Szülők menzareformja – a cél: kitörni a beazonosíthatatlan levesek és mócsingos húsok világából

–

Svédasztalos tálalás, újragondolt ebédlő, egészségesebb és finomabb ételek, na és persze fenntartható menza – ez lebegett azon szülők előtt, akik a Bakáts Téri Ének-Zenei Általános Iskolában először felvetették az iskolai étkezés megreformálásának ötletét. Egyikük, Barsabás-Sánta Edina nemcsak szülőként, hanem fenntarthatósági szakemberként is kiállt az ügy mellett: egy olyan rendszer létrehozásáért, amelyben az önkormányzat, az iskola, a közétkeztető cég, a szülők és a gyerekek szorosan együttműködnek a minőségi és fenntartható menzáért. „Bár egyre több intézményben vezetnek be újításokat az iskolai étkeztetésben, ilyen komplex – és főleg alulról szerveződő – összefogásra még nem volt példa menzafronton”, mondja Barsabás-Sánta Edina. A fent felsorolt érintettek által működtetett MAMZA program ugyanis sokkal többet tűzött a zászlajára, mint az iskola menzájának megújítását. 

„Társadalmi startup” a jobb menzáért

A MAMZA alapítóinak szerencséje volt: minden érintett örömmel és nyitottan csatlakozott a kezdeményezéshez. Nemcsak az iskola vezetése állt melléjük, hanem a ferencvárosi önkormányzat is, a szakmai és edukációs hátteret pedig az EU-s „SchoolFood4Change” menzareform program adja, melyhez nemrég Budapest is csatlakozott. Így jött létre az iskolai élelmezési munkacsoport, amely az érintett szülőkből, az iskola vezetőiből, önkormányzati és civil szakértőkből – többek között a Tudatos Vásárlók Egyesülete – szakembereiből áll. És így lett a MAMZA egy szülői és termelői közösségekre épülő „társadalmi startup”, amely összekapcsolja a szülőket, termelőket, intézményeket és támogatókat. A szülőket pedig végre – amióta szakmai tudással megtámogatva, hivatalos formában működnek – a döntéshozók is elkezdték komolyan venni. 

„Igaz, a szülők nehezen hiszik el, hogy van beleszólásuk az iskolai étkeztetésbe és van mozgástér, de mivel a céljaink összhangban vannak a hivatalos élelmiszerpolitikai irányelvekkel, bízunk benne, hogy követendő mintaprojektként fognak tekinteni ránk a döntéshozók”. 

Salátabár és menzanagykövetek

A program szeptemberben a Bakáts Téri Ének-Zenei Általános Iskola és a Molnár Ferenc Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskolával indult el. Bár az eddigi közétkeztető cég szerződése csak novemberben jár le, már elkezdődtek a változások. Átépítik például az ebédlőt, hogy bevezethessék a szabadszedéses rendszert és – részben a gyerekek ötletei alapján – új dekort is kap a helyiség.

A diákokat választható menü, salátabár és gyümölcs várja minden nap, az osztályokban pedig „menzanagykövetek” segítenek majd megismertetni az új rendszert a diákokkal. A különböző népek konyhája is megjelenik majd a kínálatban, és a SchoolFood4Change projekt keretében az EU-s országok jó menzagyakorlatait is szeretnék meghonosítani. 

A tavasszal kiírt új közétkeztetési tender már a fenntarthatóság jegyében készült, az elvárások között szerepelt többek között a szezonális zöldségek kiemelt használata – ami egyébként nemcsak a fenntartható, hanem az egészséges és ízekben gazdag konyha egyik alapelve is –, és a helyi termelői alapanyagok bevezetése is cél. Az ígéretes „mini menzareform” egyelőre sajnos a speciális étrendet követő, például tejmentesen étkező gyerekeket nem érinti, az ő esetükben ugyanis olyan szigorú a szabályozás, hogy azoknak a svédasztalos rendszer nem tud megfelelni. A MAMZA azonban szeretne ezen a területen is párbeszédet indítani és keresi a lehetőségeket az előrelépésre. 

A finom ételek azonban csak az egyik pillérét jelentik az úgynevezett „fogyasztási kedvnek”, amit Zoltai Anna, a Közétkeztetők és Élelmezésvezetők Országos Szövetségének elnöke évtizedek óta elemez és monitoroz. 

„Már önmagában az, hogy a gyereknek van választási lehetősége, és annyit vesz, amennyit szeretne, ugrásszerű javulást hoz, sőt, a tapasztalatok szerint így nagyobb eséllyel kóstolja meg a kevésbé szeretett vagy ismert fogásokat is. Az elmúlt években sokat javult a menzákon az ételek minősége, de sok helyen nem is ezzel, hanem az étkezési környezettel van baj. Rengeteget számít például a tálalás, hiszen a gyerek először a szemével választ. Probléma az is, hogy gyakran nincs elegendő idő megenni az ebédet: a szükséges 40 helyett átlagosan mindössze 15 perc jut rá, általános a zsúfoltság és a hosszas sorban állás. Utóbbi például a töredékére csökkenthető a szabadszedéses megoldással” – magyarázza a szakember. 

