiségjegyre utal. A nőknél ezzel szemben a „hozzá nem értő” kifejezést, ami egyértelmű utalás volt a szakmai képességeikre.

Pedig a társadalmi attitűdök azt sugallják, hogy a női vezetőket összességében együttérzőbbnek és szervezettebbnek tartják, mint a férfi vezetőket. Mégis gyakrabban értékelik ügyetlennek, komolytalannak, pletykásnak, izgatottnak, szétszórtnak, temperamentumosnak, pánikbetegnek és határozatlannak a nőket, míg a férfiakat még mindig csak arrogánsnak vagy felelőtlennek.

És ez a különbség már nem csak játék a szavakkal. Súlyos következményekkel járhat, 

ugyanis egy arrogáns munkavállaló esetében, akit a szervezet értékesnek tart, megbocsátható, hogy van néhány személyiségbeli hiányossága – hiszen még mindig lehet hasznos az adott szerepben. Egy alkalmatlannak ítélt munkavállalónál azonban már kevésbé tolerálják az ilyen hiányosságokat, így sokkal nagyobb eséllyel távolíthatják el a szervezetből.

A nemi sztereotípiák karriereket törhetnek ketté

Az ilyen jellegű megkülönböztetés nemcsak a női vezetők karrierjére, hanem a teljes szervezetre hatással lehet. A kutatás szerint ugyanis a teljesítményértékelések során használt nyelvezet azokat az értékeket tükrözi, amelyeket a szervezet valójában előnyben részesít. Ez finoman, de világosan üzenheti, hogy milyen tulajdonságokat várnak el a munkavállalóktól, és milyen típusú emberek illeszkednek legjobban a szervezet kultúrájába. 

És ezek az apró különbségek hosszú távon meghatározhatják a női vezetők jelenlétét egy szervezetben. Ha a nőkre vonatkozó sztereotípiák továbbra is ilyen erősen befolyásolják az értékeléseket, sokan talán el sem jutnak azokba a pozíciókba, ahol a tehetségük valóban kibontakozhatna. Ráadásul az értékelési rendszer és a munkakörnyezet is azt sugallhatja, hogy a vezetéshez való hozzáférés valójában inkább a férfiak kiváltsága.

Bereczki Szilvia