Ajándék recycling regifting

A Wikipédia szerint a regifting, azaz az újraajándékozás kifejezés valamikor 1995 magasságában született meg. De én biztosíthatlak róla, hogy a jelenséget a húgommal mi sokkal, de sokkal korábban beépítettük a karácsonyi gyakorlatunkba. Ezért azt hiszem, ami az ajándék újrahasznosítását illeti, minden szerénység nélkül is Okleveles Címeres Babérkoszorús Nagy Öregnek számítok.

Ugyanis, amikor én még kislány voltam (jó-jó, tudom, hogy ezt most így nehéz elképzelni, de hidd el, Frász néni is volt kislány kislánykorában), szóval gyerekkoromban az ünnepi készülődés a követezőképpen nézett ki. Sári húgommal összeültünk, hogy haditanácsot tartva átgondoljuk, ki mindenkinek is kellene-illene ajándékot vásárolni. Ezt követően a szobák különböző szupertitkos dugihelyeiről előkapirgáltuk a vastartalékainkat, hogy aztán piszok hamar kiderüljön, annyira vagyunk csak likvidek, mint egy tömb beton. Az a pár fillér meg, ami a malacpersely romjai között figyelt, lófüttyre sem volt elég, nemhogy toronyórára lánccal. Így a második körben kénytelen-kelletlen újra átszkenneltük a szobánkat, olyan tárgyak után kutatva, melyeket a nagy szükségben tovább tudunk ajándékozni. Szagos radírok, a félig telefirkált (lapjaitól megszabadított) füzetek, megunt babák és vásári körtemuzsikák kerültek így új gazdához.

A Porcelánfejű Bohóc legendája

Arra sajnos már nem emlékszem, hogyan jutott hozzánk eredetileg az ajándékok Bruce Willise, a karácsonyok nagy túlélője, a Porcelánfejű Bohóc.

Csak azt tudom, hogy ő lett a mi jolly jokerünk, a nagy szükségben bevethető aduász. Valami úton-módon ugyanis, mindig sikerült visszakerülnie a körforgásba.

Egyik évben odaajándékoztuk a nagyfaternek, másik évben az apukánknak, majd a nagynéninek, a Porcelánfejű azonban újra és újra felbukkant a felhasználható készleteink halmában. Mi ez, ha nem egy igazi karácsonyi csoda?!

Aztán... egy végzetes télen... Még most is elszorul a torkom, ha csak rágondolok: egy tragikus karácsony alkalmával a Bohóc nem tért többé vissza hozzánk. Elajándékoztuk, és utána nem láttuk többé. (Ahogy az egyébként minden rendes ajándékkal lenni szokott. De a Porcelánfejű Bohóc olyan különleges, ő egészen más volt!) Sokáig észre sem vettük a hiányát, mígnem a rákövetkező évben megint ott gubbasztottunk a gyerekszobában, azt latolgatva, mit is kapjon (ezúttal) édesanyánk.

– Hát, a Porcelánfejű Bohócot! – csillant fel a Sári szeme, ahogy eszébe jutott A Mi Örök Megmentőnk.

Ám hiába kutattuk, hiába kerestük, nem akadtunk a nyomára.

Nyilvánvaló volt: valamelyik önző, szívtelen rokon megtartotta az ajándékunkat. A piszok!

De a Porcelánfejű Bohóc a mai napig a szívünkben él, mint az Újraajándékozás Úttörője.

Én pedig, mint az Ajándék Újrahasznosítás Született Mágusa, most így karácsony közeledtével boldogan beavatlak téged is a regifting csínjába és bínjába, mikéntjeibe és hogyanjaiba.

Béna ajándékot kaptál? Ne ess kétségbe!

Először is, szögezzük le, közgazdasági szempontból a legokosabb dolog, amit tehetsz, ha újraajándékozol.

Tulajdonképpen, ha figyelmesen megvizsgáljuk a dolgot, szinte kötelességed is továbbpasszolni a béna karácsonyi ajándékokat!

Ezzel nemcsak bölcs, környezettudatos lépést teszel, hanem megóvod Földünket az ükunokáid számára, és egyúttal tiltakozol a fejlett világ tulajdonfelhalmozása, a kapitalista nagyhatalmak terjeszkedése, és közvetett módon az ámbráscetek tömeges mészárlása ellen is.

Ám ha felelősségteljes, érett gondolkodású emberként valóban az újraajándékozás mellett döntesz, nagyon fontos, hogy betartsd annak szigorú etikettjét! Ezzel ugyanis roppant kínos szituációktól mentheted meg magadat és a környezetedet! (Hidd el, tapasztalatból tudom, miről beszélek!)

Íme, a 4 alapszabály

1.

Mindig csomagold újra az ajándékot – így legalább lehetőséged lesz ellenőrizni, hogy az eredeti ajándékozó nem rejtett-e bele egy kedves, névre szóló üzenetet a számodra. Mérhetetlenül kellemetlen tud lenni ugyanis, ha az expasidtól kapott doboz bonbon ezzel a felirattal kerül a nagymamád tulajdonába: Az én szexi cunculimnak, csodálatos vagy az ágyban, bébi!”

2.

Csak olyan ajándékot passzolj tovább, amit nem használtál előtte! A félig kiolvasott könyv, a negyedéig elfújkált pacsuli, és a beleszáradt maradékokkal tarkított gyümölcscentrifuga már nem tartozik az újrahasznosítható ajándékok kategóriájába... sajnos.

3.

Jegyezd meg, kitől is kaptad azt a béna plüssszívet, a fantáziátlan füles kancsót, vagy a Kiszel Tünde önéletrajzot! Egyrészt, hogy jövőre neked se kelljen különösebben megerőltetned magad az ajándékozásnál az illetővel kapcsolatban, másrészről – és ez nagyon fontos! – nehogy pont neki ajándékozd vissza ugyanazt.

4.

Csak bolti holmit szabad újraajándékozni! Gondolj csak bele, milyen nagy a lebukás veszélye egy kézzel horgolt asztali futó, vagy a technikaórán készített szalvétatartó esetében! De akár életveszélybe is sodorhatjuk a családtagokat, ha a sorozatos újraajándékozás következtében valaki húsvétra kapja meg a karácsonykor útjára bocsátott gyümölcskenyeret.

Végül egy utolsó, kétségbeesett, reménykedő üzenet:

Kérem a Porcelánfejű Bohóc jelenlegi gazdáját, hogy legyen szíves alkalomadtán visszaajándékozni őt nekem! Azóta is nagyon hiányzik. Köszönöm!

Fiala Borcsa

Képünk illusztráció, sajnos nem az eredeti hősünket ábrázolja. (Forrás: Flickr)