Drasztikusan kevesebb kidobott étel

A szemétbe kerülő étel mennyisége is csökkenthető így, ami kulcskérdés a fenntarthatóság (és a finanszírozhatóság) szempontjából, a hagyományos menzán ugyanis az étel 35-40%-a kukában landol. Nemcsak az „eszi, nem eszi, nem kap mást” gyakorlat miatt, hanem azért is, mert nyilvánvalóan nem ugyanaz az adagja egy 35 és egy 55 kilós iskolásnak. A svédasztalos rendszerben – ha jól csinálják – csaknem 80%-kal (!) kevesebb a kidobott étel, azt pedig nem nehéz kiszámolni, hogy a tervezhetőbb adagoknak köszönhetően mennyivel több pénz fordítható mondjuk minőségi és egészségesebb alapanyagokra. Márpedig a legnagyobb kihívás az, hogyan lehet ezekből finom és gusztusos fogásokat készíteni.

Számos követendő külföldi gyakorlat van, igaz, nem szabad elfelejtenünk, hogy ott az egészségnevelés nem gyerekcipőben jár, mint nálunk. Senki nem hördül fel például a zöldséges fogásokon vagy a húsmentes menzai napokon, míg nálunk még mindig az az általános vélekedés, hogy csak hússal készülhet laktató, tápláló ebéd.

Tarcali Eliza Csenge, a Ferencvárosi Intézményüzemeltetési Központ dietetikusa szerint a jelenlegi, központosított iskolai étkeztetés a tömegtermelésen alapul, ahol a mennyiség a minőség rovására megy. „Annak ellenére, hogy rendelet szabályozza – viszonylag korszerűen – a különböző tápanyagok és alapanyagok arányát, például a só- és cukortartalmat, vagy a gyümölcsök mennyiségét az étrendben, a tapasztalat az, hogy ritkán kerül minőségi alapanyag az asztalra az iskolai menzákon” – mondja. Márpedig enélkül nem lehet kitörni a beazonosíthatatlan levesek és mócsingos húsok egyenízű börtönéből.   

Nem szempont a fenntarthatóság

Azt, hogy a fenntarthatóság nem igazán szempont a közétkeztetésben, Perényi Zsófia, a Tudatos Vásárlók Egyesülete (TVE) projektvezetője is tapasztalja. Az például egyáltalán nem merül fel, hogy az alapanyagok fenntartható forrásból, ne adj’ isten helyi termelőktől származzanak, kényelmesebb valamiért Szeged mellől szállítani a húst egy fővárosi iskolába...

„Mivel nagy mennyiségekről és nagyon bonyolult logisztikáról van szó, rendszerszintű változásra lenne szükség. Mi azonban úgy gondoljuk, hogy a kis lépések is számítanak, ezért is álltunk oda a szakmai tudásunkkal a MAMZA program mellé. Hisszük, hogy ha kicsiben sikerül egy működő modellt megvalósítanunk, az elindíthat valamit és máshol is változást hozhat” – mondja a szakember.  

Zoltai Anna KÖZSZÖV-elnök szerint a menza népszerűsége egy-egy intézményben nemcsak pénz, hanem odafigyelés kérdése is, a változásokat pedig nem lehet bevezetni elkötelezett pedagógusok és edukáció nélkül. „Meg kell tanítani a gyerekeknek, hogy mossanak kezet ebéd előtt – ehhez akár kézfertőtlenítő állomásokat kihelyezni –, ahogy azt is, hogy annyit szedjenek az ételből, amennyit meg is esznek. Legfeljebb visszamennek repetázni, mert azt is lehet. Tudatosítani kell, hogy az étel érték, van olyan iskola például, ahol minden nap kiírják a bejárathoz, hogy előző nap hány kiló étel került a szemétbe, és abból hány gyerek lakhatott volna jól” – hozza a jó példákat a szakember az érzékenyítésre és edukációra. A MAMZA menzareform elindítói egyébként arra is gondoltak, hogy a két résztvevő iskolában megmaradó étel – bármennyi legyen is az –, az Élelmiszerbankon keresztül rászorulókhoz kerüljön.  

Bevonják a szülőket is

Az edukáció fontos pillére a MAMZA programnak, szeretnék a szülőket is aktívan bevonni a szemléletformálásba, többek között tematikus családi gasztroprogramok, kóstolók, és a helyi gazdák bevonásával rendezett termelői vásár szervezésével. Először rögtön október elején, a ferencvárosi önkormányzat támogatásával megrendezett FINI Feszten, ahol ételműhelyeken és kóstolókon adnak ízelítőt a korszerű étkezésből, és kosárközösséget is szerveznek az erre nyitott szülőknek. A helyi menzareform egyik legnagyobb újítása azonban az, hogy végre partnernek tekintik a gyerekeket és a szülőket, akiket nemcsak a tervezésbe vontak be, hanem ezután is kíváncsiak lesznek a visszajelzéseikre, folyamatosan finomhangolva a rendszert. 

Kérdés persze, hogy mennyivel fog többe kerülni a megreformált menza, mint a hagyományos, de Barsabás-Sánta Edina, a MAMZA egyik alapítója szerint vállalható mértékű emeléssel megvalósítható a menzareform. Az ezért nyújtott szolgáltatás azonban jóval többet ér – elég, ha azt nézzük, hogy végre jó eséllyel nem éhesen megy haza a gyerek az iskolából, mert valószínűleg talál olyan fogást a menza kínálatában, ami a fogára való.

Pomaranski Luca